Tetováltak, piercingesek

XIV. Károly svéd király a 19. század közepén halálosan megbetegedett. Mikor az orvos közölte vele, hogy válságos az állapota, elkerülhetetlen a kézműtét, az uralkodó a beavatkozást ellentmondást nem tűrően visszautasította, s csak hosszas rábeszélés után engedett. „De esküdjék meg – mondta a király az orvosnak –, hogy soha senkinek nem árulja el, amit látni fog.” Feltűrte az ingujját, s az orvos a királyi karon az uralkodó néhai, monarchiaellenes múltjának letörölhetetlen nyomát találta egy felirat formájában: „Halál a királyra!”

Mára a helyzet több szempontból is alapvetően megváltozott: egyre kevesebb a szégyenlős, sőt egyre több azoknak a száma, akik nyilvánosan kérkednek tetovált testrészeikkel. Pszichológusok és szociológusok foglalkoznak komolyan a kérdéssel, mi lehet a tetovált képek vagy legújabban a fém ékszerek, az úgynevezett piercingek növekvő sikerének hátterében. Aki még nem tudná, a tetoválás azt jelenti, mikor valaki szúrások és a szúrásokba bevezetett festékanyag segítségével a bőr felületén letörölhetetlen rajzolatokat, ábrákat hoz létre, a piercing pedig (az angol pierce – átszúr szóból) fémtárgyak beleszurkálása a test különböző részeibe. Az ilyesféle díszítőelemek viselésének motivációját kutatták az amerikai Ohio állambeli Denison Egyetem szakemberei is, a több mint két ilyen „díszt” viselő egyénekkel, pontosabban 31 férfival és 19 nővel folytatott beszélgetések során. A megkérdezettek azt vallották, hogy a tetovált képekkel vagy a fémtárgyakkal „saját egyediségük tudatát próbálják megerősíteni” magukban, vagy éppen „egy bizonyos csoporthoz való tartozásukat” óhajtják kinyilvánítani. Persze, nem minden embercsoport fogadja ezt éppen így, hiszen nemrég egy fiatalember épp amiatt panaszkodott, hogy Pozsony belvárosában egy idős hölgy azt kiabálta neki: „Úgy néz ki, mint a majom.”

Mint a majom? Lehet, hogy külsőre, ám a lelke mélyén biztosan nem. Hiszen a saját identitás és egyediség keresése – még ha helytelen utakon is – kizárólag emberi tulajdonság. A tetoválás és a piercing is az önazonosság keresésének határait szélesíti, az önfeláldozást is jelképezi valamilyen eszméért, az odaadást valamilyen gondolat, mozgalom, ideológia irányában. Hiszen mindezek az érzületek fájdalmak útján nemesülnek, igyekezet és önfegyelem kell hozzájuk, hogy aztán a végén valami radikális, valami végérvényes, valami kitörölhetetlen jöjjön létre. Ezért nem túlzás a tetoválást meg a piercinget lelki hátterű jelenségnek tekinteni. Tetoválással az ősi harcosok vezérük mögé sorakoztak, vagy valamilyen istenségnek szentelték magukat. Akinek tigris képe volt a testén, azt hitte, hogy az állat erejéből is része van. Nem véletlenül intett már néhány évezreddel ezelőtt is a bibliai próféta az egy Isten nevében: „testeteket be ne vagdaljátok, semmiféle jelet vagy bélyeget se csináljatok magatokra. Én vagyok az Úr!” (Lev 19, 28) A vas pedig a rabszolgát szegezte rabszolgatartójához, ahogy azt a Kivonulás könyve igazolja: az úr úgy lehet úrrá valakin, hogy „fúrja át a fülét árral, és legyen a rabszolgája örökre!” (Kiv 21, 6)

Isten is az ember „bőre alá” akar kerülni, ura akar lenni. Ám lényegesen mélyebbre kíván hatolni, mint ahová bejutnak a jól fizetett ékszerbelövő szakemberek vagy a kékes képek festői. Isten az ember személyének lelki magjához kíván hozzáférkőzni, ott megváltoztatni s egy új élettel megajándékozni őt. „... elveszem testükből a kőszívet – ígéri Isten Ezekiel próféta által –, és hús-szívet adok nekik, hogy parancsaim szerint járjanak, és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék, és az én népemmé legyenek, én pedig az ő Istenükké legyek.” (Ez 11, 19–20) Ennek az átváltozásnak a módját Keresztelő Szent János nevezi meg az e vasárnapi evangéliumban, amikor is azt mondja Jézusról: „Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.” (Lk 3, 16) A Szentlélek tüzének két alapvető hatása a szív átváltozásának két fázisában rejlik: először megtisztít, hogy aztán feltüzeljen, aktivizáljon, lángra gyújtson. Az is, aki letörölhetetlen tetoválására pillantva szégyenkezik bűnös múltja miatt, az is tökéletesen megtisztulhat Isten által. És neki szentelheti magát örökre.

Legújabban a tetovált ábrák eltávolítására leghatásosabb eszközként a lézert propagálják. Hatalmas érdeklődést keltett állítólag. Vajon mikor kelt ekkora érdeklődést Isten ajánlata is, a Szentlélek tisztító ereje? Az öröklétre teremtett lélek megtisztító tüze?

A szerző római katolikus pap