Nagy műtét lesz a családban – Lelit kell megnyírni. Olyan hosszú már a haja, hogy hátul a nyakába lóg, elöl a szemébe, a fülét betakarja.
Utazás egy buksi körül – hajnyíró géppel
Négyen kerekedtünk fel a nagy útra, Leli édesapja nem jött velünk, közölte, neki dolga van... A nagy út öt percig sem tartott, a műtét színhelyéül kiszemelt kis fodrászszalon a szomszédban nyílt meg nemrégiben. Szerencsére, az egyik borbélyszékből éppen akkor szállt ki valaki megújult fővel, amikor mi beléptünk. Meglátván csapatunkat az ifjú fodrász – hogy ne borbélyt mondjak, mivel az divatjamúlt kifejezés, meg manapság degradáló is, állítólag –, felvidult az arca, menynyi páciens egyszerre, ez igen, de akkor sem vált komorrá, amikor kiderült, hogy közülünk csak egy, a legkisebb, igaz, a legharciasabb emberke kerül a nyírógépe alá. Nekivetkőzve mindketten a nem mindennapi operációnak, mindjárt helyet foglaltunk az imént megüresedett székben, Leli az ölemben természetesen, aki időközben a műhely főszereplőjévé lépett elő, noha egyetlen szót nem szólt, csak a szemközti nagy tükörben láttam az arcán, és ahogy magamhoz szorítottam, éreztem szívének dobogásán, hogy hamarosan kitör, miközben hatalmas akaraterővel igyekszik fegyelmezni magát. Mindez, meg a gyermek lényéből sugárzó tisztaság, a testéből, buksijából áradó gyönyörű illat talán ki is kezdi keménységemet, elszántságomat, ha nyaktól lefelé nem terít rá is, rám is fekete lepelt a fodrász bácsi, aki ugyanakkor feleségem kérésére levetette fehér köpenyét. Ez visszarántott feladatomhoz. Mielőtt beindult volna a nyírógép, gyorsan felkaptam valamilyen gömb alakú hajnedvesítő szerkentyűt, célba vettem a tükröt, pontosabban a tükörben önmagunkat, akik mellesleg úgy néztünk ki ott benne a fekete lepelben, mint két káplán, majd többször meghúztam a ravaszt, dzsiú, dzsiú, dzsiú. Spricceltem, míg el nem tűnt a tükörképünk. Leventének ez tetszett, olyannyira, hogy észre sem vette, nyírja már haját a gép. Még egyszer, mondta, és én lőttem újra. Közben egyre inkább éreztem, lazíthatok a szorításon, csak a buksit kell úgy irányítanom, hogy elérhető, hozzáférhető legyen minden pontja. Ebbe besegített a feleségem, hajcsatot dobált le a földre, aztán a tükör alatt bujkált, a fodrász bácsi lába alatt, hogy egyszer csaknem elvágódott szegény. Megy ez, látod, csak tudni kell a gyerekkel bánni – szóltam hátra büszkén a lányomnak, aki nem akart hinni a szemének. Ekkor vettem észre, ami a nagy izgalomban elkerülte a figyelmemet, jelesül, hogy mellettünk egy hét-nyolc év körüli kislánynak formáznak frizurát. És ekkor jött vissza a kép, hogy Levente nem sokkal azután, hogy elfoglaltuk helyünket a borbélyszékben, háromszor is jobbra pillantott, a csendben ülő ifjú hölgyre. Hoppá! Lehet, hogy ezért nem tiltakozott rúgkapálva, hogy ezért nem adott ki egyetlen keserves hangot sem egész idő alatt, hogy a riadalmat nyugalom váltotta fel az arcán, hogy lecsendesedett szívének dobogása, hogy itt-ott nevetősre is fordult a kedve? Egy férfi mégsem lehet gyengébb, mint egy nő! – érezhette meg Leli ébredező ősi ösztönök sugallatára, noha némi ellentmondás azért mutatkozik itt, tudniillik valamennyi fodrász, akinél eddig hiába próbálkoztak vele a szülei, a gyengébb nemhez tartozott. Igaz, korban mind jóval távolabb járt tőle, mint a szomszéd székben ülő hölgy. Na, fiatalúr, kész vagyunk, szólt a fodrász bácsi, az iránt is érdeklődve, fájt-e. Nem, válaszolta a fiatalúr, aki még csak vakarózni sem kezdett el, pedig mi, férfiak aztán igazán tudjuk, mi az, ha viszket, szúr a számtalan apróra vágott hajszál, mely a nyírás során a leggondosabb óvintézkedések mellett is bepotyog a nyak és az inggallér közé, egyik-másik hátközépig lemerészkedik, és galibázik ott, hogy a legszívesebben azonnal levetkőzne az ember, és irány a fürdőkád. Levente úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Az utcán is, ahol rögvest pocsolyát keresett. És akkor is, amikor megérkezett az édesapja, aki örömében felkapta és magasba emelte az ő kisfiát. Ezúttal talán még magasabbra, mint máskor.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.