Hónapok óta sejteni lehetett, hogy az amerikaiak az új rakétaelhárító légvédelmi rendszert Szlovákia szomszédságában hozzák létre. Pozsony óvatosan reagált, s egyesek máris az esetleges veszélyekre hívták fel a figyelmet. Az USA terveiről és a felvetődött kockázatokról Ivo Samson biztonságpolitikai szakértőt kérdeztük.
Védőernyő épül Európa felett
Az USA Európában több országot kiszemelt magának, a szakértők Törökországban és Görögországban is vizsgálódtak. A geográfiai lehetőségek alapos elemzése után választották Csehországot és Lengyelországot. Földrajzi szempontból mindkettő Európa szívében van, ráadásul Csehország nem szomszédos sem Oroszországgal, sem más szovjet utódállammal, vagyis még az oroszokat sem zavarhatja túlságosan, hogy éppen itt lenne a tervezett bázis. Az elhárító rendszert ugyanis hivatalosan nem az orosz, hanem a Közép-Keletről és Ázsiából, főleg az Iránból és Észak-Koreából fenyegető rakéták ellen akarják kiépíteni. Mindezt egybevetve Csehország ideális hely.
Nőtt Prága nemzetközi jelentősége?
Paradox módon ha mindez pár évvel ezelőtt történt volna, egyes uniós államok elutasítóan reagáltak volna, vagy legalábbis megdöbbentek volna. Ám miután az Európai Unió kudarcot vallott az iráni atomprogram korlátozásáról folytatott tárgyalások során, a tagországok többsége szkeptikus Iránnal szemben, ezért most túlnyomórészt pozitívan viszonyulnak a dologhoz. Csehország bizonyos presztízst szerzett magának, megbízható államnak számít, amelyik hajlandó teljesíteni az észak-atlanti szövetségből adódó feladatokat.
A rendszert nem a NATO, hanem az USA akarja kiépíteni.
Csehország valóban nem NATO-tagként, hanem az USA szövetségeseként fogja lebonyolítani az üzletet. Noha amerikai kezdeményezésről van szó, a rendszer az egész EU-nak védelmet nyújtana, azaz kompatibilis a NATO hasonló terveivel. Azon pedig nem kell csodálkozni, hogy az amerikaiak aktívabbak e téren, hiszen egyrészt több pénzük van, másrészt van okuk a félelemre, s érdekük a szövetségeseiket is védeni.
Csehország állítólag vonzani fogja a terroristákat, és szomszédait – köztük Szlovákiát – is veszély fenyegeti. Van ok aggodalomra?
Egyesek szerint már azzal, hogy beléptünk a NATO-ba, Szlovákia óriási kockázatot vállalt, és hasonló vélemények most is elhangzanak. Ha abból indulunk ki, hogy a bázis létrehozása automatikusan meghívó a terroristáknak, akkor Szlovákia is veszélyben van. Ugyanakkor a radarállomás alapvetően védelmi rendszer, s arra szolgál, hogy monitorozza, illetve ha rakétakilövőket is telepítenének, akkor le is lője, hatástalanítsa az ellenséges objektumot. De támadni nem fog.
Ön szerint teljes rakétaelhárító rendszer vagy csak radar lesz Csehországban?
Egyelőre arról folynak a tárgyalások, hogy a kétfázisos program első része, azaz a monitorozó rendszer létrejöjjön-e. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy építenének egy nagy radart, amelyik figyelné Európa légterét, bemérné a közepes hatótávolságú és az interkontinentális rakétákat, az információkat pedig továbbítaná az amerikai rakétaelhárító központokba. A radarállomás létesítése valószínűleg csak az első lépés lenne, s feltehetően később kiépítenék a tényleges rakétaelhárító bázist is, például tíz rakétával. Vagyis abban a pillanatban, amikor a radar veszélyt jelezne, az ellenséges rakétát pár perccel később, még becsapódása előtt megsemmisítené. A lakosok egyelőre különösebben nem tiltakoznak a radarállomás ellen, ám nem biztos, hogy a bázis ellen sem fognak.
Az ellenséges rakétát hogyan semmisítik meg?
Bonyolult műszaki kérdésről van szó, leegyszerűsítve azonban a lényeg az, hogy a radar észreveszi a veszélyt, az elhárító központból fellőtt úgynevezett üres ellenrakéta – azaz nem szerelik fel semmilyen robbanószerkezettel – pedig összeütközik az ellenséges rakétával a kiindulópontja és a cél közötti útvonal felében. Tételezzük fel, hogy erre valahol a Balkán fölött kerülne sor. Automatikusan felmerülő kérdés: mi lesz a törmelékekkel? Erre csak katasztrófa-forgatókönyveket lehetne vázolni, aminek nincs értelme, mert még a szakemberek sem ismerik a tényleges választ, ugyanis egyelőre csak hipotézis az egész. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy bárki képes lenne Európára támadni, úgyhogy inkább csak megelőző intézkedésről van szó.
Mégis, mi történne akkor, ha az ellenséges rakéta atombombát szállítana? Az ellenrakétával való ütközés során az atomfej felrobbanna?
Hacsak nem szerelik fel valamilyen biztonsági rendszerrel, minden bizonnyal felrobbanna. Gondoljunk csak Kubára: az USA meg volt róla győződve, hogy a szigetországban vannak rakéták, de azt nem tudták, hogy atomfejekkel látták el őket. Az amerikaiak már-már el akarták kezdeni bombázni a kubai bázist, s ha erre sor került volna, akkor az amerikai partvidék közelében robbant volna az atomszerkezet. Úgyhogy a kockázat mindig óriási. Másrészt manapság a nukleáris energiával sokkal óvatosabban bánnak, mint korábban. Például az atomerőművek védelmét is úgy biztosítják, hogy ha a reaktorra repülő zuhanna, nem következne be egy második csernobili katasztrófa.
A bázis önmagában is jelent valamilyen veszélyt? Környékén például lehet valamilyen sugárzás?
Állítólag nem, de erről szakmai körökben megoszlanak a vélemények. Elsősorban a zöldek és a baloldali szervezetek tiltakoznak. Kimondottan az egészségre káros sugárzás nem valószínű, de a radar ellenzői szerint az állomás zavarni fogja a mobilhálózatokat és a televíziók műsorszórását, mivel azonban a bázist a szlovák határtól viszonylag messze tervezik, mi ezt meg sem éreznénk. Ezenkívül gyakori kifogás, hogy az adott terület felett ki kell iktatni a légi forgalmat, ami Csehországban igencsak sűrű, azaz lényegesen bonyolódna Prága légi összeköttetése más országokkal.
Szlovákia óvatosan reagált, s nálunk valószínűleg nem engednék meg hasonló bázis létesítését. Mi erről a véleménye?
Az ország tagja a NATO-nak, bizonyos értékeket képvisel, és ebből kifolyólag népszerűtlen feladatokat is teljesíteni kell. A jelenlegi szlovák kormány viszont a lépéseit elsősorban a közhangulathoz igazítja, azaz amíg a közvélemény nem támogatná a dolgot, addig politikai akarat sem lenne.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.