Velünk az Isten

Ige: „Ezután így szólt az Úr Áházhoz: Kérj jelt Istenedtől, az Úrtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból! De Áház így válaszolt: Nem kérek, nem kísértem az Urat! Akkor ezt mondta Ézsaiás: ... maga az Úr fog nektek jelt adni: ĺme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.” (Ézsaiás könyve 7.10-14)

Még abban az időben, amikor a bírák bíráskodtak Izraelben, több évszázaddal Áház uralkodása előtt történt egy-egy tanulságos eset Gedeon és Jefte bírával. Gedeon sereget gyűjtött a portyázó midiáni csapatok ellen. Ám hogy Isten nyilvánvalóvá tegye, hogy Ő harcol Izraelért, Gedeon csapatából minden száz emberből 99-et hazaküldött, és azzal a maradék egy százalékkal győzte le a midiániakat. A bizonytalankodó, félelmekkel küszködő Gedeonnak pedig csodás jeleket adott a Gedeon által választott gyapjúköteggel. És amikor ez is kevés volt, még álom által is szólt hozzá az Úr, hogy minden kételyét eloszlassa. (Bírák könyve 6–7. fejezet) A csodás jelek után pedig csodás győzelem következett. (Csak időszerűsége kapcsán jegyzem meg, hogy mi is milyen gyakran kétségeskedünk, hogy a mi adónkból felajánlható 1%-unk valahol segíteni tudna, pedig Isten az ilyen 1%-os seregekkel is diadalmaskodni tud!)

A második eset Jefte bírával esett. Őt Ammon ellen küldi szabadítóul az Isten. Jefte azonban, hogy győzelmét biztosítsa, fogadkozni kezd, és olyan ígéretet tesz, amit az Úr nem kívánt tőle. Azt fogadta, hogy ha valóban győz az ammoniak fölött, akkor bármi jön ki elé háza ajtaján, az Úré lesz, és feláldozza égőáldozatul. (Bírák k. 11.) Ám az egyetlen leánya jött elé dobolva és táncolva, hogy győztesként fogadja. ĺgy vált az Isten által adott győzelem az emberi kishitűség és okoskodás által gyásszá Jefte számára.

Alig van különbség a két eset között. De mert a majdnem igazság a legrafináltabb hazugság, tegyük ezért tisztába kettejük viszonyát. Míg Gedeon bizonyosságot keresett és talált, hogy az Úr harcát az Úr eszközeivel harcolja, Jefte a maga győzelmét, és népe közti bizonytalan pozíciójának megszilárdítását igyekezett kicsikarni az Úrtól. Isten szabadító terve ugyan megvalósult, de Jefte számítása rosszul sült el.

Egy ezekhez hasonló, nagyon összetett helyzetben kínál Isten jelt Áház királynak. Egy olyan háborús fenyegetettség idején, amikor csak két rossz közül választhatna emberileg, Isten egy harmadik lehetőséget kínál. Amikor az északi szomszédjai keresnek szövetségest a fenyegető asszír támadással szemben, és ezt a szövetséget akár erőszakkal is rá akarják kényszeríteni Áház királyra, az Isten akkor küldi hozzá Ézsaiás prófétát. A próféta pedig azt mondja neki, hogy ne féljen tőlük. Üszkös fadaraboknak nevezi Efraim és Arám királyát, ami már csak füstöl, de tüze nincs. Ahogy a 37. zsoltár 5. versében olvastuk: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” Maga az Úr kínálja föl a királynak, hogy kérhet jelt; akár földit, akár mennyeit. De a király már belelovalta magát a háborús készülődésbe, és egy „álkegyes” kijelentéssel azt mondja, hogy inkább nem kísérti az Istent. És ez az álkegyesség a legrosszabb, amit tehet. Becsapja Istent és önmagát is, egyenesen az asszír király karjaiba rohan, és a legszörnyűbb bálványimádásba. Aki az Isten gyermeke lehetne, azt mondja az asszír királynak: „Szolgád és fiad vagyok, szabadíts meg!” (2Kir 16, 7) Isten helyett embert szolgál, majd lemásoltatja a damaszkuszi oltárt, és ezért félre teteti az Úr oltárát. Hány és hány analógia a mai kor számára: üres kegyesség, formális keresztyénség, emberi érdekek, alárendelések, majd kiszolgáltatottságok, hamis istenek, bálványok és vallások.

De a próféta szól Áház királyhoz és hozzánk is: „Ezért ád jelt az Úr: ĺmé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.” (Károli fordítás) Ez a név pedig azt jelenti, hogy velünk az Isten. Vannak magyarázók, akik már a következő királyban, a kegyes Ezékiásban beteljesedve látják ezt az üzenetet, és részben igazuk is van. Ám teljességében mégis akkor valósult meg, amikor az angyal Máriának mondta: „fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lukács 1. 31) A sok kishitűség, álkegyesség, megalkuvás és önteltség helyett nem lenne jobb, ha ezt a Jelt fogadnánk el és követnénk?!

A szerző református lelkész