Kánikula van és választási kampány

Ez érvényes a Szövetség listájára is, amelyen előkelő 8. helyen áll Želinský József királyhelmeci alpolgármester, a 12. pedig a párt mostanáig jobbára csak újságírók által ismert sajtótitkára, Pálinkás Évi. A teljes ismeretlenségből került elő az a Pandy Péter, aki a meghatározó hidas politikusok távozását követően lett a Szövetségben maradt Híd-platform vezetője. A nagy öregek és az ismert arcok hátrébb szorultak. Berényi József, az MKP-platform elnöke csak a 20., Bárdos Gyula Csemadok-elnök a 21., Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármester a 39., Fenes Iván bősi polgármester pedig a 40. helyről várja a karikákat.

A Szövetség új arcai

Mivel a parlamentbe kerülés esetén is csak az első harminc jelölt igazán érdekes, a többiek (a karikázásra esélyesek kivételével) jobbára csak a nevüket adják, és egy pillanatig sem gondolják komolyan, hogy részt kívánnának venni az országos politikában. Néhány régi, ismert és elismert politikus, mint például Farkas Iván, az MKP egykori gazdasági alelnöke (és tizedik éve Muzsla polgármestere), vagy Pataky Károly királyhelmeci polgármester (Híd) már fel sem kerültek a listára. Valószínűleg elegük lett a Szövetségen belüli béka-egér harcokból, és inkább a regionális munkára összpontosítanak. Hatodik a listán Orosz Örs, akinek nevét említve nyilván mindenkinek a Gombaszögi Nyári Tábor jut eszébe, hetedik pedig Menyhárt József, aki 2016–2020 közt vezette az MKP-t. Mindketten nagyon aktívak a közösségi oldalakon, úgyhogy sokat hozhatnak a közös konyhára, és még feljebb is karikázhatják őket a választók. Bár a Szövetségnek van női tagozata, a százötven fős listán csak huszonkét nő szerepel. Bauer Ildikó (19.), Agócs Kőrösi Ildikó (24.), Patasi Ilona (35.) és Neszméri Tünde (74.). Az MKP egyik meghatározó arca és oktatásügyi szakpolitikusa, Kiss Beáta már nem indul, és nincs ott a listán Németh Gabriella, az MKP volt szociális, családpolitikai és egészségügyi alelnöke sem.

Gyimesi árnyékában

Az azonban már most látszik, hogy a Szövetség legaktívabb és legmarkánsabb jelöltje Gyimesi György, aki annyira intenzív és radikális kampányt folytat, hogy az összes többi szövetségi jelölt eltörpül mellette. Ennél is nagyobb baj az, hogy Gyimesi oroszpárti, migránsgyűlölő, a szexuális kisebbségek ellen uszító, minden szakmai érvet nélkülöző retorikája odáig juttatja a Szövetséget, hogy lassan a Smer és a Republika maradnak az egyedüli természetes szövetségesei. Persze itt még nem tartunk, a párt a legbiztatóbb felmérések alapján sem közelíti meg az öt százalékot, de mintha nem is gondolna arra, hogy valakivel majd össze is kellene fogni a szlovák oldalról.

Gyimesi egyébként a matoviči példa alapján az egész kampányát a lista 150., azaz utolsó helyére építette, mondván, az utolsókból lesznek az elsők. Úgy tűnik azonban, be kell érnie a 149. hellyel, mert Tankó Vilmos közben lekerült a Szövetség listájáról. A roma bokszolóról ugyanis közben kiderült, hogy az OĽaNO listáján is indult. Ő azt állítja, hogy csak az OĽaNO-nak adta le a jelölti nyilatkozatot, a Szövetségben azonban azt mondják, valaki hozzájuk is eljuttatta. Így lett a Szövetség 150 jelöltjéből hirtelen 149.

Dzurinda és a másik Híd

A Szövetségből Gyimesi befogadása után távozó hidasok Mikuláš Dzurindával egyeztek meg, és Modrí, Most-Híd néven indulnak. A listán 6:4 arányban osztoznak a két párt jelöltjei, Mikuláš Dzurinda pártelnök az első, Sólymos László, a Híd elnöke a második. A negyedik helyet Rigó Konrád, a Híd alelnöke, a kulturális minisztérium volt államtitkára kapta, a hetedikre Agócs Attila füleki polgármester, Besztercebányai megyei képviselő került. A 9. Ožvald Erzsébet, a Pozsony Megyei Önkormányzat alelnöke, a 12. Petrikán Péter nagykaposi polgármester és Kassa megyei képviselő. A 14. helyet Sárközy Irén, főként egészségügyi témákkal foglalkozó volt parlamenti képviselő kapta, a 16. helyről Horváth Zoltán tallósi polgármester és Nagyszombat megyei képviselő indul.

