A holokauszt hatvanadik évfordulójára emlékeztek Galántán

Galánta. A galántai és környékbeli zsidók haláltáborokba hurcolásának hatvanadik évfordulójára emlékeztek november 10-én a reneszánsz kastélyban. A galántai könyvtár által szerezett konferencia bevezetőjében Štefan Polák könyvtárigazgató elmondta, 1944. július 4-én Galántáról és a környező falvakból 1400 zsidót szállítottak az érsekújvári gyűjtőtáborba, ahonnét azután a náci haláltáborokba vitték őket. Alig kétszázan kerültek vissza.

„Minél kevesebb túlélő marad közöttünk, annál inkább kell foglalkoznunk a holokauszttal” – erre már a konferencia egyik előadója, Pavol Mešťan professzor, a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeuma igazgatója figyelmeztetett. Elmondta, többször megkérdezték már tőle, szerinte megismétlődhet-e a holokauszt: „Abban a formában, ahogyan hatvan évvel ezelőtt, aligha. Hiszen az akkori gázkamrák, a krematóriumok ma már elavult módszernek számítanának. Ám más formában – és nem csak zsidókkal szemben – ma is létezik a világban holokauszt” – figyelmeztetett. Elmondta, a régészek és történészek nézete nem egyezik a zsidóság szlovákiai megjelenését illetően. Egyesek ásatási leletre – egy nagylévárdi (Velké Leváre) római kori feltárásból származó, a zsidó szertartásoknál használt nyolcágú gyertyatartóra – hivatkozva állítják, hogy a zsidók már a Kr. u. 2. században megjelentek Szlovákia területén, mások az írásos emlékekre alapozva állítják: zsidók a 11. századtól éltek tájainkon. „ĺgy vagy úgy, tény, a zsidók évszázadokon keresztül a szlovákiai társadalom szerves részei voltak, ma pedig egész Szlovákiában alig háromezren vallják magukat zsidónak” – tájékoztatott Mešťan.

Szólt az ortodox (vagyis a régi hagyományokhoz ragaszkodó) és a neológ (vagyis a reformokat követő) zsidóság különválásáról. Az ortodoxoknak Pozsonyban, a reformokat követőknek Budapesten alakult ki központjuk. Az első világháború előtt a mai Szlovákia területén 227 zsidó hitközséget tartottak nyilván, ebből 167 volt ortodox. Az előadó szerint a holokauszttal kapcsolatban az akkori szlovák állam több „elsőséget” is magáénak mondhat: Szlovákia volt az első állam, amely fizetett a zsidók elhurcolásáért: minden zsidó személy elhurcolásáért 500 birodalmi márkát folyósított Németországnak.

A másik előadó, Juraj Koday, a Pozsonyi Állami Leváltár könyvtárának igazgatója a galántai zsidó hitközség múltját felidézve megemlítette, a városban már a középkorban éltek zsidók. A mohácsi csata után, amikor a zsidók kiűzettek Pozsonyból és Nagyszombatból, onnét egy csoport Galgócra menekült, és közülük telepedhettek le néhányan Galántán. Az Eszterházy család birtokán erős zsidó közösség alakult ki, ugyanis szívesen fogadták a máshonnan elüldözött, jól gazdálkodó zsidókat. Az első feljegyzések szerint 1721-ben hat zsidó család élt a városban. Az Eszterházyaktól imaház építésére és temető létesítésére kaptak földterületet, majd kiváltságlevelet, amely arra is jogot adott, hogy a saját közösségükön belül saját törvénykezésük legyen. Egyébként abban az időben a kovácsmesterséggel foglalkozó galántai cigányok is hasonló kiváltságlevéllel rendelkeztek.

Galántán később jelentős zsinagóga és jesíva, azaz zsidó iskola működött, mára ezeknek az épületei sem maradtak fenn. Egyedül a zsidó temető bizonyítja, hogy itt valaha erős zsidó közösség létezett. Ma a városban mintegy hatvanfős zsidó hitközség működik. A rendezvényen a helyi művészeti iskola zenetanárai és Mária Repková előadóművész zsidó zenét és héber nyelvű énekeket adtak elő. A galántai könyvtár munkatársa, Kontár Judit által összeállított brosúra formájában pedig az itteni zsidósággal foglalkozó bibliográfiát vehették kezükbe a konferencia résztvevői.