A halál torkából menekült meg

A negyvenhárom társát szállító repülőgép a magyarországi Hejce község közelében a Borsó-hegynek ütközött, egy utast kivéve mindenki életét vesztette.

A tragédia 2006. január 19-én történt, amikor a szlovák hadsereg An–24-es típusú személyszállító repülőgépe, melynek fedélzetén a koszovói Pristinából hazatérő negyvenhárom szlovák katona utazott, pár kilométerrel kassai célállomása előtt a magyarországi Borsó-hegynek csapódott. A légi katasztrófának mindössze egyetlen túlélője volt – az akkor 27 éves Martin Farkaš. Az egy évtizede történt eseményekről egy igazán szerencsésnek mondható kelet-szlovákiai veterán katona számolt be lapunknak. A katona a tragikus baleset napján szintén hazafelé készült családjához a koszovói békemisszióból. „A pristinai bázisról aznap este valójában két repülőgép – a szerencsétlenül járt An–24-es, valamint a mi teherszállító repülőgépünk indult a kassai repülőtér felé. Az An–24-esen eredetileg valamivel több katona utazott volna, de közben kiderült, hogy a teherszállító túlterhelt, ezért annak néhány utasát az elsőként induló személyszállító gépre ültették fel” – mondta lapunknak a neve elhallgatását kérő kelet-szlovákiai veterán. Hozzátette, ő és három másik társa valószínűleg azért van még ma is az élők soraiban, mert a sorsdöntő pillanatban, amikor néhány társukat az elsőként induló gépre ültették, ők éppen kiszaladtak a mosdóba.

Még el akarta szívni

„Ha a felszállás előtt én is a sorban álltam volna, ma már valószínűleg nem lennék itt. Egy másik társam éppen a cigarettáját szívta, amikor egy másik katona megkérdezte tőle, felszállhatna-e a helyette a korábban induló gépre. Mivel csak tizenöt perc különbség volt a két járat indulása között, megegyeztek” – tette hozzá a veterán katona. Pár perccel később a teherszállító is elindult Kassa felé. A legénység akkor még nem is sejthette, hogy előttük haladó bajtársaikat most látták utoljára. „Amikor megérkeztünk a kassai repülőtérre, furcsállottuk, hogy a gép, amelyik előbb indult, még nem érkezett meg. Kicsit mérgesek is voltunk, mert nekünk kellett kipakolnunk az ő csomagjaikat is” – sorolta a katona. A tragédiáról először a magyarországi hatóságok számoltak be, aztán az itthoni hírek. A második gép utasai akkor szembesültek a tragédiával.

Nagy volt a káosz

„Még nem tudtam a balesetről, amikor felhívtam édesanyámat, hogy elmondjam, megérkeztem. A hívás után pár perccel anyám visszahívott, hogy biztosan velem beszélt-e, és hogy életben vagyok-e. Először azt hittem, csak viccelődik, de ekkor jött a hír, hogy az első gép hegynek ütközött és lezuhant. Fel sem tudtuk fogni. Talán csak órákkal később értettem meg, mi történt” – mesélte a katona, aki elmondta a baleset hírének elterjedése után hatalmas volt a káosz. Az épségben megérkezett katonákat a tőketerebesi bázisra szállították, viszont senki sem tudta, ki hova menjen tovább. „A családtagok már kint vártak a bázis előtt, az apám és a testvérem is ott volt. Sajnos rengetegen voltak azok is, akik már soha többé nem láthatták viszont szeretteiket. Kegyetlen és szívszorító élmény volt. Nagyon sajnálom, ami a bajtársaimmal történt. A baleset helyszínén felállított emlékműhöz rendszeresen eljárok. Szívszorító és borzalmas, ami történt” – zárta a veterán katona.