Véget ért Diana hercegnő megalázott komornyikjának kálváriája

A volt komornyik, aki mindenkinél közelebb állt DianáhozReuters-felvételA napokban drámai körülmények között omlott össze Diana walesi hercegnő egykori komornyikjának pere. A most negyvennégy éves Paul Burrell huszonkét évet töltött a királyi család szolgálatában és „a világ legszebb asszonyának” sziklaszilárd támasza volt azután, hogy külön költözött Károly hercegtől.

A lakáj kálváriája huszonegy hónappal ezelőtt kezdődött, amikor a rendőrség hajnali razziát tartott cheshire-i otthonában. Végül a hercegnő hagyatékát képező négyszáztizenöt tárgy eltulajdonítása miatt emeltek vádat ellene. A végtelen hosszúságú listán ruházati cikkek, iparművészeti tárgyak, például egy díszkard, lemezek, ékszerek, bútorok, levelek, fényképek és más tételek szerepelnek, amelyeket a rendőrség 2000 augusztusában szemetes zsákokban távolított el Paul Burrell szerény házából, ahová a Kensington-palotából kényszerült költözni. A megalázott udvaronc látványa megdöbbentő volt mindenki számára, hiszen a közvélemény hosszú éveken át követhette a lapokból, milyen szoros személyi kapcsolatban állt Diana és a két kis herceg Burrell családjával. Nehezen volt elképzelhető, hogy a hűséges komornyik, aki halottas ruhájába öltöztette Dianát 1997. augusztus 31-i párizsi halálos autóbalesete után, majd hónapokig készítette hagyatéki leltárát és közben az Emlékbizottság oszlopos tagja volt, méltatlannak bizonyult volna a hercegnő bizalmára. Még kevésbé volt hihető, hogy egyben tönkretette volna saját bimbózó, anyagilag is ígéretesnek tűnő jövőjét. A walesi hercegnő halálát követően ugyanis Paul Burrell saját jogán is híressé vált. Alkalmanként tízezer fontért tartott beszédet, többek között a II. Erzsébet luxustengerjáró hajó fedélzetén. Díszvendég volt az Oscar-díjak átadásán és bestseller könyvet jelentetett meg Entertaining in Style (Szórakoztatás stílusosan) címmel.

A világszerte felfokozott érdeklődéssel kísért bírósági ügyben az ügyészség nyilvánvalóan biztosra kívánt menni és a rendőrség elit alakulatának nyomozói szavukat adták, hogy meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre. A magát alacsony sorból, egy észak-walesi bányászfaluból felküzdő Burrell ugyanis – a közhiedelem szerint – senkinek nem mondta meg, hogy Diana több száz, részben intim darabját tartotta magánál. Bár a komornyik ellen már 2001 augusztusában vádat emeltek, a nagy presztízsű Old Bailey bíróságon csak ez év októberében kezdődött meg a per. Az ügyészség mindenáron el akarta kerülni, hogy a robbanásveszélyes tárgyalás beárnyékolja az Aranyjubileum ünnepségeit, melyek egyébként a vártnál sikeresebbek voltak.

A tárgyalás tizedik napján, amelyre a gyakori halasztások után csak múlt pénteken került sor, valóban beütött a krach. Mielőtt a védelemé lett volna a szó és annak koronatanújaként Paul Burrell megjelenhetett volna a bíróságon, a vád ejtette az ügyet. A bírónőnek ugyanis tudomására jutott, hogy a komornyik röviddel Diana halála után egy négyszemközti audiencia során tájékoztatta II. Erzsébetet. Elmondta egyebek mellett, hogy „biztonsági okokból” magánál tart Diana hagyatékának részét képező tárgyakat. Az azóta eltelt időben egyre több részlet került nyilvánosságra a „tévedések vígjátékából”. A találkozó ténye ismert volt mind a rendőrség, mind a védelem számára, de Paul Burrell érthetetlen és megmagyarázhatatlan lojalitásból senkinek nem tárta fel annak tartalmát. A királynőnél, az „igazságszolgáltatás kútfejénél” senki nem érdeklődött az ügyben, ő pedig egészen a tárgyalás kezdetéig nem követte azt figyelemmel. Csak egy héttel korábban, amikor Erzsébet, az edinburghi és a walesi herceggel egy autóban utazott a Baliban elkövetett terrorakció áldozatainak emlékére rendezett gyászszertartásra a Szt. Pál-székesegyházba, ekkor került szóba a kínos ügy. A trónörökös azonnal felfogta az információ súlyát, és végül ő indította el a per összeomlásához vezető eseményeket.

