A Dunába lőtt zsidó áldozatoknak állítottak emléket Komáromban

Az 1944-45-ben a Dunába lőtt zsidók emlékművét avatták fel vasárnap a komáromi és környékbeli zsidóság deportálásának 73. évfordulóján rendezett megemlékezés részeként. A folyó túloldalán az 1944-ben internálótáborként szolgáló Monostori erőd áll, amelynek falai szintén sokat tudnának mesélni a zsidók és nem zsidók szenvedéseiről.  A Duna-parton elhelyezett emlékműnél Vági Zoltán történész elevenítette fel a tragikus eseményeket, emlékeztetve arra, hogy 1944-45 fordulóján a nyilasok Komárom környékén több helyen hajtottak zsidókat a jeges Dunába. Számukról a mai napig nincsenek pontos adatok. 1944 végére a komáromi zsidók nagy részét már elhurcolták, 1942-től a férfiakat munkaszolgálatra vitték, 1944. június 13-14-én pedig csaknem 2500 zsidót vagy annak minősített polgárt deportáltak a haláltáborokba; közel kétezren soha nem tértek vissza.  Vági Zoltán szerint a Duna-parti emlékmű valamennyi komáromi holokausztáldozat emlékműve egyben, és mindazok jelképes temetkezési helye is, akiknek még annyi sem adatott meg, hogy tisztességesen eltemessék őket.  Az avatás megható, szívhez szóló momentuma volt Szalai Vilma felszólalása; édesanyjára és 12 sorstársára emlékezett, akiket 1944. december 24-én, szenteste gyűjtöttek össze Komáromban a suhanckorú nyilasok, majd az Apálihoz (mai Holt-Vág) hajtották őket. Voltak köztük zsidók és keresztények is. „Sokáig azt sem tudtuk, mi történt, csak a nyilasok tárgyalásán derült fény a kegyetlen cselekedetre. A tárgyaláson ugyanis jelen volt a komáromi Földes ügyvéd is, ő számolt be később a történtekről a nyilasok vallomása alapján. Azt mondta, semmi megbánást nem látott rajtuk, szinte mosolyogva idézték fel a történteket az alig 17-18 éves suhancok – mondta Szalai Vilma, aki mindössze 4 éves volt, amikor elveszítette édesanyját. – Az egyik magyar katonának nem tetszett a dolog, és odavetette a nyilasoknak: menjetek a frontra, ott legyetek legények – erre agyonlőtték. Ő lett a 14. áldozat.“  A szerencsétlen emberekkel akkora léket vágattak a vastag jégbe, amelybe épp belefértek, meztelenre vetkőztették és a jeges vízbe lökdösték őket. Állítólag azért nem lőtték le őket, mert szenteste nem ildomos lövöldözni. 1944-45 kemény telén előfordult olyan eset is, hogy a vastag jégbe nem lehetett léket vágni, ennek köszönhetően kerülték el néhányan, hogy a Dunába öljék őket.  Az emlékműállítás igénye már régebben megfogalmazódott a hitközség tagjaiban, de csak most tudták hozzá előteremteni az anyagiakat. Paszternák Antal, a helyi hitközség elnöke elmondta, a Közép-Európai Alapítvány Duna Alapjánál és a városnál pályáztak. Az emlékművet Stubendek László, Komárom polgármestere, Juraj Čorba, a Duna Alapítvány igazgatója és Paszternák Antal leplezte le. Ezt követően a résztvevők, a zsidó hagyományoknak megfelelően, köveket helyeztek el rajta.