A hagyomány és a nevelés

Deáki. Nemzeti hagyományaink és az anyanyelv szerepe az óvodapedagógiában – ez volt a témája a november 19-én és 20-án a mátyusföldi faluban megtartott Nemzetközi Óvodapedagógiai Konferenciának. „Hol lehetne méltóbb helye egy ilyen konferenciának, mint éppen Deákiban, ahol az első összefüggő magyar nyelvemlékünket, a Halotti Beszédet használták” – érvelt a házigazda, Vankó Terézia, a helyi magyar óvoda igazgatója, az SZMPSZ Óvodapedagógiai Társaságának elnöke.

A találkozóra Királyhelmectől Pozsonyig az ország valamennyi magyarlakta régiójából, valamint Magyarországról és Erdélyből is érkeztek résztvevők. Becses nyelvemlékünket Merva Arnold helytörténész előadásában hallgatták meg a jelenlévők. A soproni Zilahi Katalin arra figyelmeztetett, az anyanyelv a hagyományok hagyománya, tehát „rongálás” nélkül kellene átadnunk az utódoknak. „Minden nevelés lényege, hogy a felnövekvő gyermeket jó melegen be tudjuk öltöztetni a saját anyanyelvébe. A játék is arra neveli, hogy jól beszélő ember legyen – mondta. – A gyerekek arra nyitják ki leginkább a fülüket, amiben nem éreznek tanítási szándékot. Az óvónő ne azért dúdoljon a kicsiknek, mert most éppen énekóra következik, hanem azért, mert jó a kedve, és azt megosztja velük.”

Az ugyancsak soproni Stöckert Károlyné lélektani megközelítésből vizsgálta ősi és népi játékaink szerepét a gyermeknevelésben. Minden nép játékában megtalálható a fogócska vagy a bújócska. Az is megfigyelhető, hogy a „Komámasszony, hol az olló?” típusú játékoknál a gyermek minden alkalommal ugyanazt a fát választja, abba kapaszkodik, csak nehezen tud elszakadni attól. Az előadó szerint ez a tulajdonság később is megmarad, például a szülőföldhöz való ragaszkodás formájában.

A Kolozsvárról érkezett Zsigmond Emese – aki két gyermeklap, a Szivárvány és a Napsugár főszerkesztője – elmondta: nagyon oda kell figyelni, mi kerül a kisgyermek kezébe, mert a sok magazin csak „papírra fagyaszott tévéműsort” kínál, amiből a gyerek lelke nem épül. Szerinte minden gyerek csodálatosan rajzol, költőien beszél, és ezt nem szabad elrontani.

Strédl Terézia gyermekpszichológus, a Komáromi Selye János Egyetem tanszékvezető tanára a Kié vagyok, ki nevel engem? című előadásában rámutatott: nem mindegy, milyen nyelven neveljük a gyereket, mert már kétéves korában kommunikál, beszélget a játékaival, természetesen az anyanyelvén, és ha ebből a közegből kiszakítjuk – a magyar gyereket szlovák óvodába adjuk – , a gyerek visszafogja magát, és ez negatív hatással van a fejlődésére.

A konferencia része volt a Felvidéki népviseletek babákon című kiállítás, Novák Veronikának, a vágsellyei levéltár igazgatójának előadása, továbbá Takács János képzőművész Tündérkerti meseillusztrációk című bemutatója és Gágyor József Hagyomány, játék, ereklye című előadása is.