A Vasárnapban egész nyáron a gyerekekkel foglalkoztunk, hiszen a szülőknek is leginkább a vakáció alatt van idejük arra, hogy odafigyeljenek, mit olvas, mennyi időt tölt az interneten, mivel foglalkozik a gyermekük. Számos kérdést körüljártunk, próbáltunk válaszokat keresni arra, mitől mások és miért mégis ugyanolyanok a mai gyerekek, mint a szüleik voltak annak idején. A sorozat befejezéseként a szülőknek szeretnénk tükröt mutatni.

A politika ma már teljesen átszövi életünket, meghatározza a viszonyainkat, családokat, baráti közösségeket oszt meg. Mindenhol ott van akkor is, ha nem akarjuk, ezért kérdés, beszéljünk-e róla gyermekeinknek.

Közhely, mennyire mások a mai gyermekek, mint a szüleik voltak annak idején, de mint minden közhelynek, ennek is van valóságalapja. A gyerekek azonban csak tünethordozók, alkalmazkodnak hozzánk és ahhoz, amit nyújtunk nekik.

Túlsúlyosak, vérnyomásproblémákkal, alvászavarokkal küzdenek, és hol energiaitalokhoz, hol nyugtatókhoz folyamodnak, attól függően, hogy pörgésre vagy pihenésre vágynak. Nem, nem a hatvanon túliakról, hanem az iskoláskorú gyerekekről-fiatalokról lesz szó, akiknek nagyjából egyharmada nem érzi jól magát a bőrében, noha nincs komolyabb egészségi problémája.

A munkanélküliség csökken, az átlagbér növekszik, a lakosság életszínvonala emelkedik. Azt is gondolhatnánk akár, hogy Szlovákia gazdag ország, de az Európai Központi Bank legújabb jelentése szerint a lakosság a legszegényebbek közé tartozik az Unióban.

Amikor a politikai pártok népszerűsége csökken, vagy túl sok a botrány körülöttük, be szoktak dobni a köztudatba figyelemelterelésként egy új témát. Ilyen gumicsont volt a Smer számára a kettős áruminőség, vagyis az, hogy ugyanattól a gyártótól, ugyanabban a csomagolásban az osztrákok, németek és általában a nyugat-európaiak gazdagabban megrakott pizzát, finomabb kakaóport, illatosabb mosóport kapnak. Ez ugyan igaz, csak már harminc éve így van, és a nagy melldöngetések ellenére így is marad.

Egyesek szerint az lenne ideális, ha legalább három hétig nyaralhatnánk, de ha jól szervezzük meg a szabadságunkat, már tíz nap alatt is kipihenhetjük magunkat. A lényeg, hogy ne megfeszített munkatempóból zuhanjunk bele az üdülésbe, szabadság közben egy kicsit se dolgozzunk, és hazaérve is szánjunk egy-két napot a normális tempóba való visszazökkenésre. Hogy ez nem is olyan egyszerű? Higgyék el, leginkább akarat kérdése.

Ki fog dolgozni a nyugdíjakra? Szlovákia legnagyobb problémája az elkövetkező években a lakosság elöregedése lesz.

Egy éve még senki nem merte volna azt jósolni, hogy nem a Smer nyeri meg a 2020-as parlamenti választásokat. Sem azt, hogy a pártszimpátia alapján a rendszerváltás óta először magyar képviselők nélkül maradhat a szlovák parlament.

Meghatározó témája volt a szlovák elnökválasztási kampánynak, hogy mit gondolnak a jelöltek a hagyományos családról. A sok beszéd ellenére azonban máig sem derült ki, mit is értünk a fogalmon ma Szlovákiában, ahol a párok fele nem köt házasságot, az összeházasodottak fele tíz éven belül elválik, és a gyermekek negyvenöt százaléka házasságon kívül születik.

Andrej Danko SNS-elnökről köztudott, hogy ha eredeti ötlete támad, az inkább kabaréba való, ezért amikor a választókat akarja megnyerni, vigyázó szemeit Budapestre veti. Onnan másolta az üdülési csekk ötletét is, amellyel itthon pihenhet és fejlesztheti a hazai turizmust a dolgozó nép. És lőn: januártól a legalább 49 embert foglalkoztató cégek alkalmazottai a munkáltató pénzén kirándulhatnak.

Idén minden eddiginél megterhelőbb lehet a tavaszi fáradtság, és mint annyi mindennek, ennek is a klímaváltozás az oka. Jó hír, hogy tehetünk ellene, viszont nem a vitaminkapszula a megoldás.

„A demokrácia szar rendszer. A választó semmiről nem tud semmit, a választó egy szar…” – mondta a Gorilla-ügyirat szerint 2006-ban a Penta társtulajdonosa, Jaroslav Haščák Jirko Malchárek gazdasági miniszternek, akivel abban a bizonyos, Vazov utcai lakásban találkozott Pozsonyban. Addig nyílt titok volt, ma már köztudott tény, hogy a pénzemberek, politikusok így gondolkoznak rólunk, mert lépten-nyomon ki is mondják. A közbeszéd egyre vulgárisabbá válik, és a választók nagy része tolerálja, mert azt hiszi, ez az egyenesség és bátorság jele. Pedig csak egyszerű faragatlanság.