Válságban az élővilág

Az évszázad végére az afrikai oroszlán is csak állatkerti látványosság lehetČTK/AP-felvételAz élővilágot az eddigi legnagyobb válság fenyegeti a Föld történetében: ezzel foglalkozik az a tanácskozás, amely tegnap kezdődött és péntekig tart Párizsban. A konferenciát Jacques Chirac államfő 2003 júniusában kiadott felhívása nyomán az UNESCO, az ENSZ oktatási, tudományos és nevelési szervezete hívta össze. A téma a biodiverzitás megőrzése. A tanácskozásra harminc országból 1200 kutatót, politikai személyiséget és környezetvédőt hívtak meg.

A biodiverzitás a fajok sokféleségét és természetes környezetüket foglalja össze egyetlen szóban. Az emberi faj sikere a Földön a természet gyorsuló megváltozásához vezetett: erdők tűnnek el, intenzív növényi kultúrák jelennek meg, az óceánok halállományát lehalászszák, az éghajlat felmelegedik. „Egyes fajok gyorsan alkalmazkodnak, nevezetesen azok, amelyek előnyt húznak az ember tevékenységéből, és azok is, amelyek bennünket használnak fel, mint a betegségek és egyéb jelenségek terjesztői. Mások viszont, amelyek versenytársak lennének, mint a nagy emlősök, az első célpontjai az előre megjósolható kipusztulásnak” – mondta Robert Barbault, a párizsi Természettudományi Múzeum ökológiai osztályának vezetője. A kipusztulás üteme ma százszorosa-ezerszerese a természetes ritmusnak, és a lánc végén az ember áll. „Orvosságaink 70 százaléka közvetlenül növényi eredetű vagy növények alapján kísérletezték ki őket” – emlékeztetett Nicole Moreau francia professzor. Az állat- és növényfajok jórésze ma sem ismeretes, ami azt jelenti, hogy sok ezer állat- és növényfaj pusztul ki még azelőtt, hogy egyáltalán tudomást szerzett volna létezésükről az ember.

E tömeges vésszel szemben „a tudományos világ szétszórt csatarendben lép csak fel, és nem rendelkezik kellő anyagi eszközökkel a kutatáshoz” – fejtette ki az AFP-nek Michel Loreau, a konferencia tudományos tanácsának elnöke. Az éghajlattól eltérően, amellyel a klíma alakulásával foglalkozó kormányközi csoport, angol rövidítése szerint az IPCC jóvoltából igen sokat foglalkozik a média, a biodiverzitás védelmére semmiféle szakértői testület nem alakult, amely figyelmeztethetné az államfőket. Az 1992-ben aláírt biodiverzitási egyezmény nem tartalmaz kötelező előírásokat, ebben a tekintetben nincs előrelépés. 2002-ben Johannesburgban az állam- és kormányfők arra vállaltak kötelezettséget, hogy 2010-ig csökkentik az élővilág sokféleségét érő veszteségeket. „Ez irreális. Már az is nagy dolog lenne, ha addig sikerülne olyan egységes megfigyelő- és értékelési rendszert felállítani, amely kiindulópont lehetne a cselekvéshez” – vélekedik Loreau. A párizsi értekezlet semmiféle hivatalos döntést nem hozhat. Kezdeményezheti viszont egy biodiverzitással foglalkozó szakértői csoport létrehozását, az éghajlattal foglalkozó csoport mintájára.