Mély, sűrű csöndbe burkolózott Kolon, amikor egy héttel a tizenkét halálos áldozatot követelő buszbaleset után ott jártunk. Az elhunytak közül kilencen származtak a faluból, mindenkinek volt köztük rokona, ismerőse. Most pedig mindenki gyászol, még az is, akinek a hozzátartozója megmenekült a halál torkából.

Még ugyan nincs december elseje, amikorig le kell adni a jelöltlistákat a jövő februári parlamenti választásokra, de abban már biztosak lehetünk, hogy egységes magyar lista nem lesz. Hogy miért nem, azt mindenki másként magyarázza.

A gyász ilyenkor, halottak napja környékén valamennyiünk lelkét megérinti, hiszen mindenkinek van elhunyt családtagja, barátja, kollégája. De élnek köztünk olyanok is, akiknek állandó társuk a gyász, a legközelebbi hozzátartozójuk halála miatt érzett fájdalom. Vajon ők hogyan kapaszkodhatnak vissza az életbe, mit tehetnek, és mit tehetünk mi, többiek azért, hogy a veszteség elviselhető legyen? Erről beszélgettünk Orvos-Tóth Noémi pszichológussal.

Pontosan egy évvel és nyolc hónappal Ján Kuciak és menyasszonya, Martina Kušnírová meggyilkolása után az ügyészség vádat emelt a gyilkosság megrendelője és elkövetői ellen. A nevek senkit sem leptek meg, régóta sejtettük, hogy az egész mögött Marián Kočner áll. Mint ahogy évek hosszú során át minden piszkos üzletben, zsarolásban, politikai mutyiban benne volt a keze.

Októberi sorozatunk befejező részében az otthonukban maradó idős emberek ellátásának lehetőségeit, a vele kapcsolatban felmerülő problémákat és lehetőséget szeretnénk felvázolni.

Ma nagyon kevés családban engedhetik meg maguknak a fiatalabbak, hogy idős, felügyeletre, ápolásra szoruló szüleikről gondoskodjanak, hiszen mindenki munkába jár, messze él a szüleitől, vagy épp eléggé leterheli a gyerekekkel, unokákkal való törődés. Sokan, akik mégis vállalják ezt a nem könnyű feladatot, a magánéletüket, maradék szabadidejüket áldozzák rá, gyakran erejük határán próbálnak megfelelni a maguk vagy a környezetük állította mércének. De nem mindenki számára ez a járható út, és az sem igaz, hogy az intézményes ellátás minden gondot levesz a hozzátartozók válláról.

A tanévvel a diákok második műszakja is elkezdődött, szakkörök és különórák formájában. Sportedzés, nyelvlecke, tánc, zene, képzőművészet – van olyan gyermek, akinek a hét minden napjára jut egy különórája, és mellé még egy edzése is, napközi előtt, közben vagy után. Meddig terhelhető a gyerek?

Szeptembertől ingyenes ebédet ígért az iskolás gyerekeknek Robert Fico, de mint az ő ígéreteiről általában, erről is kiderült, hogy nekünk pénzbe kerül.

Bugár Béla tavaly a Maldív-szigeteken töltött egy tavaszi hetet Marián Kočnerhez hasonlóan, mi pedig idén itthon nyaraltunk, mindkettejükkel.

Azt hihetnénk, hogy minél többet tanulunk, és minél műveltebbek leszünk, annál kevésbé dőlünk be a konspirációs elméleteknek, s mentesek leszünk minden előítélettől. Erre tessék: egy amerikai felmérés megállapította, hogy az iskolázottabbak inkább ragaszkodnak a saját nézeteikhez, és kevésbé fogadják el, hogy esetleg nincs igazuk.

A tanévkezdés nemcsak a gyermekeket tartja lázban, hanem a szülőket is. Felkészültek rá eléggé? Vannak olyan dolgok, amelyekkel ártanak? Mi van akkor, ha a gyermek iskolába járás elleni tiltakozása tartós? Mikle Gábor gyermekpszichológussal ezekre a kérdésekre is keressük a választ.

Az idős emberek még keresztet vetnek a kenyérre, mielőtt megszegik, megcsókolják, ha leesett a földre, és egy szeletet sem dobnak soha a szemétbe, inkább a tyúkoknak, városban a galamboknak adják, a morzsákat pedig a tűzbe szórják. Ők még abban a korban nőttek fel, amikor a kenyérnek volt becsülete, mert mindenki tudta, látta, tapasztalta, mennyi munka vezet odáig, hogy egy ropogós cipó az asztalra kerüljön.

A Vasárnapban egész nyáron a gyerekekkel foglalkoztunk, hiszen a szülőknek is leginkább a vakáció alatt van idejük arra, hogy odafigyeljenek, mit olvas, mennyi időt tölt az interneten, mivel foglalkozik a gyermekük. Számos kérdést körüljártunk, próbáltunk válaszokat keresni arra, mitől mások és miért mégis ugyanolyanok a mai gyerekek, mint a szüleik voltak annak idején. A sorozat befejezéseként a szülőknek szeretnénk tükröt mutatni.

A politika ma már teljesen átszövi életünket, meghatározza a viszonyainkat, családokat, baráti közösségeket oszt meg. Mindenhol ott van akkor is, ha nem akarjuk, ezért kérdés, beszéljünk-e róla gyermekeinknek.