Jól nevelt, finom házi körhöz szokott egyének reggel és otthon épp oly tisztán és csinosan vannak felöltözve, mint társaságban, sőt pongyolájukra és fehérneműjükre sokkal többet tartanak, mint díszruháikra. (Egy nagyvilági hölgy, 1880.)
Testápolás, testedzés
Ma sajnos, Magyarországban a legújabb kimutatás szerint ötszáz személyre jut egy fürdőszoba, és ami még sokkal szomorúbb, legtöbb honfitársunk nem is érzi ennek a számaránynak a megszégyenítő voltát. Sok hivatalos helyiségünkben még arra sem történik intézkedés, hogy az alkalmazottak hivatalos teendőik befejezése után kezet moshassanak, mielőtt étkezni mennek. (Szabó István Andor, 1923.)
A víztől a bőr nem lesz „vékonyabb”. Egészséges, üde, feszes, rugalmas lesz tőle! Testedet is részesítsed, amilyen gyakran csak teheted, a fürdés jótéteményében. (Új Idők, 1930.)
Ismeretes... mennyire féltek még az 1500-as években is az emberek a víztől. A francia királyi udvar tetemes szennyéről legendák maradtak fenn. A kézmosás akkoriban csak annyiból állt, hogy az emberek ujjaikat nedves szalvétákba törölték, arcukat pedig spirituszba mártott vattával mosogatták (inkább kenegették). A parfüm és a púder csupán a bűz és a piszok álcázására szolgált. Csak a XIX. század tudományos és társadalmi változásai szüntették meg a tömeges víziszonyt – bár csökevényei a mi századunkban is megtalálhatók egyeseknél. (Burget–Kovácsvölgyi, 1959.)
A jól öltözött és ápolt férfit nem veszi körül és nem kísér semmiféle illatfelhő sem. A mindennapi alapos tisztálkodásnak és a testi higiéniának nincsen szüksége különleges illatszerekre még a gyakori hajmosásnál sem..., a legkellemesebb illatszer is csak zavarólag hat a férfinál. Még a kölnivíz megszokott keverékénél is feltűnő, ha borotválkozás után túlzottan használjuk az arcon. Tiszta alkohol vagy illat nélküli borotvavíz teljesen elegendő az arc simaságához. (Dr. Réczey–Pekáry–Gondi, 1961.)
A régi illemtankönyvek többségében a testápolással foglalkozó fejezetek minden részletre kiterjedő higiéniai szabályrendszert próbáltak összeállítani. Felsorolták bennük a kozmetikumok, arc-, test- és kézápoló szerek stb. különböző fajtáit, ezekhez használati utasítást is adtak, egyszóval jóval az illemtani szempontokon túlmenően részletességgel tárgyalták e témát. Ennek magyarázata a fejezet élén lévő kis csemegézgetésből kisejlik: volt időszak az emberiség életében – és nem is olyan nagyon régen –, amikor még a víz használatától is riadoztak, vagy – még századunk húszas éveiben is – csak a legmódosabbak otthonában volt fürdőszoba.
A XIII. században még az előkelőségek is beérték kéz- és arcmosással. Az volt a nézetük, hogy a víz behatol a bőr alá, árt a szervezetnek, legyengíti a testet, s utat nyit a járványoknak. A fehérneműt a középkor emberei hónapokig nem váltották.
A ruha alatti testrészek mosása (például a hónaljé, a hajlatoké) lényegében csak a XVIII. századtól vált szokássá. Ekkor kezdtek megjelenni a polgári otthonokban az illemhelyek, a mosdók, és ekkor került sor először a szappan használatára.
XVIII. Lajos uralma alatt az előkelő franciák már fürdőszobát is használtak. A kevésbé tehetősek házhoz szállították a meleg vizet, a szegények évente egy-kétszer mosták le magukat a Szajna vizében.
Az, hogy a tisztaság fél egészség, voltaképpen csak a múlt század közepétől, a kórokozó baktériumok fölfedezésétől vált közismertté. Ma már nemcsak azért fürdünk rendszeresen, mert ez hasznos, hanem mert a tisztálkodás és a tisztaság a közérzetünkre is jótékonyan hat.
