Tervezem a jövőt, mint ma annyian

... mint megtudtam, a Józsi, az igen. Mert megbeszélte a feleségével az eljegyzést, meg hogy mi lesz a menü, meg hogy hol fognak lakni, és milyen új lengyel bútort vesznek, meg igazi bőrfotelt, természetesen, ami a megállapodás csalhatatlan és megnyugtató jele, nemdebár. És szépen eldöntötték azt is, hogy lesz pont két gyerekük, esetleg max három, egy kisfiú, egy kislány, és hogy a kisebbik – a lány – társastáncra fog járni, a nagyobbik műkorcsolyára, a harmadikat meg csak úgy otthon fogják babusgatni, mert az idegsebész lesz és ezért nem szabad idegesnek lennie. A legnagyobb meg vadászpilóta lesz, a középső meg karmester a filmharmónián.

És hogy ezzel szemben én szinte alig tervezem a jövőt. Csak élek a mának... mint egy pillangó, mely játszin szökell virágról virágra... de mindjárt elmúlik a nyár, és mehet kölcsönkérni barátjától, a hangyától...

(– A Józsitól?

– Te csak ne gúnyolódj. )

Hát, kérem szépen, ennek mától vége. Mostantól úgy tervezem a jövőt, de úgy... figyelj, drága, és hangoljuk az óráinkat, mert most már szükség lesz rá.

Figyelj, drága!

Folyó hó tizennyolcadikán négy óra nulla-nullakor ébresztő. Rövid bemelegítés után körülfutjuk a lakótömböt, majd a könnyű reggelit követőleg hét óra tizenöt perckor egészséges fiúutódot nemzünk. Másnap, azaz már négysejtes korában be is íratjuk a képességfejlesztő óvodába, hogy később ne kelljen sorban állni. (Előrelátó ember idő előtt gondol az ilyesmire). Legjobb lesz, ha mindjárt közép- és főiskolát is választunk neki, meg vagy két egyetemet, mert mire felnő, minden csórónak lesz már legalább két diplomája. Egyúttal eldönthetjük, hogy milyen öltönyben ballagjon, és hogy hol lakjon, hogy szegénykémnek ne kelljen az agyát terhelnie ilyen földi dolgokkal. Ideje lesz feladni egy apróhirdetést is, párválasztás céljából, nehogy már az a nagy kapkodás legyen, ha ivarérett korba kerül a szentem. (Még hogy én nem tervezem a jövőt...! Ha éppen tudni akarod, drága, a gyerekszoba tapétájának mintáját oly kristálytisztán látom magam előtt, mint még soha.)

Közben persze családi házunk is lesz (hogy miből, na ezt az egyet még én sem tudom), melynek 11,6 m hosszú homlokzati falát nyolc tujafából készült 1,92 m magas élősövény ékesíti, melyhez a kertben négy darab almafa – kettő ranett, kettő jonatán –, valamint egy-egy körte és szilva ad méltó hátteret, harmonizálva a két háromszög, egy négyszög és egy dodekaéder alakú virágágyással. A tizenegy darab, egyenként 11,5 cm magas lépcsőfokon fellépdelve bejutunk a hallba, melynek falait valódi vörösfenyő utánzatú tapéta ékíti – színárnyalatszám: 0402 –, míg a menynyezetről régimódi, 295 apró, csilingelő alkatrészből álló cseh álkristály csillár ontja ránk pazar fényét három huszonöt wattos izzóból, összességükben ezáltal mintegy kétszáz lux fényerősséget képviselve.

És éjszaka, drága, kiülünk

a három tő otelló fajtájú szőlőből kiképzett lugasunkba, ahol is megszámoljuk mind a 2 642 517 szabad szemmel látható csillagot, miközben hogy, hogy nem, testfelületünk mintegy 82 százaléka összeér, míg ajakink a 8-16 mp időintervallumba eső hosszúságú csókban forrnak össze vadul... S ezzel megtettük az előkészületeket második gyermekünk létrehozásához, aki szabad idejében bélyegeket fog gyűjteni és csincsillát tenyészteni, követve általunk beléplántált természetes hajlamait, és ha egy csepp szerencséje van, eltöri a lábát, és kap egy rakás pénzt, mert mi előrelátóan igen részletes életbiztosítást kötünk neki, jégveréstől szemmelverésig és tűzkártól oszkárig bezárólag. Szabad idejében, persze – este hattól hat tizenötig –, játszhat egész pontosan hathúros gitárján, A-4-es kottalapokból, persze csak ha megcsinálta a leckéjét, 16 óra 20 és 20 óra 15 között, még ha leszámítjuk is a 15 perc 8 mp-ig tartó vacsoraidőt, melynek során magához veszi 360 kcal energiatartalmú, minimálisan negyvenszázaléknyi növényi rostot és húsz gramm fehérjét tartalmazó táplálékát, mialatt szép kilencvenfokos szögben ül a negyvenkét centiméter magasságú széken.

Még hogy én

nem tervezem a jövőt... dehogynem, szívem... egész a végsőkig... voltam én már künn a temetőben is, kinézni egy szép kis árnyas parcellát... szép kilátással... ne félj, jól megnéztem, balról egy hentes, jobbról egy tanár, szóval csupa jobb ember... mert akárkivel azért mégse fekszünk össze... Most mit bőgsz? Hogy ennyire azért mégse tervezzük? Tudod, szívem semmiképpen sem szeretnék a Józsitól lemaradni... ő már régen kijár az asszonnyal a virágokat locsolgatni... kéz a kézben ábrándoznak, hogy milyen szép lesz a gyászszertartás... kiválasztják a zenét, ilyesmi... most éppen egy Pink Floyd, ha jól tudom... Szerinted kövirózsa jó lesz fölém? Nem értelek, a múltkor meg az volt a baj, hogy nem tervezem a jövőt... pedig ezt csak úgy összeütöttem, hevenyészve... ha adsz még egy kis időt, órára szétírom az elkövetkező néhány évtizedet...