Újkori szexrabszolgák

Gazdag-Európa aggodalmaskodik és megpróbál védekezni. Elsősorban azt kívánja megakadályozni, hogy a jobb életre kívánkozókat emberkereskedők szállítsák a módosabb országok piacára. Az EU tíz új tagállama egyszerre szállító, felvevőpiac és tranzitország. ĺgy van ez, amióta a szovjetrendszer összeomlása megnyitotta a határokat. Azóta a nyugat-európai szexipar Európa keleti feléről szerzi be az árut. Ez olcsóbb és biztonságosabb, mint a korábbi, főként ázsiai és dél-amerikai emberpiac. A szervezett bűnözésnek ez az iparága lassan több pénzt hoz, mint a drogkereskedelem.

Nemzetközi szervezetek szerint évente félmillió nőt adnak el Európában. Ezt a rettenetes állapotot szeretné megállítani a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM). Eddig elsősorban felvilágosító programokkal próbálták megkeresni azokat, akik rossz anyagi, családi helyzetük miatt lettek a bűnözők zsákmányává. A cél megelőzni, hogy fiatal megtévesztett nők sokasága kerüljön külföldre szexrabszolgaként. Hogy mennyire aktuális a veszély ma is, ahhoz elegendő fellapozni egy hirdetési lapot. Tele van olyan csábító hirdetésekkel, amelyek szexmentes vagy éppen erotikus külföldi munkát, jól fizetett bártáncosnői állást és hasonlókat ígérnek. A hirdetésekre válaszolók többnyire egy mobiltelefonszámon jelentkezhetnek. A rendőrök és az önkéntes segítők tapasztalatai szerint az így jelentkezők nagyon könnyen észrevehetik, hogy rettenetes csapdába kerültek. A szexmentes munkáról hamarosan kiderül, hogy közönséges prostitúció valamilyen bordélyban, ahol szigorúan őrzik az „alkalmazottakat”. Azok a nők sem járnak jobban, akik tudatosan vállalkoznak prostitúcióra. A tapasztalat szerint sok nőt családtagjai, barátja, esetleg férje ad el külföldre. A Nyugat-Európában kiszabadított ukrán, román és moldáviai nők egy része arról számolt be, hogy „tulajdonosaik” Magyarországon gyakoroltatták és dolgoztatták őket, mielőtt Nyugatra vagy Dél-Európába szállították volna. (Az európai bűnüldözők gyakran hallanak olyan vallomásokat, amelyek szerint a volt szovjetállamokból és a Balkánról a bánsági Temesvárra viszik a nőket, ahol szabályos piacon adják-veszik őket.) A tapasztalat szerint a gazdag országok szexiparának igénye szinte kielégíthetetlen. Ez olyan jövedelem, amelyért a bűnözőknek megéri, hogy kockáztassanak. A pénzből jut hamis úti okmányokra, rendőrök, határőrök megvesztegetésére is. Az utánpótlásról pedig a kilátástalanság, a munkanélküliség, nyomor és a potenciális áldozatok tájékozatlansága, naivitása gondoskodik. Egyre több országban vetődik fel, hogy a leghatásosabb ellenszer a svéd modell követése. Ott ugyanis olyan törvényt fogadtak el, amely a prostituált kliensét is bünteti.

Az EU bővülése nemcsak az emberkereskedelemnek ezt a leghagyományosabb ágazatát állítja reflektorfénybe. A nemzetközi bűnözők hasonló módszerekkel szállítanak házicselédeket, mezőgazdasági munkásokat és üzemi rabszolgákat is. A legocsmányabb változat a gyermekkereskedelem lett. Időről időre felröppen a hír: embereket kényszerítenek vagy rávesznek arra, hogy szerveiket áruba bocsássák. Ezt mindenütt szigorúan tiltják, de tudott dolog, hogy például Moldovában ez már létező gyakorlat lett. Az IOM most tovább folytatja az emberkereskedelemmel kapcsolatos felvilágosítókampányt. Ebbe bevonják a rendészeti szerveket, az államigazgatást, az áldozatokat önkéntesen segítő szervezeteket és a médiát is.

Jövedelmezőbb a drognál

Az emberkereskedelem nem korlátozódik a szexiparra. Az EBESZ szerint Franciaországban konfekcióüzemekben, Belgiumban éttermekben, Spanyolországban és Angliában kertészetekben, Németországban építkezéseken dolgoznak éhbérért az illegális migránsok. A legmegdöbbentőbb adat szerint egyedül Németországban 300–500 ezer ilyen munkást foglalkoztat az építőipar. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint az új rabszolgák nélkül Európában megszűnne a mezőgazdaság és a textilipar.