125 éve született a Magyar Hiszekegy szerzője

Ma már keveset mond Papp-Váryné Sziklay Szeréna neve, de az idősebb nemzedék még emlékszik egy kis versre, amely a Trianonban megcsonkított ország lakóiban tartotta a lelket: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök Igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában.” A költőnő Hitvallás című irredenta versének első szakasza a Horthy-korszak „nemzeti imája” volt. Szabados Béla zenésítette meg.

Papváry Elemérné Sziklay Szeréna születésének idén április 18-án volt a 125. évfordulója. 1881-ben Jánokon látta meg a napvilágot ifj. Sziklay Ede lányaként, aki Gömör megye szolgabírója, majd Abaúj megye főispánja és Kassa város díszpolgára volt. Szeréna a Rozsnyói Leánynevelő Intézetben növendékeskedett, ennek emlékére az épület falán 1939-ben emléktáblát helyeztek el. A tábla elhelyezésének ötletadója és szervezője Vargáné Scheffer Etelka írónő, „Rozsnyó Nagyaszonya” volt. Az ünnepelt költőnő versét, a „Magyar Hiszekegyet” az ünnepélyen is elszavalták.

A vers születése

Alig száradt meg a tinta a trianoni békeokmányon, az Urmánczy Nándor vezette Védő Ligák Szövetsége pályázatot írt ki olyan ima vagy fohász, illetve jelmondat megfogalmazására, amely alkalmas „a revans eszméjének ébrentartására”. A célokat tekintve tanulságos a pályázati hirdetés, illetve a bírálók jelentésének szövege. Urmánczy Nándornak a főispánokhoz írt levele önmagában is igazolja, hogy a kormányzat támogatta az akciót. A Védő Ligák Szövetsége aligha fordulhatott volna ilyen kéréssel a kormány megyei megbízottaihoz az őket felügyelő belügyminiszter engedélye nélkül. A pályázat nyertese, „a Felvidék egy elszakadt leánya”, Papp-Váry Elemérné, született Sziklay Szeréna, két leány anyja, régi abaúji nemesi család sarja, akinek férje honvéd ezredes. Háborús visszhangok címmel már korábban jelent meg „a haza iránti rajongás, a családi élet szeretetének melege és a hit” által áthatott verseskötete. Nevét azonban a pályadíj elnyerése tette ismertté. Különösen radikális jobboldali körökben érdeklődtek iránta. A Gömbös Gyula által szerkesztett MOVE című lap 1920. október 10-i száma terjedelmes interjút közölt vele. Ez a figyelem késztethette arra, hogy háromsoros, díjnyertes fohászát tizenöt szakaszos verssé formálja, melyet 1921-ben közölt egy Irredenta című, Heltai Jenő és Herczeg Ferenc írásait is tartalmazó 24 oldalas kiadványban. Művészi színvonalról aligha beszélhetünk a vers kapcsán, az ima és a jelszó azonban kétségtelenül hatásos volt. A siker titka éppen egyszerűségében rejlett. A Budapesti Hírlap 1920. szeptember 12-i kommentárja szerint: „Ehhez nem kell kommentár. Ezt megérti a gyermek, ettől megdobban az aggastyán szíve.”

Minden rendezvényen elhangzott

A két világháború között alig volt olyan hivatalos rendezvény, ahol el nem hangzott volna az ún. „Magyar Hiszekegy”, sőt az iskolák egy részében is naponta elmondták közösen, a tanítás megkezdése előtt, persze nem mind a 15 szakaszt, hanem csak az elsőt, ami egyben az utolsó is: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában / Hiszek egy isteni örök igazságban, / Hiszek Magyarország feltámadásában.” (kov)