Az ország gazdasága a koronavírus első szakaszából való kilábalást követően mélyrepülésben van. Azt hihetnénk, a kormány éjt nappallá téve azon töri a fejét, hogyan segítsen a munkaadóknak és azoknak, akik elveszítették az állásukat. Erre az első törvényjavaslat, amellyel a veszélyhelyzet megszűnte után előálltak az OĽANO képviselői, az abortuszok szigorításáról szól.

Igor Matovič miniszterelnök kislánya visszavágyott az osztálytársai közé, és azt kérte az apukájától, hadd mehessen iskolába legalább az utolsó héten. És lőn, a válságstáb úgy döntött, hogy tanévzáró konferenciák után megnyílnak az oktatási intézmények kapui.

A koronavírus legyőzésében állítólag világbajnokok vagyunk, de hogy mennyi orvosi vizsgálat, kezelés, műtét maradt el miatta, azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni. Mint ahogy azt sem, hányan estek a vírus áldozatául anélkül, hogy megfertőződtek volna, mert az orvosok nem rendeltek, nem műtöttek, és gyakran a betegek sem mertek kimozdulni otthonról.

Aki idén jó korán befizetett a külföldi nyaralásra, az nagy valószínűséggel már a jövő évi szabadságát vette meg. Mert bár a szerződésben foglalt feltételek rég nem érvényesek, ez nem elégséges ok arra, hogy visszakapja a pénzét. Hacsak nem több mint 65 éves, várandós nő vagy olyan munkanélküli, aki a járvány miatt veszítette el az állását.

Li Ven-liang volt az a kínai orvos, aki elsőként figyelmeztetett a koronavírus veszélyeire. A hatóságok megbüntették, majd amikor belehalt a fertőzésbe, kitüntették.

Li Ven-liang volt az a kínai orvos, aki elsőként figyelmeztetett a koronavírus veszélyeire. A hatóságok megbüntették, majd amikor belehalt a fertőzésbe, kitüntették.

Igaz, hogy nem kell tízórait csomagolni, sem szakkörre hordani a gyerkőcöket, sőt az utazások ideje is megmarad, a kijárási tilalom heteiben a családanyáknak mégsem lett kevesebb dolguk. A feszültség az összezárt családtagok közt egyre nő, és sokszor robban is. Megoldás létezik, de gyakorolni kell.

Home office, home school, home life. A leggyakoribb kifejezések közé tartoznak ezek az angol szavak, már mi is átvettük őket. Azt jelentik, otthoni iroda, otthoni iskola, otthoni élet. De hogyan lehet úgy alkalmazkodni a kényszerű új életmódhoz, hogy minél kevesebb veszteséggel járjon, hogy minden a lehető leggördülékenyebben menjen?

Még az év negyedénél sem járunk, de az már most biztosra vehető, hogy 2020 legtöbbet használt szava a koronavírus lesz. Rögtön utána pedig a szájmaszk és a vesztegzár következik. Két hete másról sem beszélünk, mint a veszélyes fertőzésről, de annyi az új információ, az álhír meg tévhit, hogy nem árt, ha összegezzük, mivel is állunk szemben.

Ezt is megéltük. Robert Fico tizennégy év és négy megnyert választás után mellékvágányra került, Kotleba támogatása pedig csökkent. Ezzel azonban vége is a választásokkal kapcsolatos jó híreknek, mert a magyar pártok nem jutottak be, liberális képviselet sem lesz, és hogy Matovič kormányától mit várhatunk, talán még ő maga sem tudja.

Amikor olvasóink kezükbe veszik ezt a lapszámot, már tudni fogják, ki kapta a legtöbb szavazatot, és azt is, ki alakíthat kormányt. Szlovákia történetében ez nem mindig volt egy és ugyanaz, sőt, demokratikus párt sosem nyert parlamenti választásokat. A magyarok pedig akkor voltak a legerősebbek, amikor összefogtak, és nem egymásban keresték az ellenséget.

A Bálint-napra sokan azért haragszanak, mert nincs párjuk, és kudarcként élik meg, hogy amikor minden a szerelemről szól, ők egyedül vannak. Mások, bár kapcsolatban élnek, tudatosan semmibe veszik ezt a napot, mert úgy vélik, giccses, kommersz ünnep, és nekik nincs rá szükségük.

Mély, sűrű csöndbe burkolózott Kolon, amikor egy héttel a tizenkét halálos áldozatot követelő buszbaleset után ott jártunk. Az elhunytak közül kilencen származtak a faluból, mindenkinek volt köztük rokona, ismerőse. Most pedig mindenki gyászol, még az is, akinek a hozzátartozója megmenekült a halál torkából.

Még ugyan nincs december elseje, amikorig le kell adni a jelöltlistákat a jövő februári parlamenti választásokra, de abban már biztosak lehetünk, hogy egységes magyar lista nem lesz. Hogy miért nem, azt mindenki másként magyarázza.

A gyász ilyenkor, halottak napja környékén valamennyiünk lelkét megérinti, hiszen mindenkinek van elhunyt családtagja, barátja, kollégája. De élnek köztünk olyanok is, akiknek állandó társuk a gyász, a legközelebbi hozzátartozójuk halála miatt érzett fájdalom. Vajon ők hogyan kapaszkodhatnak vissza az életbe, mit tehetnek, és mit tehetünk mi, többiek azért, hogy a veszteség elviselhető legyen? Erről beszélgettünk Orvos-Tóth Noémi pszichológussal.