Paul Burrell felmentése azonban – az ügy legalább másfél millió fontos költséget jelent az adófizetőknek – távolról sem tett pontot a sztori végére. A trónra lépés ötvenedik évfordulója újabb „annus horribilissá” vált. Az uralkodó most sokak szemében a valóságtól elrugaszkodottnak tűnik. Alkotmányos szakértők felvetik, hogy meg kellene szüntetni azt az állapotot, miszerint a nevében (mint most Regina versus Paul Burrell) emeljenek vádat, és immunitást élvezzen a tanúként való meghallgatással szemben is. A közvéleménynek megrendült a bizalma a rendőrségben is, amely rosszindulatúan és szakszerűtlenül járt el.

A fiaskó után a legfőbb kérdés: udvari összeesküvésről vagy ügyetlen pancsermunkáról van-e szó. Az alattvalók nagy része úgy érzi, szándékosan fojtották bele a szót a lakájba, s alighanem az sem véletlen, hogy csak közvetlenül a védelem meghallgatása előtt jutott eszébe Erzsébetnek az öt évvel korábbi beszélgetés. A háttér felgöngyölítéséhez segítséget nyújt Paul Burrell, aki egyesek szerint árulásként, mások szerint kapzsiságból, hivatalosan „saját verziójának megismertetése céljából” háromszázezer fontért (kb. 114 millió forint) adta el történetét a Daily Mirrornak. A „nép bulvárlapjának” szerdai számában megjelent első részlet bepillantást nyújt az ominózus audienciába. A háromórás találkozás során Erzsébet óvatosságra intette a komornyikot, mondván „soha senki nem került olyan közelségbe a királyi család egy tagjához, mint ő Dianához. Sötét erők működnek ebben az országban, amelyekről nincs tudomásunk.” A szenzációs történetből egyelőre a Spencer család kerül ki vesztesen. Burrell ugyanis saját bevallása szerint azért tartotta szükségesnek magához venni a hercegnő értékeit, mert annak édesanyja – akivel Diana halála előtt már hónapok óta nem beszélt – és nővérei óriási mennyiségben zúztak be leveleket, feljegyzéseket, fényképeket, „eltorzítva a történelmet”. Fivére, Spencer grófja pedig tucatszám mentett át márkás ruhákat althorpi kastélyába. Diana támasza kényes egyensúlyt próbál tartani. Miközben az igazságot igyekszik feltárni és saját szerepét szeretné tisztázni, nem akarja tönkretenni a hercegnő hírnevét sem. Ráadásul kínosan ügyel arra, hogy ne okozzon fájdalmat Vilmosnak és Harrynek. Burrell a különösen kényesnek tekintett részletek kivételével nyilvánosságra hozta a rendőrségen tett, de a bíróságon fel nem olvasott vallomását, amelyből kitűnik, milyen bizalmi feladatokat látott el a világ talán legismertebb sztárja mellett. Nevek említése nélkül, de az újságolvasók számára könnyen azonosíthatóan számol be arról, hogyan csempészte be gépkocsija csomagtartójában Diana „számos kapcsolatát” a palotába. Egyikükkel, a muzulmán szívsebész Hasnat Khannal a hercegnő „titkos házasságra készült”. Beszámol arról, hogy a hercegnő komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy hátat fordít Londonnak és megvásárolja a világhírű színésznő, Julie Andrews Los Angeles-i otthonát. A sorozat első részében Paul Burrell tételes „elszámolást ad” a rendőrség szerint eltulajdonított darabokról. Ebből egyszersmind kiderül, mennyi felesleges ajándékot kapott Diana, amelyeknek jó részét sem megtartani, sem kidobni nem lehetett.

A Buckingham-palota aggodalommal követi Burrell visszaemlékezését, amely kellemetlen leleplezésekkel fenyeget a walesi hercegi pár félrelépéseiről. Károly például hazugságra kényszerítette a lakájt: Diana előtt el kellett titkolnia, hogy amikor a hercegnő kitette a lábát a highgrove-i rezidenciáról, rögvest betoppant Camilla Parker-Bowles. A Spencer család viszont amiatt van feldúlva, amiért a lakáj „megszegte ígéretét”, és kiárusítja a hercegnő emlékét. A rendőrség belső vizsgálatot indít az ügy kezeléséről.