360 éves a kassai református egyház

Kassa. 1644 húsvétján I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem és felesége, Lórántffy Zsuzsanna alakította meg Kassán a Református Keresztyény Egyházat. A 360 évvel ezelőtti eseményekre ünnepi istentisztelettel és egy figyelemreméltó kiállítás megnyitásával emlékezett a református hitközösség.

Az ünnepi istentiszteleten Orémus Zoltán, a kassai református gyülekezet lelkipásztora hirdette az igét, majd Varga Béla nyugalmazott lelkész – aki hosszú évtizedekig állt e hitközösség élén – mondott beszédet. Az ünnepi hangulatot emelte a helyi egyházi kórus rövid hangversenye Kovács Edit karnagy vezényletével, valamint Bodon Andrea tanárnő szavalata, aki Wass Albert Üzenet haza című költeményét adta elő.

A kassai református egyház gazdag történelméről a református parókia Kovács utca 15 szám alatti gyülekezeti termében Balassa Zoltán tartott előadást. Itt nyitották meg azt a dokumentumkiállítást is, mely eredeti kegytárgyak, okiratok, könyvek és fényképek segítségével ad számot a történelmi múltról. A reformátusoknak nem volt könnyű sorsuk Kassán. Először I. Rákóczi György fejedelmi udvarában tartották istentiszteleteiket, majd a fejedelem által épített templomban, a várfalakon belül. Az ellenreformáció alatt kiszorult a városból a gyülekezet. A város szélén találtak helyet. A ma is használt templomukat 1805–1810-ben építették fel, város engedélyével a császári fegyverraktárból átépítéssel alakították ki. 1853-ban a templomot új homlokzattal és egy 27 méter magas toronnyal látták el. A torony csúcsára – a városi tanács ajándékából – feltették az 1589-ből való érckakast, amely egykor a protestáns kézre jutott kassai dóm tornyán állt. 1895-ben Munkátsy József építőmester, egyházi presbiter anyagi támogatásával a templom tornyát 40 méter magasra emelték. A templom legértékesebb műkincsei közé tartozik Nonnert Pál ötvösmester fedeles kannája 1662-ből és az ezüstfedeles kancsó 1685-ből, nem kevésbé a gyülekezetet alakító I. Rákóczi György által ajándékozott kenyértartó aranyozott tányér és az 1644-ből származó úrasztalterítő a Lórántffy-címerrel.