A barlang, amely gyógyítani is képes

Az a hatalmas mészkőfennsík, melynek egyik beszakadt, lesüllyedt és a víz erejétől kimosódott patakmedrében kialakult a Domica-barlang, sok milliárd apró tengeri élőlény mészvázából állt össze a földtörténet pliocén korszakában.

Varázslatos földalatti világ

Ez a kor időszámításunk előtt 5,333 millió évvel kezdődött és 2,58 millió évvel ezelőtt a pleisztocén korszak váltotta fel. A korabeli éghajlat változásai, az ősföldrészek mozgásának hatásai, az aktív vulkanikus tevékenységek és kozmikus hatások miatti változások eredményeként Eurázsiának ezen a részén egy hatalmas süllyedés ment végbe. A Pannon-medencéé, s ezt a süllyedést ellensúlyozva a mai Gömör északkeleti részén lévő mészkőtömbök elkezdtek kiemelkedni. A felmelegedés miatt ekkor nem volt az északi félgömbön összefüggő jégtakaró, a világóceánok szintje pedig a maihoz képest mintegy huszonöt méterrel lehetett magasabb. Ezzel összefüggésben a belső vízrendszerek szintje is magasabb volt. A Csetnek-patak őse ekkoriban még nyugat–keleti irányban folyt, széles, abban a kavicstörmelékkel kitöltött völgyben, mely a karsztfennsíkkal volt határos, mai vonala Pelsőc, Jósvafő lehetett és abba a mélyedésbe vágódott bele. A viszonylag gyors táblaemelkedések miatt ugyanis sem a Csetnek-patak, sem a Sajó nem voltak képesek áttörni az eléjük felemelkedő akadályokat, így a mészkőtáblák közti agyag- és kavicstöltéseket kezdték el kimosni, lebuktak a felszín alá. Ez a folyamat bő kétmillió évvel ezelőtt kezdődött meg. A víz a mészkőlyukakban kimosott üregeket egyre jobban kimélyítette, majd elindult a karsztosodás folyamata is, aztán pedig a máig folyamatos cseppkőképződés. Ha ma Domica járataiban sétálgatva a látogató figyelmesen nézelődik, ennek a bő kétmillió évvel ezelőtt elkezdődött cseppkőképződésnek a ma is élő folyamatát látja. A felszínről leszivárgó esővíz a kalcium-karbonát alapanyagú mészkövet oldva különlegesen változatos és szemet gyönyörködtető formákat volt képes alkotni sok-sok ezer év alatt. A Domica-barlangban a víz erejét mutatja az is, hogy milyen hatalmas méretű termeket volt képes kimosni az egykor a föld alá bukott patak, melyet a Styx nevű mitikus alvilági folyóról nevezett el a tudomány. Az Óriások terme például 31 méter magas, a viszonyítás kedvéért, ha ezt a magasságot összehasonlítjuk egy tárggyal, akkor ebben a teremben akár egy tízemeletes toronyház is elférne. Bár a Domica-barlang az Aggteleki-barlang-rendszerrel összefüggő barlang, a barlangkutatás külön egységként is számon tartja, mérések szerint 5368 méter hosszú és legalacsonyabb pontja 70 méter mélyen található.

Két túraútvonal a föld alatt

A Domica-barlangban jelenleg egy rövidebb, mintegy 45 perces, 780 méter hosszú és egy egyórás, 930 méter hosszú túraútvonalat lehet bejárni, szerencsés esetben, magas vízálláskor akár csónakázni is lehet a barlangban. Természetesen Ján Majko, a felfedező előtt is járt már itt ember, a speleoarcheológiai kutatások eredményeként a bükki kultúrának és a bronzkor szinte mindegyik időszakában élt népességnek tárgyi emlékei előkerültek innen. Legújabban Domicán ismét elkezdtek foglalkozni annak a lehetőségével, hogy a barlangot gyógyászati célokra is kihasználják. A földalatti járatok állandó hőmérséklete – egész évben 10,2 és 11,4 Celsius-fok közt mozog a hőmérséklet – a barlang levegőjének kiegyensúlyozott páratartalma, annak tisztasága főleg a felső légúti, asztmás megbetegedésekben szenvedő pácienseknek ad enyhülést. Bizonyított tény, hogy a rendszeres, hosszan tartó barlangi tartózkodás kifejezetten jó hatással van az ilyen betegek állapotára. Domica olyan kihagyhatatlan hely, amelyet érdemes meglátogatni, a földalatti világ lenyűgöző hatással van a túrázókra. Télen, nyáron egyaránt látogatható!

Tájoló:

Domica barlangjához a Pelsőc–Aggtelek közti 587-es úton lehet eljutni, a fogadó épület a 48.477/20.469 GPS-koordinátáknál található.