Vörös sziklák ölelésében

Irigyelhetők azok, akik megismerhetik e vidéket, amelyet az utánozhatatlan hangulatú klasszikus westernek és indiánfilmek tettek híressé. Megcsodálhatják a Monument Valleyt, kószálhatnak kaktuszok között a Saguaro parkban, a Grand Canyonban ráállhatnak az üvegpadlós Skywalk kilátóra, ahol úgy érzik, a világ szélén vannak. Lent a szakadékvölgyben esetleg kenuba szálló hopi indiánt látnak, aki gyors evezőcsapásokkal indul neki a vad Coloradónak…

Roger Naylor író, útikönyvek szerzője szerint Arizona – a Grand Canyonnal, a Monument Valleyvel – egyike azoknak a ritka helyeknek, amelyek képesek megváltoztatni az emberek életét. „Adj neki egy esélyt, hogy változtassa meg a tiédet is” – írja Naylor.
Esélylatolgatásképp egyelőre vegyünk részt egy képzeletbeli vakáción, emlékezve egy száz évre visszanyúló történelmi eseményre.

Woodrow Wilson amerikai elnök 100 évvel ezelőtt, 1919 februárjában írta alá azt a törvényt, amely nemzeti parkká nyilvánította az Egyesült Államok és a világ egyik legkedveltebb turistalátványosságát, a Grand Canyont. A nemzeti parki státusz segíthette megakadályozni, hogy a park területén a Colorado folyón gátat építsenek, így az a folyó felsőbb szakaszán épült meg (Glen Canyon gát). Az UNESCO 40 évvel ezelőtt világörökségi helyszínnek minősítette a parkot.

A Colorado folyó szakadékvölgye Arizona állam északnyugati részén 446 kilométer hosszan, 6–30 kilométer szélességben vágódik bele a fennsíkba, a folyó helyenként 1800 méterrel mélyebben folyik, a nemzeti park területe 4930 négyzetkilométer. A kanyon nem vetődéssel jött létre, hanem a folyó vágódott bele több millió év alatt a kiemelkedő platóba, így a meredek falakon élő geológiatankönyvként változatos színekben pompázó különböző kőzetrétegek ejtik csodálatba a látogatókat. (Keletkezésére „alternatív” magyarázatok is vannak, egyesek szerint a bibliai özönvíz hozta létre a kanyont.) A fennsík felszíne erősen szabdalt, a meredek falak előtt tanúhegyek, a falak peremén kőoszlopok, különböző alakú kiemelkedések nyújtanak lenyűgöző látványt.

A Grand Canyon nem a világ legmélyebb szurdoka, de a legismertebb, leglátványosabb és legtöbbet tanulmányozott ilyen jellegű földrajzi képződmény. Területén tízezer éves indián települések nyomait is megtalálták, első európaiként 1540-ben a mitikus hét aranyvárost hajszoló spanyol konkvisztádorok pillantották meg. Kétszáz évvel később érkeztek ide az első misszionáriusok, a terület feltérképezése csak a 19. század közepén kezdődött meg. Az első telepesek a Grand Canyon ásványkincseinek kitermelését fontolgatták, de gyorsan rájöttek, hogy a turizmus sokkal kisebb fáradsággal és sokkal nagyobb bevétellel kecsegtet. A területet 1873-ban nyilvánították védettnek, majd 1919-ben nemzeti parknak.

A Grand Canyon területén 1500 növény-, 355 madár-, 89 emlős-, 47 csúszómászó, 9 kétéltű és 17 halfajta él, közülük sok egyedül itt található meg. Egy gát megépítése óta időről időre mesterségesen kell növelni a folyó vízhozamát, hogy felélesszék a szegényedő, veszélyeztetett ökoszisztémát.

A Grand Canyon a világ egyik leghíresebb természeti látványossága, amelyet évente több mint ötmillióan keresnek fel. A látogatóknak lehetőségük van a túrázásra gyalog, öszvérháton és néhány száz dollár ellenében végigcsónakázhatnak a folyón is, ha nem félnek a vadvizektől. A látványt élvezhetik a levegőből is, nem csak repülőgépről: két éve adták át a Skywalk nevű üvegpadlós kilátót, amely olyan érzést kelt a rá kimerészkedőkben, mintha a levegőben állnának.

A Grand Canyon azonban még ma sem veszélytelen hely: az 1870-es évek óta több mint 700 halálesetet jegyeztek itt fel. Akadt, aki fényképezés közben szédült le a sziklaperemről, mások ugyanezt öngyilkossági szándékkal tették, akadtak, akik vízbe fulladtak, hőgutát kaptak vagy kiszáradtak, megint mások légi szerencsétlenségben vesztették életüket, a villám csapott beléjük, vagy kőlavina zúdult rájuk. A park területén mentőszolgálat is működik, és évente több száz embert szabadítanak ki szorult helyzetükből. (ug, MTI)