Zene-terápia

És igen! Eljött a pillanat, mikor a csillagok szerencsésen összeálltak. Elkezdődtek a lemezem felvételei. Az ötlet váratlanul jött, egy depressziós, két nyárral ezelőtti napon. Ültünk egy fesztiválon, kornyadt sörökkel, mikor Legát rám nézett: „Tudod, mi rántana ki a szarból? Ha csinálnál egy nagylemezt.” Mint nagyon sokszor, most is igaza lett, bele is vágtam. Na de hogyan… Amit egy magamfajta lány tudott a lemezkiadásról, az maga volt a semmi. Gondoltam, felkérek egy zenekart, zenésítsen meg, aztán hajrá, már kezemben is van a korong. Persze, nem így lett. Aludtam rá párat, végül kitaláltam az eszményi árukapcsolást: a lemez készülő regényhez lesz egy újabb, csodás adalék. Hiszen a könyvemben, a Maffia-Klubban tizenkét nő szerepel, legyenek hát a dalok ennek a tucatnyi hölgynek a dalai. Fel is kértem azonmód tizenkét zenekart, ugyanennyi remek nőcit, és elindult a munka. Lett közben minimális szponzorpénz is, igaz, az is mesés alapon. Üldögélek az ötlet után egy évvel Kapolcson, egy irodalmi est után. Beszélgetek egy férfival, azaz inkább panaszkodom, hogy itt állok csomó jó dallal, de nincs lé a felvételekhez. „De hát én adok” – nézett rám az úriember (az Irodalmi Jelen tulajdonosa), és láss csodát, egy hétre rá a számlámon mosolygott az ígért összeg. Ezzel már el tudtam indulni, találtam olyan embert (a lehető legjobbat, Lőrincz Gyurit – nem kell bemutatnom), aki beengedett a stúdiójába, és profin összerakta a számaimat. Pedig féltem egy kicsit, mit szól, ha a saját zenekaromat, az Elektrik Bugi Kommandót meghallja. De ezzel sem volt baj! Felcsendült megaslágerünk, a Vérhóhér dala, és ezután ő ajánlotta, vegyünk fel még egyet! Rögzítettük is a Rapet, melynek refrénje a maga egyszerűségében velőtrázó: „Helló, haver, azt mondom, szió! Letépi töködet most a misszió! Fejedből embersajt, beleidből spárga, szemednek tükre tojás lesz: sárga!” Reméljük, ezzel a kis opusszal még több rajongót szerzünk az évek alatt négy fanatikust begyűjtött zenekarunknak. Sajnos, eddigi utunkat csak a leégés és a kudarc kísérte, de hátha most! A próba infernális volt. Beéneklés nekünk szolíd, pálinkákkal kibélelt üvöltés volt, és innen már nem volt megállás. Kinek mi a baja, ugye, és azt mi gyógyítja meg… Ha minden igaz, ez a lemez lesz a magyar pop-rock-opera-punktörténet legnagyobb gyöngyszeme. De erről legközelebb. Rohanok a stúdióba. Előtte még felpillantok az égre. Ha minden igaz, ha tényleg jól látom, akkor most kezd kirajzolódni a Karafiáth-csillagkép.