E vázlatos történelmi áttekintés is igazolja, hogy körülményeink, szokásaink sokat változtak, századunk második felében pedig különösen gyorsan. Hogy csak egy példát említsünk: a nem is túlságosan régi, 1961-es megjelenésű illemtankönyv is „eltiltotta” még a férfiakat az illatszerek használatától. 30-50 esztendővel ezelőtt pedig egyenesen nőiesnek vagy legalábbis piperkőcnek bélyegezték volna azt a férfit, aki nem éri be egyszerű mosakodással, hanem mindenféle fölösleges „kenceficét” használ. A világ azóta nagyot változott a kozmetikai ipar (és a hazai kozmetikumgyártás) területén is, s ezzel a kozmetika divatja és illemtana is jelentős változásokon ment keresztül.
Hogy nőket érintő példát is említsünk. A rokokó idejének fényes királyi udvaraiban előkelő hölgyek hetenként fésült, tornyos frizurájuk alatt nemesfémből készült, kötőtűszerű szerszámmal – nos, mondjuk ki –: vakaróztak! Tették ezt nyilvánosan, a cercle alatt, s az akkori etikett megsértése nélkül.
Testápolással, testneveléssel foglalkozó fejezetünk csak olyan „szabályokat” sorol, amelyek a társas kapcsolatok szempontjából fontosak, s nem tér ki olyan részletekre, amelyekkel szépségápolási tanácsadók foglalkoznak.
25. §. Testünk ápolása elsősorban egészségügyi követelmény, de aki ez ellen vét, a jó modor ellen is vét.
26. §. A haj ápolása elengedhetetlenül fontos. A zsíros, fésületlen, lenőtt, korpás haj visszataszító látvány. Nem tudjuk megfellebbezhetetlenül megállapítani, hogy milyen gyakran kell fejet mosni, hiszen ez a haj minőségétől is függ. Azt mondhatjuk, hogy általában legalább hetenként egyszer (a haj minőségének megfelelő samponnal) szükséges a fejmosás.
27. §. A hajvégek vágásának gyakoriságát a frizura határozza meg. A töredezett haj kellemetlen látvány. (A hosszú haj vége is töredezik, ezért időnként azt is vágatni kell.)
28. §. Férfiak lehetőleg mindennap borotválkozzanak a reggeli tisztálkodás perceiben. Ha este társaságba mennek, ugyancsak elvárható, hogy frissen borotváltak legyenek. A borotválkozás utáni arcszesz vagy kölni használata ma már általános szokás.
29. §. A pattanásos arcbőr ápolása különös figyelmet igényel, ez főként kamaszkorban igen lényeges.
30. §. A női kozmetika szinte évenként változó szabályokat teremt a divat alakulásával. Alapvető itt is: a jó ízlés határokat szab. Ne próbáljunk korunknál lényegesen fiatalabbnak látszani, mert könynyen nevetségessé válhatunk!
31. §. A fogápoláshoz – a napi 2-3, lehetőleg étkezés utáni fogmosáson túl – a rendszeres fogorvosi ellenőrzés is hozzátartozik (legalább évi 2 alkalommal). Dohányosok ne feledkezzenek meg a napközbeni szájöblítésről.
32. §. A köröm árulkodó: legyen a körömápolás a mindennapi tisztálkodás része.
33. §. A lábak, lábkörmök ápolására ugyanolyan gondot kell fordítani, mint a kézápolásra!
34. §. Az illatszerek használatánál is kerüljük a túlzásokat. Bár az illatok divatja is rendkívül változó, mindig az egyéniségünknek leginkább megfelelő „divatirányba” sodródjunk.
35. §. Vigyázzunk a különböző kozmetikumok illatösszhangjára!
36. §. Valaha a férfiaknak csak az arcvizet engedélyezték, ma már a kölni és a dezodorok használata nemcsak megengedett, hanem fontos követelmény is!
37. §. A testápolás a fürdőszobába való. Illetlenül viselkedik az a nő, aki nyilvános helyen, például vendéglői asztalnál festi magát. Ugyanúgy nem illik itt fésülködni sem.
38. §. Általában is elmondhatjuk: a kozmetika magánügy, nem társaságba való. Ezért munkahelyünkön, presszókban, színházak nézőterén stb. se végezzük, csak a mellékhelyiségben, mosdóban.
39. §. Ha csak tehetjük, naponta legalább kétszer (felkelés után és este lefekvés előtt) szellőztessük meztelen testünket. A légfürdő legalább annyira fontos és egészséges, mint a mindennapi mosakodás.
40. §. A testápolás mellett a testi egészségben igen nagy szerepe van a testedzésnek is. Legalább öt-tíz percet tornázzunk reggelenként, olyan gyakorlatokat választva, amelyek leginkább megfelelnek szervezetünknek és korunknak.
(Illik tudni – A kulturált viselkedés szabályai, K.u.K. Kiadó 2000)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.