A kislány, úgy tízéves lehetett. Cserfes, szókimondó. Férfi látogató jött a házhoz, s ehhez tudni kell, hogy kissé nőies volt. Finomkodó, vékony hangú. A kislány egy darabig hallgatott, majd megszólalt:
– Anyu, néni ez a bácsi?
Az édesanya próbálta menteni a helyzetet, de a kislány újra feltette a kérdést.
TOTYOGÓ LOTYOGÓK
– Anyu, néni ez a bácsi?
Az édesanya próbálta menteni a helyzetet, de a kislány újra feltette a kérdést.
A kínos helyzetet a látogató oldotta meg azzal a gesztussal, hogy nem vett tudomást a beszólásról.
Gyermeknapon azzal leptük meg kisunokánkat, hogy elvittük az állatkertbe. Mielőtt elindultunk volna, kérdezgettük, tudja-e milyen állatok lesznek ott. Sorolta: majom, zsiráf, patkány.
– Ugyan, kicsim, patkány biztosan nem lesz! – tiltakoztunk, s ő beletörődött
Megérkeztünk. Hosszú várakozás után bejutottunk, s jöttek az állatok: nyuszi, csacsi, kecske...
Egyszer csak felkiált a kisunokám: – Látod, mama, hogy van patkány?
S láss csodát, egy, a patkányra megszólalásig hasonlító rágcsáló látványa tárult elénk. Mit lehet erre mondani?
– Igazad van, kicsim, van patkány.
Nagy Erika, Nyárasd
Várjuk kedves olvasóink hasonló történeteit!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.