A deportálások áldozataira emlékeztek

Levárt. Március 13-án Levárton, ebben a száznégy lelket számláló gömöri faluban a márciusi forradalmi események mellett egy kevésbé dicső időszakára is emlékeztek a helyiek és a vendégek. A második világháborút követő jogfosztottság idejére, és a deportálások áldozataira emlékezni gyűltek össze a kitelepítés elszenvedői, leszármazottaik és a meghívott vendégek.

Amint azt Halász Márta polgármester elmondta, ez az idei megemlékezés már a második a sorban, az első rendezvényre tavaly került sor. Ekkor leplezték le a helyi katolikus templom falán elhelyezett, a deportáltaknak emléket állító márványtáblát. A tavalyi megemlékezéseket követően döntöttek úgy, hogy ezek után minden évben sort kerítenek erre a rendezvényre. Annál is inkább, mivel a deportálások tizenkilenc helybeli családot, összesen hatvanhét személyt érintették. Az elhurcoltak közül még többen élnek, s a polgármester asszony a képviselő-testülettel együtt úgy gondolta, alkalmat kell teremteni arra, hogy ezek az emberek évente legalább egyszer találkozzanak, illetve fontosnak tartják, hogy a fiatalok se felejtsék el ezt az szomorú eseményt. A levártiak közül az idők folyamán többen elköltöztek, így ez a megemlékezés arra is jó, hogy összehozza a távolban élőket azokkal, akik maradtak.

A polgármester asszony elmondta, számára személy szerint is fontos ez az esemény, mivel szüleit annak idején szintén kitelepítették Csehországba. Krivánszky Miklós, a Deportálások Áldozatainak és Leszármazottaik Szövetségének (DÁLESZ) elnöke elmondta, hogy az utóbbi években egyre több helyen szerveznek hasonló találkozót, ugyanakkor példaértékűnek nevezte azt, hogy egy ilyen kis falu, mint Levárt, az áldozatok emlékét megörökítő táblát helyezett el a templom falán. Ma még nem sok ilyet lehet látni Szlovákiában – fűzte hozzá. Halász Márta és Krivánszky Miklós ismeretsége egyébként a tavalyi kéméndi országos találkozóig nyúlik vissza. Akkor szerzett tudomást a levárti emléktábláról, s az idei meghívást az elnök örömmel fogadta el.

A találkozó utáni lakossági fórumon mindketten hangsúlyozták – csakúgy, mint az egykori kitelepítettek is – hogy az államtól elsősorban erkölcsi elégtételt várnának. A jelenlévő lakosok, különösen az idősebbek, ebben már nem bíznak, őket azonban többen is azzal buzdították, hogy a reményt nem szabad feladni.

Az egykor jó minőségű cserépedényeiről híres faluban már évtizedek óta nem dolgozik fazekas, munkalehetőség nemigen akad, így az emberek – különösen a fiatalok – kénytelenek máshol munka után nézni. Mindezzel együtt a rendezvény szervezéséből csaknem mindenki kivette részét, s az ünnepi megemlékezésre érkező vendégeket igen szívélyesen fogadták. Nem tudott meghatottság nélkül szólni Levárt új díszpolgára, Ujváry Zoltán professzor sem, aki évtizedekkel ezelőtt járt először ebben a faluban népdalgyűjtő útja során. Az egykori adatközlők közül az idei rendezvényen már alig vett részt valaki, ám az elhunytaknak halhatatlanságot biztosítanak az általuk elénekelt, s a kutató által közreadott dalok – mondta Ujváry Zoltán.

„Annak örülök, hogy vannak még jó emberek és én azt mondom, hogyha az ember hisz Istenben, ha akar valamit és bízik benne, hogy ezt véghez is tudja vinni, akkor akár ilyen nagy ünnepséget is meg lehet szervezni egy ilyen kis faluban. Voltak emberek, akiktől telefonon, ismeretlenül kértem segítséget, és segítettek. Ez nagyon meghatott! Én azt mondom, hogy az emberek jók, csak meg kell találni hozzájuk az utat” – mondta a polgármester asszony.