– Anyámnak sem volt teje, nekem sincs! gyakran hallani ezt a mondatot. Vajon mennyi benne az igazság? Tényleg örökölhető ez? Nem is gondolná az ember, mi mindenen múlik, hogy sikerül-e a szoptatás. Az egyik, kétségtelenül rendkívül fontos tényező az, amit az ember gyerekkorában otthon lát és hall.
Tudok-e majd szoptatni?
– Ekkora mellel nem lehet szoptatni! – halljuk gyakran. Sajnos néha rögtön a szülés után, a kórházban hangzik el ez a kijelentés, amely persze alaposan aláássa még a legöntudatosabb nők önbizalmát is. A mell mérete azonban az esetek túlnyomó többségében nem befolyásolja a szoptatás képességét. Egészen kis mellű nők is sikeresen szoptathatnak akár évekig. Náluk a tejbelövellés tekintélyes mértékű térfogat-növekedést eredményez, ez azonban a hónapok múlásával alábbhagy anélkül, hogy csökkenne a tejtermelődés. Dúskeblűeknél nem számíthatunk törvényszerűen rengeteg tejre. Az viszont kétségtelen, hogy a kicsi és nagymellű anyák egyaránt segítsége szorulhatnak az első napokban, hogy megtanulják, hogyan tehetik legjobban mellre kis újszülöttjüket.
Ne feledjük: a tejmennyiséget mérettől függetlenül elsősorban az határozza meg, milyen gyakorisággal és mennyit szopik a baba!
– Ez a mellbimbó alkalmatlan a szoptatásra! – ezt olyankor halljuk, amikor a mellbimbó a szokásosnál kisebb, nagyobb, lapos, befelé forduló. Valójában azonban a kicsi mellbimbó sosem jelent szopási akadályt, sőt megkönnyítheti a jó mellre helyezést. Lapos, befelé forduló bimbó esetén felmerül, hogy esetleg már a várandósság utolsó hónapjaiban bimbókiemelőt kellene hordani. Ha a kismama nem érzi kellemetlennek a viselését, kipróbálhatja, mert ártani nem árt vele. A legfontosabb azonban szülés után a türelmes kísérletezés, amelyben nagy gyakorlattal rendelkező csecsemős nővér vagy védőnő segíthet a kórházban. Segíthetnek azok a speciális fogások, amelyekkel kezünk segítségével formáljuk „bekaphatóra” a bimbót.
Információszerzés ez a legfontosabb! Nem árt, ha már a várandósság első hónapjaiban olvasgatni kezdünk a szoptatásról. Nincs szükség nagyon részletes tájékozódásra, csupán néhány alapvető tudnivalót kell alaposan elraktározni. A legfontosabb, hogy a kismama és az újszülött elkülönítése akár csak éjszakára is káros. Kezdettől fogva törekedni kell a gyakori szoptatásra és a jó mellre helyezési technikára.
Mi számít normálisnak? Nem árt tisztázni ezt a lényeges kérdést saját magunk számára. Ha Földünk öszszességét tekintjük, elég széles a skála! Tudnunk kell, hogy nem minden nőnek sikerül a szoptatás, és a sikerhez néha nagyon nehéz és küzdelmes út vezet. Az átlagemberre érvényes megoldások és technikák nem minden anyánál és kisbabánál válnak be. Merjünk keresni és próbálkozni, hogy rátaláljunk saját, személyes utunkra, amely elégedettséggel tölt el, és azzal az érzéssel, hogy mindent megpróbáltunk, ami az adott körülmények közt lehetséges volt. (nsz)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.