Változó földfény a Holdon

New Jersey. Amerikai kutatók szerint az utóbbi 5 évben a Hold árnyékos fele egyre világosabb, mert a Földről egyre több napfény verődik rá vissza. Ezzel csökken a Földön maradó napenergia, s ennek lehűlést kellene okozni, de folytatódik a globális felmelegedés. Az ellentmondást egyesek a megváltozott felhőszerkezettel magyarázzák.

A napkutató teleszkópok éjszaka használaton kívül pihennek. A New Jersey Institute of Technology (NJIT) napkutatóinak az az ötlete támadt, hogy ilyenkor a Hold árnyékban lévő részének fényességét mérjék velük. Philip R. Goode, a kaliforniai „Big Bear” napobszervatórium vezetője munkatársaival majdnem tíz éve rendszeresen méri a Hold árnyékos részére vetülő földfényt. A Föld a ráeső fény kb. egyharmadát tükrözi vissza. Csillagász szakzsargonban ezt úgy fejezik ki, hogy a Föld albedója 0,3 közeli érték. Az albedo nem állandó mennyiség, értékét leginkább a felhő- és hótakaró befolyásolja. A klímakutatáshoz jó tudni, hogy mennyi fény és hő távozik a Földről, ezért műholdrendszerek is fényképezik a felhőtakarót. A Holdra vetülő földfény mérése sokkal egyszerűbb és olcsóbb, és – mivel a Hold elég távol van – azonnal az egész Földre átlagolt értéket ad.

Philip Goode csapata 1997-ben kezdte a Hold segítségével mérni a Föld fényességét. Az első években azt tapasztalták, hogy a Föld albedója lassan csökken. Akkoriban ezt a naptevékenységgel és a globális klímaváltozással próbálták kapcsolatba hozni. A 2000. évtől kezdve az adatok azt mutatták, hogy a Föld albedója nőni kezdett, tehát a Föld egyre kevesebbet tart meg a Nap melegéből. A globális felmelegedés tükrében ez meglepőnek tűnik, s a kutatók most éppen erre hívják fel a figyelmet.