Ünnepel a gödöllői HÉV-vonal

A főváros 1873-as egyesítését követően rohamosan nőtt azoknak a száma, akik Budapesten dolgoztak ugyan, de a környező települések olcsóbb telkein építkeztek.

A megnövelt közlekedési igényekre való tekintettel – miután az 1880. évi XXXI. törvénycikk lehetővé tette a helyi vasútvonalak létesítését – a lóvasutat üzemeltető Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) elővárosi vasutak építéséről döntött. Az első vonalat, a Közvágóhíd és Soroksár között, 1887. augusztus 7-én nyitották meg, majd következett a Ludovika–Pestszentlőrinc közti vonal. A gödöllői vonal első szakaszát, amely a Keleti pályaudvar Kerepesi úti külső részétől indult s Rákosfalva, Sashalom, Mátyásföld érintésével érte el Cinkotát, 1888. július 20-án adták át. Ebben az évben épült ki a szentendrei és a dunaharaszti kapcsolat is, azaz szűk két év alatt 41,8 kilométeres hálózat jött létre. A lóvasúttal közös üzemet nem lehetett soká fenntartani, ezért a BKVT leányvállalatot hozott létre 1889-ben Budapesti Helyiérdekű Vasutak Rt. (BHÉV) néven.

A keleti vonal forgalmát három gőzmozdony és kilenc (I., II. és III. osztályú) személykocsi bonyolította le, utóbbiak 8,4 méter hosszúak voltak és gőzzel fűtötték, acetilénnel világították őket. A vonatok általában óránként, maximum óránként 30 km sebességgel közlekedtek, érkezésük előtt haranggal figyelmezették a várakozókat, s a szabályzat megtiltotta, hogy az alkalmazottak borravalót fogadjanak el.

A második vágányt 1900-ban építették ki Cinkotáig, a vonalat később Kistarcsán át Kerepesig, majd Gödöllőig hosszabbították meg.