Tarlóhántás és tarlóápolás

Ahhoz, hogy e kedvezőtlen irányú folyamatokat meg tudjuk állítani, el kell végeznünk tarlóhántást, amely gyakorlatilag a 6-15 cm mélységű talajlazítást és az utána következő sekély felszíni lezárást jelenti. Az alábbiakban Racskó József a Debreceni Egyetem munkatársának magyarországi szaksajtóban megjelent írásából teszünk közzé rövidített összefoglalót.

A tarlóhántás hagyományosan elterjedt eszközei a különféle tárcsák és tárcsásboronák. A művelet során ezekkel a boronákkal a talaj felső rétegét meglazítjuk. Ez ugyan a talaj fokozott vízleadását válthatja ki, ugyanakkor ennek megakadályozása érdekében hengerezéssel (általában gyűrűshengerrel) tömörítjük a talaj legfelső 1-2 cm-ét. A műveletet többnyire a tárcsázással egymenetben végezzük. Az így kialakított kettős talajszerkezet meggátolja a további vízleadást.

A megműveletlen felszínű fedetlen tarlóhoz viszonyítva így átlagosan 10-30%-kal kevesebb vizet veszít a talaj. A sekély, hántott réteg valójában jobban felmelegszik, s ez a – szigetelőként működő – hántott szerkezet ugyanakkor meggátolja a mélyebb rétegek fokozott felmelegedését, aminek hatására a talaj mélyebb rétegeiből a felszín felé mozgó vízpára a lazított réteg alján lecsapódik, s kellően átnyirkosodik. Ebben a nyirkos, kellően laza és levegős talajban a mikroszervezetek tevékenysége felélénkül.

Figyelembe kell azonban venni, hogy a sok tarlómaradvány (magas tarló), az éretlen, túlzottan szalmás istállótrágya alkalmazásához hasonlóan – kiválthatja a talaj tápanyagkészletének átmeneti csökkenését. A tarlómaradványok és az istállótrágya lebontásában résztvevő mikroorganizmusok ugyanis az élettevékenységeikhez szükséges nitrogént a talajból veszik fel, mintegy „eleszik“ a másodvetésként vetett kultúrnövény elől. Miután a későbbiek folyamán a mikroszervezetek élettevékenysége megszűnik, az általuk kötésbe vitt nitrogént viszszaadják a talajnak, illetve a növénynek. E hatás kiküszöbölhető, ha az egyenletesen szétzúzott tarlómaradványokhoz N-műtrágya-kiegészítést adunk, mielőtt a talajba dolgoznánk, illetve a talajlakó nitrogénmegkötő baktériumok állományát növeljük mesterségesen.

A megfelelő hatás érdekében szükség lehet a hántott tarló további művelésére is. Az árvakelés és a gyomok tömeges megjelenése miatt ajánlott elvégezni, főleg addig, még mielőtt azok magot érlelnének. Ezt a talajmunkát a hántástól kissé mélyebben végezzük, így biztosítva a talaj kedvező fizikai állapotának megtartását, a következő kultúrnövény keléséhez és azt követő fejlődéséhez szükséges ökológiai feltételek kialakítását. Ez a művelet bizonyos esetekben nem pótolható, kompromiszszum nélkül semmilyen körülmények között nem hagyható el.

A tarlóhántás elsősorban a viszszamaradt tarló talajba való bedolgozására, a terület gyommentesítésére, a kártevők, kórokozók élettevékenységének csökkentésére, a talaj nedvességtartalmának megőrzésére, a talaj hőforgalmának szabályozására, a talajban élő mikroorganizmusok tevékenységének fokozására irányul.

Az elsődleges cél a tarlómaradványok talajba keverése, amit közvetlenül az aratás után kell elvégezni, mielőtt még a talaj kiszáradna. Ily módon biztosíthatjuk a talajban lévő vízkészlet megőrzését is. Száraz viszonyok között ugyanis ez a tarlóhántás elsődleges célja. Hiszen ha sikerül e művelettel a talaj felületén csak egy-két ujjnyi porhanyós réteget teremteni, azzal a porhanyós földtakaró alatt az alsóbb rétegekből felhúzódó nedvességtől még szárazságban is annyira átnyirkosodik a föld, annyi levegőt kap, és a baktériumok oly élénken működnek, hogy eső nélkül is beérik a talaj, és ősszel jó szántást ad. További különbség, hogy a feltört tarlóban a tarlómaradvány, trágya, stb. jobban bomlik. Ha a tarlót feltörjük, annak talaja a kisebb nyári esőket is könnyebben magába fogadhatja, és a mélyebb rétegeknek átadhatja.

A tarlóhántások másik kiemelt célja a gyomirtás, ill. a gyommagvak kikelésre való serkentése, majd a kikelt növények elpusztítása. A kelő és a növekedésnek indult gyomok mechanikai megsemmisítésével gyommentesítjük a talajt. Ilyenkor nyílik lehetőség ugyanis arra, hogy talajban csökkentsük a gyommagvak mennyiségét, és megszabaduljunk egyes igen kellemetlen gyomfajoktól. A nyári időszakban mechanikai jellegű eljárásokkal különösen sikeres lehet a tarackos és gyöktörzses gyomok irtása. Ilyenek a gyomok kimerítésére, kifésülésére vagy talajba fojtására irányuló eljárások. (ú)