Sólymos László azt hangsúlyozta a jelöltlistát bemutató kassai sajtótájékoztatón, hogy Szlovákia akkor fejlődött a legjobban, amikor a szlovákok összefogtak a magyarokkal. Ez kétségkívül igaz, csak sajnos a közvélemény-kutatási adatok nem azt mutatják, hogy ilyesmire manapság lenne választói igény, mert a Modrí, Most-Híd 1,3 százalékon áll. Sok választóban pedig biztosan az a kérdés is felmerül, hogy akkor most hány Híd van, illetve melyik az igazi.

Simon gyűjtőpártja

A harmadik, magyar pártot is magába foglaló alakulat a Magyar Fórum, ODS, Za regióny, Rómska koalícia, DS. A Simon Zsolt vezette Magyar Fórum 2020-ban még a Magyar Közösségi Összefogás listáján indult, és az idei választás előtt is tárgyalt a Szövetséggel – eredménytelenül. Ezek után – vagy előtt – egyezett meg Pavel Macko nyugalmazott tábornok ODS (Občianski demokrati Slovenska) nevű pártjával, és áprilisban bejelentették, hogy közös listán indulnak. Hozzájuk csatlakoztak még a Za regióny, a Rómska koalícia és a DS (Demokratická strana) pártok.

A listát Simon Zsolt vezeti, a második Pavel Macko, a harmadik Gál Zsolt politológus, egyetemi előadó, az ötödik Bindics László vállalkozó, bősi önkormányzati képviselő, és az első harminc helyen még további nyolc jelöltje van a Magyar Fórumnak. Az esélyei viszont egyelőre csekélyek, a júliusi felmérésekben 0,4 százalékot mértek neki. Egyelőre úgy tűnik, hogy Dzurinda a hidasokkal, Simon Zsolt a polgári demokratákkal és Eduard Heger a demokratáival mind mélyen a parlamenti küszöb alatt maradnak. Lehet azon morfondírozni, mi lett volna, ha összefognak, de már felesleges.

Fele férfi, fele nő

A legtöbb nőt a a Progresszív Szlovákia (PS) indítja, pontosan hetvenötöt, vagyis náluk a lista egyenlő arányban oszlik meg a nemek közt. A párt mindenféle liberális és kisebbségi szempontra nagyon ad, de magyar jelöltet befutó helyről nem indít. A magyarul is beszélő Jaroslav Spišiak korábbi országos rendőrfőkapitány a választási listájukon a 15., az első, magát magyar nemzetiségűnek tartó jelölt, Martin Dubéci pedig a 21. helyről indul. A Progresszív Szlovákia magyar platformjának alapítóját és elnökét, Forró Tibort a 47. helyen találjuk, a nagykürtösi Zuzana Vargovát pedig, aki a magyar platform tagjának vallja magát, a 64. helyen. Váradi Krisztián orvos a 69. helyről indul. A PS deklaráltan nem kisebbségi, hanem liberális és uniópárti témákban kívánja megszólítani a magyar szavazókat is, nem kevés sikerrel, hiszen a párt július elején 15,6 százalékon állt. Ha nem rontják el a hajrát, mint 2020-ban, Ficóék után ők lehetnek a második legerősebb párt a parlamentben, ha pedig úgy elhúznak, mint a legutóbb Matovič, akár kormányalakítási megbízást is kaphatnak.

Veled igen, veled nem

Kérdés, hogy kivel alakíthatnának kormányt, mert bizonyos felmérésekben a harmadik helyre már a Kotlebától elszakadt szélsőségesek Republika nevű pártját mérik, tíz százalék körüli támogatottsággal. Ők biztos befutónak tűnnek, ellentétben Matovičcsal, aki az utolsó pillanatban ismét meglepte a választókat. Pártja, amely az utolsó felmérések szerint felülről nyaldossa az ötszázalékos parlamenti küszöböt, koalícióban indul Veronika Remišová Za ľudí és Anna Záborská Keresztény Unió nevű pártjával, így számukra a bejutáshoz a szavazatok hét százaléka lesz szükséges. A parlamentből 2016 óta hiányzó KDH-t öt és hat százalék közt mérik, közben nem győzik hangsúlyozni, hogy a liberálisokkal nem szövetkeznek. Ez esetben már csak Boris Kollár Sme rodinája marad, amely a felmérések szerint jelenleg épphogy átlépné a parlamenti küszöböt, és nemcsak politológiai, de pszichológiai tanulmányokra is érdemes lenne a téma, hogy vajon miért felel meg jobban a kereszténydemokratáknak, mint a progresszívek.

