VÁLÓPER UTÁN

– Talán a legáltalánosabb tünet, amely ilyen esetekben valamennyi gyermeknél egyformán jelentkezik, a belső feszültség a család felbomlása miatt. A kisebb gyermekeknél gyakoriak a neurotikus tünetek és viselkedésformák, mint például az alvászavarok, a rémálom, bevizelés, dadogás, hunyorgás. Érzelmileg kiegyensúlyozatlanabbak, erősödnek az érzelmi kitörések, dührohamok, dacosság. Nagyon gyakori jelenség ilyenkor az elhagyástól való félelem. A gyerek követi a szülőt, sírással reagál, ha nem látja, vagy ha óvodába kell mennie. Ilyenkor erősödik benne az a gondolat, hogy „biztos anyu is elhagy, nem jön értem” stb.

Az alapiskolás gyermekeknél előfordulhat, hogy has- vagy fejfájásra panaszkodnak. Nem kizárt, hogy a korábban könnyen kezelhető gyermekeknél is megjelennek a tanulási és a viselkedési nehézségek, a szétszórtság, a figyelemzavar, a csökkent motiváció a kötelességek iránt. Jellemző az agresszív viselkedés, az elutasító magatartásforma, de az általános szorongás vagy a depresszió is.

A serdülőknek sokkal nehezebb. Ők már reálisabban tudják értékelni a válást, náluk gyakori a harag, a bánat, a fájdalom vagy a szégyenérzet. Ellenséges érzéseket táplálhatnak az egyik vagy a másik, sőt mindkét szülő iránt. Nem engedik, hogy szeressék őket. Magukba zárkózottak, távolságtartók lesznek, holott éppen a szeretet az, ami ebben az időszakban a legjobban hiányzik nekik. A serdülők rosszul élhetik meg azt is, ha a szülők döntéshelyzetbe kényszerítik őket, és ők bármennyire szeretnének is, nem tudnak jól dönteni. Sokszor ugyanis éppen azt a szülőt szeretik, akit szidnak.

Mit tehetnek ebben a helyzetben a szülők, a barátok?

A szülők esetében a legfontosabb, hogy mindenképpen közöljék a gyermekkel válási szándékukat, a legjobb ha mindketten jelen vannak, miközben lehetőséget adnak a gyereknek, hogy kérdezzen. Mindenekelőtt tisztázni kell vele, hogy a válás oka nem ő, és őt továbbra is szeretni fogják. A gyermekeknél ugyanis szüleik válásánál nagyon gyakran megjelenik a lelkiismeret-furdalás és a bűntudat, hogy biztosan „én csináltam valamit rosszul, ami amiatt a szüleim elválnak”. Nagyon fontos, lehetőséget adni a gyermeknek, hogy a válás után is kérdezni tudjon érzéseiről, az új helyzetről. Engedjük, hogy szabadon találkozhasson a másik szülővel is, soha ne szidjuk a másik szülőt a kicsi jelenlétében. Ha valamelyik szülő új kapcsolatot alakított ki, ne kényszerítse a gyermeket, hogy szeresse a partnerét. Lényeges, hogy a szülő a válásnál ne használja eszközként a gyermeket, sőt amennyire csak lehetséges, ki kell hagyni a csemetéket a felnőttek vitáiból és a bírósági huzavonákból.

A szülőnek tudatosítania kell: a köztük dúló harc nem a kiskorúak ügye, és ezért sem a résztvevő, sem a döntőbíró szerepére nem szabad kényszeríteni, ha segíteni és nem bántani akarjuk őket. Mindkét félnek el kell fogadnia, hogy a gyermek a lelke mélyén mindkét szülőt szereti, és mindkettőre egyformán szüksége van.

A pszichológus szerint mi az oka annak, hogy napjainkban gyakrabban válnak az emberek, mint a múltban?

Valószínűleg azért, mert régebben az emberek és az életkörülményeik is sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak. A nagy többség igyekezett a megalapozott, stabil kapcsolatok kialakítására, tudatában voltak annak, mit várnak tőlük. Rohanó világunkban az ember életének központjában az egyéni boldogulás, a fiatalos életvitel, a szabadságvágy, az önmegvalósítás áll. A házasság valamilyen formában azonban mégiscsak egyfajta kötöttség, felelősség, amit nem mindenki vállal fel, ha mégis, nem hosszú távon. (kamoncza)