Vacsora törökül

Hemsin egy folyó neve Észak-Törökországban. Az azonos nevű étterem két tulajdonosa származik erről a vidékről, ezért kapta a queensi (New York), török ételeket kínáló étterem ezt a nevet.

Queens Manhattanhez közel eső részén, a Sunnyside-on (napos oldal) térhetünk be a zöld felirattal hirdetett helyiségbe, ahol a pincérre várva hagyományos török kellékeket tanulmányozhatunk az ablakpárkányokon. Gyönyörű eredeti magas nyakú vizeskancsót is találunk például, négy pohárral a kancsó nyakán lógva.

A rendelésnél segíthet, hogy az egyik pincérnő cseh, ennek megfelelően el tudja aprólékosan magyarázni, mit jelentenek az egyes ételek nevei, ha esetleg nem vagyunk otthonosak a török konyhában. Mindenképpen érdekes a hideg előételekkel kezdeni: paprikával töltött padlizsán paradicsommal, hagymával és fokhagymával; fűszeres rizzsel töltött szőlőlevél; babaganus (füstölt padlizsán tahini szósszal, fokhagymával, citromlével és olívaolajjal); hummusz (csicseriborsóból, tahini szószból készült pástétomszerű massza friss fokhagymával, citromlével és olívaolajjal); aki pedig szereti a joghurtos uborkát, feltétlenül kóstolja meg a cacikot. Személyes kedvencem a mercimekli kofte – főtt lencse piros paprikával, zöld hagymával, paradicsommal, petrezselyemzöldjével, salátalevélen tálalva. Az előételek zöme frissen sült pitaféle vastag tésztájú lepénnyel kerül az asztalra. A leveskínálat nem nagyon gazdag: ezogelin (lencse), csirke és tripe (speciális szósszal).

A meleg előételek közül ráismerhetünk a falafelre (apró, darált csicseriborsóból készült golyócskák, olajban sütve), amelyhez kérhetünk különböző szószokat és zöldségeket (a petrezselymes, hagymás, apróra vágott paradicsommal a legízletesebb, szerény véleményem szerint). Az almenü többi pontja is sült: töltött sajtrudacskák; marhamájkockák hagymával és petrezselyemmel; icli kofte – bundás marhasült dióval és hagymával.

Külön részt kapott az étlapon a török pizza – a pideler. Ez egy nagyon vékony tésztájú lepény, amely vékony feltéttel van tálalva, előre szeletelve. A feltétek: kaskar sajt, bárányhús, feta sajt, zöldségek, sucuk (friss marhavirsli) és ezek kombinációja. A főételeknél kihagyhatjuk a nálunk is jól ismert gyrost és a kebabokat. Asztaltársaságunknál nagyon dicsérték a marha-, valamint a báránysülteket. A húsok grillezettek, és mind különleges fűszeres pácban várja a rendelést.

Szendvicsben is bőven válogathatunk – gyro kebab, sis kebab, csirke sis kebab, adana kebab stb., és persze falafel azok számára, akik nem fogyasztanak húst. Ha van még helyünk a desszert számára, megnézhetjük a vitrinben a különféle furcsa nevű süteményeket, hiszen mind helyben készül. Az italok tekintetében sem kell amerikaira fanyalodnunk. Megkóstolhatjuk a török üdítőket, és ihatunk joghurtos italt – ayrant. Elmaradhatatlan természetesen a török kávé, amely minden tekintetben eltér az amerikaitól, és a török tea, amely ömlesztett kiszerelésben meg is vásárolható.

„A Turkuaz nem csak azért más, mert az ételek jók, hanem azért is, mert egyértelmű identitása van” – írja a The New York Times, már amennyiben hihetünk a fent említett étterem szórólapjának. A Hemsintől eltérően, ha a Turkuazba megyünk, Manhattan előkelő negyedében találjuk magunkat (Upper West Side). Az étlapon itt egy olcsóbb ebéd, és egy drágább vacsora menüt találunk, az ebédadag általában kisebb, mint a vacsorai. A kiváló étkek mellé pénteken és szombaton hastánc is jár este, felár nélkül.

