Vita Jézus kereszthalálának okáról

Jeruzsálem. Óriási vitát és heves ellenkezést váltott ki az az izraeli kutató, aki azt állítja, hogy Jézus Krisztus halálát a tüdejébe jutott vérrög, vagyis tüdőembólia, s nem a fulladás és a keresztre feszítés miatti vérveszteség okozta.

Dr. Benjamin Brenner, a haifai Rambam Medical Center kutatója kifejtette: elmélete közzétételével fel akarja hívni a figyelmet a máig sem teljesen tisztázott eredetű tüdőembólia jelentőségére. Annál is inkább, mivel ez több mint kétezer év után is pusztít: a hosszú távú repülések alatt egyes utasoknál hasonló probléma jelentkezik. Az órákig tartó mozdulatlanság miatt a lábban vérrög keletkezhet, amely a tüdőbe jutva légszomjat, mellkasi fájdalmat okoz, és gyakran halálhoz vezet.

Brenner Jézus halálának okával kapcsolatos elméletét az Újszövetség, illetve mai vallási források alapján 1986-ban született tudományos munkára alapozza. Eszerint a keresztre feszítés előtt Jézus fél napon át nem evett, nem ivott semmit, érzelmi stressz állapotában volt, össze-vissza verték, a hátán kellett cipelni a gerendákat, melyekből aztán a keresztet ácsolták, és a megfeszítés előtt még egyszer megkorbácsolták, ami vérveszteséget okozott. Az izraeli orvos felhívta a figyelmet arra, hogy többszörös sérülés, mozdulatlanság és kiszáradás esetén a halál közvetlen oka általában a tüdőembólia. Brenner szerint az 1986-ban íródott tanulmány szerzői vélhetően azért hagyták figyelmen kívül a vérrög keletkezésének lehetőségét, mert a tüdőembólia kiváltó okai még kevéssé voltak ismertek.

A korábbi elmélet támogatói azonnal reagáltak, elutasítva az izraeli kutató nézetét. Megszólalt egy bibliatudós, Stephen Pfann is, s azzal zárta le a vitát: érdekes a Jézus halálát kiváltó fizikai okról szóló elmélet, de a fizikai megpróbáltatások túlhangsúlyozása eltereli a figyelmet a szerinte sokkal fontosabb tényezőről, a kiállt lelki gyötrelmekről, amelyek minden bizonnyal a legfőbb traumát jelentették Jézus számára.