A gyurgyalagról és más madarakról

Balázs Csaba diplomamunkáját madártanból írta. Mintegy másfél évtizede kíséri figyelemmel Szlovákia, illetve a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet (CHKO Cerová vrchovina) madárvilágát.

Mit tapasztalt, vannak térségünkben olyan fajok, amelyeket a kihalás veszélye fenyeget?

Az egyes nyílt területeken élő madárfajokra sajnos rendkívül negatívan hat a legelőkön, réteken abbamaradt gazdálkodás hiánya. Ha valahol abbamarad a legeltetés, idővel csökken a madárfajok és más állat-, illetve növénytársulások sokszínűsége. Ezek a területek az évek során bebokrosodnak, a bozótos helyeken pedig csökken az apró füves legelős terület. Azok a madárfajok, amelyeknek a táplálék megszerzése szempontjából fontos az apró füves, vadvirágos legelő, a bozótos helyeken nem találnak maguknak elegendő eleséget. Ilyen például az erdei pacsirta, a búbos banka, a füles kuvik, amelyekből ma már nagyon kevés van térségünkben.

Az erdei madárfajaink megmaradását pedig leginkább a tarvágásos fakitermelés, illetve az ezzel járó, nagy területeken jelentkező fiatal, egynemű (homogén) erdőszerkezet veszélyezteti. Annak érdekében, hogy a ritka fajok fennmaradásához megmaradjanak a feltételek, véleményeztük az egyes erdőgazdálkodási terveket, igyekszünk együttműködni az erdők és mezőgazdasági területek használóival, tájékoztatjuk őket arról, hogy milyen természetvédelmi értékek találhatók a térségükben. Napjainkban a Natura 2000-es területek – európai jelentőségű természetvédelmi területek – kijelölése folyik, és ezzel kapcsolatosan is több összejövetelt szerveztünk már a földtulajdonosokkal és gazdákkal.

Egyik legszínpompásabb madarunk a gyurgyalag, mely függőleges homokfalakban váj üreget magának. Mintha az utóbbi években számuk növekedett volna.

Szintén ritka faj. Szlovákia déli területein a fészkelő párok számát 700–1300-ra becsülik, ebből térségükben mintegy 200 pár fészkel. Homokbányák és homokpadmalyok környékén jelennek meg, függőleges homokfalakon, amelyekben gyakran másfél méter hosszú üreget ásnak, és abban fészkelnek. Számuk az elmúlt években Gömörben, így Almágy és Dobfenek között is megszaporodott, adataink szerint ott pillanatnyilag 35–40 pár él.