A KASSAI TEMETÉS

Az 1906. október 29-én reggel Kassára érkező különvonat a Klobusiczky utcával (ma Masaryk utca) egy vonalban állt meg. A koporsókat itt levették, és a felállított díszsátorban fejedelmi pompával dísztett ravatalon helyezték el.

A város másodszor hódolt

a fejedelem előtt. A Rodostóból hosszú számkivetés után hazaszállított hamvadó poraik előtt adózott kegyelettel az utókor. Huszonnégy üdvlövés és az összes kassai harang zúgása fogadta a dicső fejedelmet és bujdosó társait. Pontosan kétszázhetven évvel korábban a „Pro patria et libertate!” feliratú zászlókat lobogtató, győztes csapatok élén vonult be diadalmasan a hódolatát esküvel bizonyító városba.

Kassa ismét fényes fogadtatást készített a fejedelemnek. A dísztemetés alkamából Jakab Árpád építészmérnök tervei szerint két diadalkaput emeltek. Az első kapu a Klobusiczky utcában (ma Masaryk utca) állt, és a zborói vár bejáratát ábrázolta. A második, a nagysárosi vár bejáratának mása, a Ferenc József (ma Maraton) téren állt. Ezenkívül a nagy napra elkészült a kassai állomáson a fogadásra a baldachinos díszsátor a fejedelem ravatalozásához. A Szabadság téren (Fő tér) egy ácsolt haranglábat állítottak fel, amelybe összegyűjtötték Rákóczi birtokairól a fejedelem korában készült kis harangokat. ĺgy sikerült 22 harangot összehozni, megszólaltatni. A városnak fel kellett készülnie az óriási tömeg elhelyezésére is. Erre az alkalomra Rössler István városi aljegyző jegyzéket készített, amely tartalmazta a küldöttségek ranglista szerinti beosztását, pontos elhelyezésüket. ĺgy például a magyar királyi kormány részéről gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, Josipovich Géza, a horvát–szlovén–dalmát ügyek minisztere a Schalkházban kapott szállást. De magánházaknál is szállásoltak el az ünnepségre meghívott vendégeket.

A tulajdonképpeni ünnepség reggel 8 órakor kezdődött, amikor a Rákóczi-egyházmegyék papsága Fischer-Colbrie Ágoston Kassa egyházmegyei püspök pontifikálása mellett beszentelte a hamvakat. A beszentelés után a Kassai Dalárda alkalmi dalt énekelt. Ezután a kormány részéről hangzott el az ünnepi gyászbeszéd, amely után a Szózat fejezte be a gyászsátorban lezajló ünnepséget. Az ünnepség további részleteit a rendezőbizottság Semsey László császári és királyi kamarásnak, országgyűlési képviselőnek, a kormány teljhatalmú megbízottjának elnöklete alatt állapította meg. A menet a Klobusitzky utcán és a Fő utcán keresztül haladt a dóm felé, egy része lement a Schalkházig (ma a helyén a Slovan Szálló található), itt lefelé kanyarodott, és – az Erzsébet téren (Felszabadulás tér) megfordulva – a Fő utca másik oldalán visszatért.

A Fő utcát szegélyező járdákon ezrek szorongtak. Az erkélyeken, háztetőkön, fákon fürtökben csüngtek az emberek, és áhítattal szemlélték e ritka gyászmenetet. A menet közepe táján haladt a II. Rákóczi Ferenc, anyja, Zrínyi Ilona, valamint fia, Rákóczi József herceg hamvait vivő halottaskocsi hat fehér lóval vontatva. A második kocsit négy fekete ló húzta. Ezen a kocsin érkezett gróf Bercsényi Miklós és neje, Csáky Krisztina grófnő, gróf Esterházy Antal és Sibrik Miklós hamvait tartalmazó koporsók.

A sors iróniája

volt, hogy azok kísérték a koporsókat, akiknek elődei elárulták a szabadságharcot, és életükben, de haláluk után is ellenük szövetkeztek. Szüntelen harangzúgás közben vonult a nagy menet. A koporsó mögött a századelő magyar politikai életének vezetői haladtak pontosan megszabott ranglista szerint. Bíborruhás érsekek és püspökök, selyemdolmányban, aranycsatos párduckacagányban, nyestprémes bársony-mentékben, drágakövekkel hímzett díszmagyarban a főúri rend. Ezt adják vissza nekünk a II. Rákóczi Ferenc temetéséről készült első magyar mozgófilm kockái. Amikor a hamvakat vivő gyászkocsi a dóm elé érkezett, a koporsót a Rákóczi-vármegyék alispánjai és a városok polgármesterei levették a kocsiról, s a templomba vitték, ahol elkezdődött a gyászszertartás. Ezután került sor Abaúj-Torna vármegye díszközgyűlésére, amelyen a díszbeszédet Szalay László országgyűlési képviselő mondta. 16 óra 30 perckor a székesegyház kapuit lezárták. Innen a papság égő fáklyákkal indult négyes sorokban a püspöki palotába, ahonnan a pontifikáló főpappal a székesegyházba visszatérvén sorfalat állt a katafalktól a Szent István-kápolna alatti kripta bejáratáig. Pontban 17 órakor megkondultak a Szabadság téren felállított Rákóczi-harangok. A papság és a klerikusok énekkara elkezdte énekelni a 129. zsoltárt. Ezután – a pontifikáns Kyrie eleisonját és a szokásos imát követően – levették a koporsókat a katafalkról, és 24 díszlövés hangjai mellett a már előzetesen beszentelt kriptába helyezték el. Azóta ez a kripta a magyarság egyik zarándokhelye.

Este kivilágították a várost, toronyzene szólt, amelyen a kuruc korszakból vett dalokat játszottak.

Rákóczi nevelőapjának, Thököly Imrének hamvait másnap díszkísérettel Késmárkra vitték, és ünnepélyes szertartás közepette helyezték örök nyugalomra az ágostai evangélikus templomban. (halász)