<p>Nagyapáink, dédapáink történeteit hallgatva elgondolkodik az ember: valóban akkora kincs a föld? A 19. század végén, 20. század elején a Kárpát-medencéből sok-sok falusi ember „tántorgott ki” Amerikába, hogy az ottani bányákban, vasúti építkezéseken, acélgyárak kemencéinek pokoli tüzénél testük töredelmével megkeresett dollárokon az otthoniak földecskét tudjanak venni.</p>
Téma: Kit éltet a mi földünk?

Sokan hagyták ott az egészségüket vagy akár életüket, hogy a család jusson valamire. Mert falun a föld volt az éltető. Bodrogközi falucskában meséli a polgármester, hogy nemrég székelyek jártak náluk, és csodálkozva kérdezték, miért nem művelik itt az emberek a földjeiket, kertjeiket. „Mert nem éri meg” – mondta nekik emberünk. Erre megszólal egy tizennyolc éves székely fiú: „Hogyhogy nem éri meg? Mi otthon megműveljük a kis földecskéinket, és megélünk belőle. Van burgonyánk, kukoricánk, zabunk, tehenünk, sertésünk, kecskénk, juhaink. Önellátóak vagyunk. Itt meg a sok munkanélküli ember dologtalanul, segélyből él.”
Miért maradtak az egykori földművelők százezrei megélhetés nélkül? Hány százalékos behozatalra szorul mezőgazdasági termékekből jelenleg az ország? Miért kerül a kertekbe barackfa helyett pázsit, pálmafa, kis tavacska aranyhalakkal? Jönnek a kínaiak, a líbiaiak, a belgák vagy csak a dánok? Mi vár ránk, ha jövőre megszűnik a földvédelmi embargó, és Szlovákiában gyakorlatilag az vesz mezőgazdasági területet, aki akar? Sok más, ezekhez hasonló kérdésre is választ kapnak, ha elolvassák az e heti Vasárnapban Kövesdi Károly riportját.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.