A bérlők a várostól várják a segítséget

A Hydrostav felszámolta komáromi részlegét, és a tulajdonában lévő épületek közül egy 24 lakóegységből álló úgynevezett legényszállót megvételét ajánlotta fel a városnak. A városi képviselőtestület 2002. február 21-ei ülésén foglalkozott a kérdéssel, és olyan döntést hozott, hogy vásárolják meg az ingatlant. Egyben felhatalmazta a polgármestert, hogy folytasson tárgyalásokat az árról, a fizetés formájáról és kösse meg az adásvételi szerződést. Az elképzelés szerint az épületbe költöztetnék a városi lakások nem fizető bérlőit. A leányzó azonban nem olyan szép, mint első látásra tűnik. „A Hydrostav Tuba utcai munkásszállójának megvásárlásával már fél évvel ezelőtt is foglalkozott a képviselőtestület” – mondta Szabó Béla, a pénzügyi bizottság elnöke, az érintett városrész képviselője. „Az általam vezetett bizottságnak akkor is, és most is az volt a legfontosabb kikötése, hogy csak akkor menjünk bele az adásvételbe, ha már üresen áll az ingatlan, mert mit kezd a város azzal a mintegy húsz családdal, amely most bérli az egyes lakásokat? A második kikötésünk az volt, hogy ne a nem fizetőket költöztessük ezekbe a lakásokba, hanem fiatal családok számára alakítsunk ki ott bérlakásokat. Ezt azzal indokoltuk, hogy a szóban forgó épület kertvárosi övezetben fekszik. Ugyancsak kértük a városi hivatal illetékes osztályát, hogy dolgozza ki az épület műszaki állapotára vonatkozó tanulmányát, mert tudnunk kell, mekkora öszszegre lesz szükség a felújítására, karbantartására. Ehhez képest a képviselők csupán szóbeli ígéretet kaptak arra nézve, hogy üres lesz az épület, a műszaki-fejlesztési osztály egy felületes jelentést dolgozott ki, a polgármester pedig szabad kezet kapott a tárgyalások lebonyolítása során. Az objektivitás kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Hydrostav méltányos árat, 2,4 millió koronát kér az ingatlanért, de ha az épülettel együtt Komárom a lakókat is megörökli, már egyáltalán nem jártunk jól.” Az esettel kapcsolatban tudni kell azt is, hogy a Hydrostav mintegy egymillió koronával tartozik a városnak, emiatt a város már tavaly zálogjoggal terhelte a vállalat ingatlanjait. A képviselő-testület által hozott határozat értelmében ezt a tartozást bele kell számítani a vételárba. Mivel a Hydrostav elsősorban az ingatlanadóval tartozott a városnak, ami törvényileg behajtható, Szabó Béla szerint a város sokkal előnyösebb tárgyalási pozícióban volt, és kedvezőbb vásárlási feltételeket is kialkudhatott volna. A képviselő elmondta, hogy a vállalatnak egy másik, a város külterületén fekvő munkásszállója is van, a nem fizető bérlők kilakoltatására az az ingatlan sokkal jobban megfelelt volna.

Mindeközben a Tuba utcai szálló bérlői nem hajlandóak kiköltözni az épületből. Mivel az objektum legényszállóként szerepel, a bérlőkkel kizárólag határozott időre szóló szerződéseket kötött a tulajdonos, amelyet hónapról hónapra meghosszabbított. A legutóbbi, 2002. február 14-én kelt levelében aztán a Hydrostav felszólította a bérlőket, hogy 2002. március 14-éig költözzenek ki, később 20-ig, majd 22-ig hoszszabbította meg a határidőt. Ám ezen a két napon sem történt semmi, a lakók továbbra is ott tartózkodnak, és most a várostól várják, hogy vagy kössön velük újabb bérleti szerződést, vagy biztosítson számukra másik lakást. Azzal a bérlők is tisztában vannak, hogy jogtalanul tartózkodnak az épületben, de legtöbbjüknek nincs hová mennie. Sok közöttük a szociális segélyből élő kisgyermekes család. Az egyik fiatalasszony elmondta: szerinte az lenne a legigazságosabb megoldás, ha azokkal, akik rendszeresen fizették a lakbért, a város bérleti szerződést kötne, a nem fizetőket pedig kirakná az épületből. Megtudtuk továbbá azt is, hogy a környéken lakók aláírásokat gyűjtöttek, így tiltakozva az ellen, hogy nem fizető, összeférhetetlen polgárokat telepítsenek a legényszállóba. A petíciót eljuttatták a városi hivatalba.

Egyelőre még nem került sor a város és a Hydrostav közötti adásvételi szerződés aláírására.