Védelmezik a gyilkost

Nagy-Britanniában nagy hullámokat ver a katonai hírszerzés legfontosabb észak-írországi ügynökének májusi leleplezése okozta botrány. Mind valószínűbb ugyanis, hogy besúgóin keresztül a hadsereg befolyásolta a félkatonai csoportokat, gyilkosságokat nézett el, sőt szervezett nekik. Francisco Notarantonio és felesége a szokásosnál tovább maradt ágyban azon a reggelen. A 66 éves volt taxisofőr nyolc hete ment nyugdíjba, és úgy gondolta, rászolgált egy kis lustálkodásra. Amikor fél 8-kor valaki feldübörgött a lépcsőn, azt hitte, egyik unokája fújt ébresztőt, a hálószoba ajtaján azonban két álarcos rontott be, és az egyik szó nélkül mellbe, majd kétszer hátba lőtte. A gyilkosság még 1987. október 9-én történt az északír főváros, Belfast egyik, katolikusok lakta negyedében, de csak nemrég derült ki, miért is kellett meghalnia az idős embernek. Bár kezdettől fogva azt feltételezték, hogy az Ulsteri Szabadságharcosok (UFF) nevű, protestáns félkatonai szervezet végzett vele, a családja ennél többet gyanított. „A lövöldözés előtti napokban mindenütt ott volt a hadsereg. Aztán apám halála előtt eltűntek a katonák, a helikopterek és a barikádok“ – mondta Notarantonio lánya, arra utalva, hogy az Észak-ĺrországban állomásozó brit fegyveres erőknek is közük lehetett a támadáshoz. A gyanút aztán tavaly egy Martin Ingram álnéven ismertté vált, kiszolgált ügynök erősítette meg. A hadsereg és a koronahű észak-írországi fegyveres egységek összefonódását vizsgáló, londoni és egyben országos rendőrfőkapitánynak, Sir John Stevensnek elmondta, hogy az egykori taxis összeesküvés áldozata lett: egy, az ĺr Köztársasági Hadseregbe (IRA) beépült besúgó helyett kellett meghalnia. Az uniópárti Ulsteri Védelmi Szövetség (UDA) ugyanis felvette halállistájára a Stakeknife fedőnevű ügynököt, ám a hadsereg kémszolgálata (FRU) szándékosan Notarantonióra terelte a fegyveresek gyanúját, méghozzá olyan hamis információval, amely szerint a férfi az Észak-ĺrország brit fennhatósága ellen küzdő IRA egyik vezére. Pedig az idős ember csak az 1940-es években tartozott a szervezethez, a halálát megelőző évtizedekben már nem foglalkozott politikával. Május közepén kiderült, ki is az az értékes „tégla”, akiért egy ártatlan ember életét sem tartották nagy áldozatnak az FRU parancsnokai. A bombaként robbant jelentés szerint az ügynök egy Alfredo Scappaticci nevű, az 50-es éveinek végén járó férfi, aki negyedszázadon át működött együtt a katonai hírszerzőkkel, miközben az IRA legfelső vezetői közé küzdötte föl magát. Az olasz bevándorlócsaládból származó Scappaticci állítólag 1970-ben lépett kapcsolatba az IRA-val. Egy évvel később börtönbe került, ahol rabtársa volt többek között Gerry Adams, aki ma a gerillaszervezet politikai szárnyát, a Sinn Feint vezeti. A The Guardian értesülése szerint barátságuk nyomán a nyolcvanas évek végén Adams egyik testőre is lett. Pedig akkor már kettős ügynökként tevékenykedett. 1978-ban ugyanis – miután a terrorszervezet egyik befolyásos tagja megverte – a bosszúvágy az észak-írországi rendfenntartó erőkhöz hajtotta, és felajánlotta nekik szolgálatait. Ugyanakkor ő volt az FRU legértékesebb „vakondja” is, aki szolgálataiért évi 80 ezer fontos fizetést kapott egy titkos, gibraltári bankszámlára. Feltételezések szerint mintegy negyven gyilkosságot szervezhetett meg vagy követhetett el, gyakran brit megbízóinak hozzájárulásával. „Az IRA réme volt, bíró és hóhér egy személyben” – mondta róla a köztársaságpárti fegyveres mozgalom egyik tagja. Nemcsak az IRA ítélet-végrehajtója volt, hanem az FRU-nak is elvégezte a piszkos munkát. Egyebek között a tőle származó értesülések alapján csapott le 1988-ban Gibraltáron a brit hadsereg különleges egysége, az SAS az IRA három tagjára, és 1990-ben neki köszönhették a brit biztonsági erők a Sinn Fein egyik vezetőjének, Danny Morrisonnak a letartóztatását. Ha kellett, eltakarította a kényelmetlenné vagy fölöslegessé vált embereket: valószínűleg ő a felelős például három olyan kettős ügynök 11 évvel ezelőtti haláláért, akiket a lelepleződés fenyegetett. Stakeknife jelentései a brit titkosszolgálaton, az MI5-ön keresztül a kabinet tagjaihoz, így a legutóbbi három brit kormányfőhöz is eljutottak, sőt a Daily Express londoni napilap úgy tudja, hogy Margaret Thatcher egy alkalommal személyesen is konzultált vele. A brit sajtó által közzétett értesülések szerint Scappaticci a kilencvenes években „visszavonult”, de a Sinn Feinhez fűződő kapcsolatai továbbra is lehetővé tették, hogy információval lássa el a brit hadsereg titkosszolgálatát. A „koronaékszerként” is emlegetett ügynököt a feltételezések szerint egy másik egykori besúgó buktatta le. Az FRU több száz kémet működtetett a különböző északír félkatonai csoportok soraiban. Csak az IRA-ban 160-200 beépített embere lehetett a 90-es évek elején, és a Londonhoz hű szervezetekben is bőven voltak informátorai. A 80-as évek végén az észak-írországi rendfenntartó erők és a hadsereg hírszerzése együttműködtek a koronahű fegyveres csoportokkal, számos esetben gyakorlatilag ők irányították ezek tevékenységét.