A karsztvizek rejtélyes útjai

IBOS EMESE

Aggtelek/Domica. Európai Uniós forrásoknak köszönhetően valósult meg az Aggteleki- és Szlovák-karszt barlangrendszereinek összefüggését vizsgáló kutatás, melynek eredményeként a napokban jelent meg a barlangok átfogó kétnyelvű monográfiája.

A Magyarország–Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága és a Szlovák Állami Természetvédelem a hozzá tartozó Szlovákiai Barlangok Igazgatóságával 2011-ben közösen jelentkezett arra a felhívásra, melyet a világörökség barlangjainak kezelésére írtak ki. A Gömör-Tornai-karszt barlangjait, az Aggteleki Nemzeti Park területén található 280 barlanggal együtt 1995-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Három részből állt a pályázat, melynek összköltsége több mint 560 ezer euró volt. A geofizikai és barlangbiológiai kutatások mellett széles körű hidrológiai vizsgálatokat végeztek.

Gaál Lajos, a Szlovákiai Barlangok Igazgatósága barlangkezelési osztályának vezetője lapunknak elmondta, a Gömör-Tornai-karszt számos forrással rendelkezik, többségük ivóvíz. „A karszt egyedi tulajdonsága, hogy szivacsként működik, elnyeli a vizet, mely a hasadékokon, barlangokon végigáramolva végül forrásokon folyik ki. Szakemberek akkor tudják hatékonyan védeni a karsztot és követni a szennyezés útját, ha ismerik a karsztvíz mozgását. Ezt csak speciális, úgynevezett víznyomjelzési vizsgálat segítségével tudják feltérképezni” – magyarázza Gaál Lajos. Hat szlovákiai és két magyarországi helyszínen közel három hónapig tartott a víznyomjelzési vizsgálat. Összesen 3015 mintát elemeztek, melyeknek köszönhetően sikerült pontosan feltérképezni a karsztvizek útját. Három fő vízgyűjtő területet határoltak be. Kiderült, hogy a Gömör-Tornai-karszt vízgyűjtő rendszere jóval bonyolultabb, mint azt eddig feltételezték, hiszen magyarországi barlangokból szlovák területre is áramlanak vizek, továbbá a Domica-Baradla-barlangrendszernek nagyobb a vízgyűjtő területe, ezért ki kell terjeszteni a terület védőövezetét is. „A vizsgálat arra mutatott rá, hogy a barlangrendszert s ezzel együtt az ivóvízforrásokat a két országnak közösen koordinálva kell védenie” – mondta Gaál Lajos.

A barlangbiológiai vizsgálatok eredményeként 503 gerinctelen fajt azonosítottak, és találtak néhány új gerincest is. A geológiai vizsgálatokból kiderült, hogy a barlangrendszer mintegy 3,5 millió évvel ezelőtt keletkezett. A különböző kutatások anyagát magába foglaló kétnyelvű (magyar, szlovák) monográfia 32 szerző munkája, 300-300 példányban jelent meg. Kiadásának költségeit az Aggteleki Nemzeti Park igazgatósága állta.