A kéttornyú gömöri óriás

Jolsva a Gömör-Szepesi Érchegység és a karszt találkozásánál fekvő, igen régi bányavároska, amelynek favázas szerkezetű, döngölt falas várát már 1243-ban, a tatárdúlás után említi IV. Béla egyik okirata. Ez a vár valamikor a 13. század végén elpusztult, s hogy volt-e benne templom, kérdéses. Az biztos, hogy a ma látható római katolikus rítusú templom előtt több megszentelt helye is volt a bányavároskának.

Templomosok, husziták

A helyi hagyomány szerint a városka főterének északnyugati részén, az elpusztult földvárhoz közel, valahol a Koháry-kastély helyén eredetileg olyan erődített kolostor állt, amelyet egyesek szerint a pálosok, más források szerint a templomos lovagok alapítottak valamikor a 13. század végén, s ez a szent hely az alapító lovagok Szentlélek Társaságának temploma lehetett. A városka főterén bizonyíthatóan már 1353-ban állt egy kőfallal védett is templom, amelyet Szent Katalinnak ajánlottak. Mint azt az első katonai felmérés térképén látni lehet, egy kelet-nyugati tájolású, déli oldalán díszes bejáratú, sokszögzáródású egy- vagy többhajós templom lehetett a Szent Katalin tiszteletére emelt gótikus épület. Alapítója, donátora feltételezhetően az a Jolsvai Lesták nevű, igen gazdag és magas királyi udvari posztokat is betöltő úr volt, aki Jolsvát és környékét birtokolta a 14. század utolsó negyedében. Amikor később a husziták az elpusztult földvár helyén – ez a település mai temetője feletti magaslaton volt – itt megtelepedtek, felépítették a maguk templomát is az erődjükben. Valószínűleg egyszerre létezett a husziták és Szent Katalin temploma ezekben az időkben. A kelyhesek a régészeti feltárás szerint olyan kőalapokra épített, faszerkezetű, sokszögzáródású szentélyes, korai gótikus stílusú templomot alapítottak, amelyet tűzvész pusztított el 1461-ben. Romjait egy Utószülött László (1453–1457) korabeli pénzérme datálta pontosan, későbbi lelet nem fordult itt elő. Szent Katalin temploma viszont egészen 1829-ig szolgálta a híveket, ebben az évben a várost majdnem teljesen elpusztító tűzvészben viszont annyira megrongálódott, hogy le kellett bontani. Itt kezdődik a ma látható templom története.

Az impozáns tornyok

A vagyonos, vasbányászatból meggazdagodott vidéken élő iparosok a mindent elpusztító tűzvész után azonnal elkezdték újjáépíteni városkájukat. Ekkor épülhettek – vagy legalábbis korábbi barokk stílusukat klasszicistával is frissítették – a mostani városközpont környékén az igen szép homlokzatú polgárházak és középületek. 1838 és 1840 közt pedig némi pénzgyűjtés után felépült Gömör megye egyik legimpozánsabb, a klasszicista templomépítészet egyik mintájának is mondható új templom. Jolsva polgárai, katolikus hívei két év alatt építették meg a klasszicista stílus jeles képviselőjének, Alois Pichl osztrák építésznek az elképzelései és tervei szerint. A terveket Coburg herceg rendelte saját költségén, ezzel támogatva az új templom építését. Hatalmas, közel ötven méter magas a két torony, amely egy igen nagy, tágas belső teret keretez, ennek boltozata egy nagy fesztávolságú és impozáns kupola. A templomot letisztult formái, geometriai formákat mutató vakolatdíszes homlokzatai, görög-római hagyományokat szépen átemelő, timpanonos bejárata, féloszlopos díszítése valódi különlegességgé és egyedivé teszi. Jolsva Szent Péter és Pál tiszteletére emelt római katolikus templomát érdemes meglátogatni, a város többi, szintén értékes műemléképületével, a Koháry-kastéllyal, a díszes városházával, az evangélikus templommal és a már említett barokk polgárházakkal együtt.