Védekezés a kalászosok kártevő

Növényvédelmi szempontból a tavasz döntő fontosságú az őszi kalászos gabonák esetében. Az ekkor fellépő állati kártevők – ha megfelelő körülmények közé kerülnek – jelentős mennyiségi és minőségi kárt képesek okozni a gabonatáblában.

A bokrosodás, szárbaindulás időszakában először a vetésfehérítő bogarak megjelenésével és kártételükkel kell szembenézni. Közéjük tartozik a vörösnyakú és a kék árpabogár. Az áttelelt bogarak a telelőhelyül szolgáló árokpartokról, táblaszéli füves területekről betelepülnek a táblába, és a szélső sorokon megjelenő bogarak a leveleken kezdik meg a rágást. A lerakott tojásokból kikelő lárvák szintén a leveleken hámozgatva okoznak jelentős károkat. Ha a károsítók száma magas, intenzív táplálkozásuk következtében a levelek fokozatosan elvesztik zöld színüket, kifehérednek. Ez a kártevő az utóbbi években nem okozott túlságosan nagy károkat, ezért a védekezésre elegendő lehet, ha a várható betelepedés irányából a gabonatábla szélét rovarölő szeres permetezéssel lekezelik. A bogarak és a lárvák ellen is szintetikus piretroid és szerves foszforsavészter hatóanyagú készítmények alkalmazása ajánlott.

A gabonatáblákat egyenletesen csapadékos, meleg és párás tavaszi időjárás esetén a levéltetvek felszaporodása is veszélyezteti. A kártevők száraz, aszályos időszakban és a szomjazó gabonatáblában nem tudnak felszaporodni, a kellően sűrű és jó kondícióban levő állományban viszont várható az elterjedésük és a károsításuk. Ez az időszak általában a szárbaindulás és a tejesérés közötti időre esik, sok termelő azonban nem veszi időben észre a kártevők felszaporodását. A virágzás időszakában kialakult erős fertőzés már jelentősen csökkentheti a termés mennyiségét. A levéltetű-telepek a leveleken, a száron és a kalászokon alakulnak ki. Szívogatásukkal a növények sárgulását okozzák, egyúttal a gabonaféléket veszélyeztető különböző vírusok hordozói is. A levéltetvek elleni védekezést időben kell elvégezni, akkor, amikor még csak a növényállomány mintegy egyharmadában alakultak ki a tetűkolóniák. Ha a fertőzés tömeges méreteket ölt, a vegyszeres kezelés már nem hoz megfelelő eredményt. A felszaporodott károsítók ugyanis szívogatásukkal már nagyon legyengíthetik az állományt, s a vírusokat is tömegével adhatják át a meggyengült növényeknek. Nem beszélve arról, hogy az ilyenkor erős széles hatásspektrumú készítménnyel elvégzett kezelés végez a táblában található hasznos ragadozó élőlényekkel is, amelyek természetes ellenségeik a tetveknek. A speciális levéltetvek elleni készítmények mellett, ha az árpabogarak elleni kezelésre is szükség van, foszforsavésztereket vagy piretroid készítményeket kell alkalmazni.

A gabonatáblákon károsító poloskafajok közül a mór-, az osztrák- és a szipolypoloska károsítása lehet jelentős. Ezek lárvái és kifejlett egyedei a vezérhajtáson, a kalászon és a szemeken szívogatnak, sebeket ejtenek. Ennek következtében a kalász elsárgul, majd elpusztul, a szemeken általában kör alakú fekete folt jelzi a károsítók pusztításának nyomait. Ellenük is a levéltetvek és árpabogarak ellen hatékony készítményeket lehet alkalmazni. (Forrás: gazdanap)