Ahogy belépünk az étterembe, rögtön feltűnik, mennyire más, mint a többi a környéken. Egy alagsori tágas teremben találjuk magunkat, ahol a nehéz vörös bársony függönyök teszik titokzatosan sötétessé a belteret. A földön perzsaszőnyegek, az asztalokon nagy fehér vászonterítő és gyertya. Kellemes zene szól. A forgalmas New York-i utca zaja egy csapásra eltűnik. A felszolgáló személyzet majdnem kivétel nélkül férfiakból áll, elegáns egyenruhában. Az alapkínálat nem sokban különbözik a queensi éttermétől. Ami az ínyencségeket illeti, meglephetjük magunkat joghurtos kebabbal, grillezett kebabokkal, hallal és török gyógyteákkal is.

A hideg előételek közül melegen tudom ajánlani a fehérbab-salátát, amely főtt fehér babból, paradicsomból, vöröshagymából, piros- és zöldpaprikából áll, hidegen sajtolt olívaolajjal és petrezselyemzöldjével meghintve. Minden ételhez jár a frissen sült lepényszerű ropogós kenyér. A meleg előételek közül asztaltársaságunk dicsérte a cukkinis lepényt és a sajtos pogácsát. Rizzsel főtt spenótot (paradicsommal, hagymával) is csipegethetünk, némi joghurtszósszal leöntve, de az enyhén fűszerezett frissen párolt gomba (hagymával, paradicsommal, paprikával) is remek.

Kicsit meglepődtem, amikor az etli lahana dolmasi elnevezés alatt, a hagyományos török ételek között, a töltött káposzta leírását találtam. A töltelék bárány- és marhahúsból készül, rizzsel és fűszerekkel, paradicsomszósszal és joghurttal tálalják. Ebben a csoportban található még a sült bárányhús rizzsel – tandur; a bárány- és marhahússal töltött káposzta, cukkini és zöldpaprika paradicsomszósszal és joghurttal tálalva – kansik dolma, és az okrával sült bárányhús friss paradicsomszószszal és rizzsel – etli bamya.

A grillezett ételek között megtaláljuk a hagyományos kebabokat plusz ciz biz köftét – grillezett húsgombócok hagymasalátával és rizzsel, továbbá a tavuk sist – pácolt csirkemellkockák a főszakács titkos fűszerezésével. Hogyha viszont nagyobb húsevő társasággal vagyunk, ajánlom a Turkuaz-tálat, amely négyfajta féladagnyi kebabot és báránysültet tartalmaz, rizzsel tálalva.

Az italok területén, azt hiszem, kétszer is meggondolja a kedves vendég, hogy akar-e öt dollárért török cseresznye- vagy őszibaracklevet inni. Még ennél is drágább a török sör – Efes Pilsen. Ebédhez ihatunk a már említett török gyógyteákból, amelyekből meglepően nagy a választék – csipkebogyó, citrom, alma, áfonya, kamilla, kakukkfű. Az étlapon szerepel még a török ásványvíz, üdítő, bor és az elmaradhatatlan joghurtos ital, az ayran.

Édességből sincs hiány. Bátran kóstoljuk meg a mandulapudingot (keskul) vagy a karamellkrémet, esetleg ha valami klasszikusabbra vágyunk, van baklava, kazandibi (barnacukros puding tejszínhabbal) és firin sutlac (rizspuding).

Az átlagnál kicsit magasabb számlát kompenzálja talán a csendes, beszélgetésre alkalmas légkör, és az is, hogy itt senki sem siet, mindenki ráérősen falatozik vagy kortyolgat, ami nem éppen jellemző erre a rohanó városra.

A szerző New York-i munkatársunk