Brüsszel vagy Moszkva

Csökkenő preferenciáik ellenére még mindig úgy néz ki, hogy Peter Pellegrini, a Hlas elnöke lehet az, aki októberben eldönti, ki kivel alakít kormányt. Bár a Hlas nagyrészt olyan emberekből áll, akik a Smer-kormányok alatt fontos tisztségeket viseltek, Pellegrini igyekszik deklarálni a párt nyugatbarát irányultságát. Az új kormány megalakulásakor ugyanis kardinális kérdés lesz, hogy ki húz Moszkva, illetve Brüsszel felé. A Smerből három éve kivált csoportosulás listája nem tartalmaz nagy meglepetéseket, az első harminc helyet a párt parlamenti képviselői és elnökségi tagjai között osztották el. Az első Peter Pellegrini, a második Denisa Saková volt belügyminiszter, a harmadik helyet pedig Richard Raši, Kassa volt polgármestere és volt egészségügyi miniszter kapta. A folytatásban a párt alelnökei szerepelnek, hetedik helyről Nyitra megye elnöke, Branislav Becík, a kilencedik helyről pedig az a Tomáš Drucker indul, aki Dobrá voľba nevű pártját beolvasztotta a Hlasba. A  korrupcióval vádolt Peter Žiga, akinek az ügyében a főügyész bevetette a hírhedt 363. paragrafust, megszüntetve az ellene folyó eljárást, a 11. helyet kapta. A párt magyar jelöltje, Vlček Erik komáromi kajakos a 26. helyről vág neki az őszi parlamenti választásnak.

Liberális, konzervatív

Az SaS számára már a két számjegyű eredmény is siker lesz. A párt listavezetője Richard Sulík, a második Branislav Gröhling volt oktatási miniszter, őket követi Jana Bittó Cigániková és Mária Kolíková volt igazságügyi miniszter. 31. helyen találjuk Ravasz Ábel egykori hidas politikust, Szlovákia volt romaügyi kormánybiztosát. Az SaS-lista utolsó, 150. helyét a KDH korábbi elnöke, Alojz Hlina kapta meg, vagyis a hangsúlyozottan liberális párt egy alapvetően konzervatív beállítottságú politikust is adoptált, nyilván azt remélve, hogy ezzel konzervatív választókat is nyer. Legutóbb éppen Hlina vezette a KDH listáját, amikor szintén bejutást vártak, de kimaradtak a parlamentből. A keresztény-konzervatív választókra fókuszáló párt listáját most a pártelnök, Milan Majerský vezeti, a második Jozef Hajko közgazdász, a harmadik pedig Martina Holečková, Nyitra megye alelnöke. A listán az egyetlen igazán ismert személyiség František Mikloško, aki a 12. helyről indul. A KDH-nak ugyan van esélye a bejutásra, mert az ügynökségek rendre öt százalék felett mérik őket, csak azt nehéz megtippelni, kivel lennének hajlandók koalícióra lépni.

Minden rajtunk múlik

Az OĽaNO esetében fordított a helyzet. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján aligha vállalja be bárki is a velük való együttműködést. Közben látszik, hogy Igor Matovič nemcsak komolyan veszi, de láthatóan élvezi is a kampányt, mert elemében van a közönségtalálkozókon, ahová testőrök nélkül jár. Ha ezt a választást is a show fogja eldönteni, akkor ismét meglepetést okozhat, mert ebben a műfajban Matovič felülmúlhatatlan. Választási listája viszont nem várt nagy meglepetéssel, a 150. helyről természetesen ismét ő maga indul. Az első helyet Erika Jurinová, Zsolna megye elnöke kapta. A lista második helyét Július Jakab pártigazgató foglalja el, akit Matovič miniszterelnöksége idején a kormányhivatal élére nevezett ki. Jozef Viskupič, Nagyszombat megye elnöke, Matovič unokatestvére az 5. helyről indul. Az első tízben a kilencedik hely jutott Marek Krajčí volt egészségügyi miniszternek, aki a koronavírus-járvány kaotikus menedzselése miatt volt kénytelen távozni posztjáról. A lista 149. helyéről ismét Grendel Gábor indul.

Az említett hármas koalíció ténye miatt az utolsó pillanatig kétséges lesz, hogy az OĽaNO megugorja-e a küszöböt. Ez Matovičon nem fog múlni, ha valaki, akkor ő képes felhergelni és mozgósítani a választókat, annak ellenére is, hogy sokan a káosz szinonimáját látják benne. Bármi megtörténhet tehát, még az is, hogy az Igor Matovič vezette képződmény bejut a parlamentbe, és megkerülhetetlen lesz a kormányalakításkor. Szlovákiában pedig a választás szinte mindig meglepetést hoz. De ne rohanjunk előre, a választásig még több mint két hónap van hátra. Addig próbáljunk nem arra gondolni, hogy a leplezetten fasiszta Republika és a leplezetlenül nacionalista SNS is feljövőben van, inkább arra összpontosítsunk, hogy a szavazócédulát mi dobjuk be, és végérvényesen minden rajtunk áll. Vagy bukik.