Vénasszonyok nyara

Még nyelvtudományunk klaszszikusainak sincs ötletük, magyarázatuk, miért az idős hölgyeket tiszteli a szólás az őszben ilyentájt még egyszer fellángoló nyári időszak „címkéjével“, csupán leszögezik: „Az őszi meleg napokat vénasszonyok nyará-nak nevezik.“

Búvárolhatunk ez ügyben szótárakat, lexikonokat, nyelvtörténészek és leíró nyelvészek munkáit: semmit sem találunk e szólásunk eredetéről. Mai nyelvhasználatunkban a vénasszonyok nyara – immár egybeírva – azt az őszi időjárási jelenséget jelöli, amikor az októberi kezdeti lehűlés után derült, napos időszak köszönt be, akár nyolc-tíz napra. Ilyentájt a hűvös, de nem fagyos éjszakákat langymeleg, napos, kellemes nappalok követik. Ez a kellemes időszak igen kedvező a szüretelőknek és a lakodalmasoknak. Néprajzi tárgyú munkákban azt olvashatjuk, hogy a vénasszonyok nyara hagyományosan Teréz napja (október 15.) környékén köszönt ránk, amely ezért is afféle hagyományos szüretkezdő nap, elsősorban az erdélyi magyar borvidékeken.

Miközben ez az időszak – a globális klímaváltozás hatására – a szomszédos Ausztriában eltűnőben van (a klímaváltozás hátrányait elsősorban a hegyvidéki turizmus szenvedi meg: a hegyek egyre gyakrabban burkolóznak felhőtakaróba és egyre gyakoribbak a csapadékos napok, a legnagyobb hátrány az őszi túraidőszakot éri), a görög szigeteken még mindig az egyik legkellemesebb évszak a vénasszonyok nyara: egészen november végéig is eltarthat. Ilyenkor enyhébb az időjárás, csendesebb a szél, így a tenger is nyugodtabb arcát tárja felénk.

Mi köze a borongós őszben derűs napsütéssel megörvendeztető pár napnak a vénasszonyokhoz és pláne az indiánokhoz? Az indián nyár nem különb, mint a Bálint-napot kiszorítani igyekvő Valentin-nap. Egy idegen szokásra utaló átvett kifejezés próbál kiszorítani egy hagyományos magyaros fogalmat. Nyelvművelőink már 1998-ban így ágáltak ellene: „Nemigen vesszük észre a magyaros külsőben nyelvünkbe besurranó amerikanizmusokat. Terjed az indián nyár (indian summer) kifejezés, miközben a régi vénasszonyok nyara feledésbe merül.“ A magyar nyelvművelés egyik apostola, Grétsy László így foglalt állást a vénasszonyok nyara helyett használatos indián nyárról: „Én sem pártolom, csak mint nyelvész, elfogadom“.