A hangja tetszett, a kiejtése nem

Gömöralmágy. Élnek közöttünk emberek, akik istenadta tehetségüket nehezen tudják kamatoztatni. Sokszor persze szerencse is kell hozzá, nem mindegy, ki mikor és hová születik. Az almágyi Tóth Nóra gyönyörű hangját sokan megcsodálták már idehaza és külföldön egyaránt. Fiatal kora ellenére számos hazai és nemzetközi sikert ért el népdaléneklésben. De mivel a popzenét ugyanúgy szereti, mint a népzenét, gondolt egy merészet, és jelentkezett a Megasztár-válogatóba.

A napokban láthattuk őt a televízióban, de csak egy pillanatra tűnt fel a képernyőn a bemutatkozásra várakozók között. A nyolcszázvalahányadik volt a sorban, csak késő délután lépett a zsűri elé. Nem jutott tovább, pedig szépen és tisztán énekelt. A zsűri szerint a dalválasztás jó vol, Cserháti Zsuzsa: Van, amit nem gyógyít meg az idő sem című számát adta elő. Nóra itthon a következőképpen mesélte el a budapesti bemutatkozását. „Nagyon szeretek énekelni. Eddig nagyközönség előtt csak népdallal léptem fel, a Megasztárba a férjem és a gyermekeim unszolására jelentkeztem. Sokat gondolkodtam rajta, a terminust is majdnem lekéstem, az utolsó napokban adtam postára a jelentkezőlapot. Gyerekkorom óta énekelek, sokszor léptem már fel zsúfolt nézőtér előtt, de régen nem volt olyan lámpalázam, mint akkor Budapesten. Bakács Tibornak és Somának nagyon tetszett a bemutatkozásom, Bakács főleg a hangom egyediségét és tisztaságát emelte ki. A hangom tetszett Péli Barnabásnak is, de megjegyezte: nagy kár, hogy palócosan ejtem a szavakat. Javasolta, legközelebb próbálkozzam szlovák dallal.”

Nóra elmondta, nagy élményt jelentett neki a budapesti bemutatkozás, és összességében az értékelésnek is örül, mivel a hangja valamennyi zsűritagnak tetszett. S hogy kicseng a palóc kiejtés? Palócföldön ez eddig nem tűnt fel senkinek.