Tanya a Skansen közepén

Szebb napokon a stockholmiak reggel megpakolják piknikkosarukat, és indulnak is a Skanzenbe, hogy egy szép napot töltsenek családjuk, barátaik körében, vagy születésnapot ünnepeljenek, esetleg nagy vendégsereggel lakodalmat üljenek. Lepakolnak a domboldalra, beszélgetnek, eszegetnek, kortyolgatnak a sörből, a gyerekek virágot szednek, labdáznak, közöttük libák és színes, büszke kakasok futkosnak. Mindehhez egy egyedülálló kulissza adja a hátteret – korabeli épületek, házak, tanyák, amelyek történelmi hűséggel mutatják be a svéd családok egykori életét.

Gondozottak a kiskertek és parkocskák, elragadóak a színes házikók, a kis templomok, a kézművesműhelyek – egyből szüntelen kalapácsolás hallatszik. S ha betér ide a kíváncsi ember, kicsit meglepődve köszön vissza a korabeli ruhában szorgoskodó, üstöt kalapáló kovácsasszonynak vagy odébb a farigcsáló öreg bácsinak.

Van egy tanya a parkok, kis ligetek között, amely évtizedek óta semmit sem változott.

A dél-svédországi Skåne termékeny síkságáról származik, de olyan állapotban láthatjuk, mint amilyen ott volt 1920-ban, amikor az Åkesson család lakott benne. Egy kis önellátó farmot vezettek, kukoricát termesztettek, burgonyát, cukorrépát ültettek, volt négy lovuk, pár tehenük, disznót is tartottak és libákat meg svéd sárga kacsákat, a bokrok alatt a gazdaság mellett pedig svéd foltos tyúkok csipegettek – tudjuk meg a tájékoztatóból.

A gazdaság egy kiterjedt, ám termékeny síkság közepén telepedett meg, ahol alaposan fújt a szél, még szerencse, hogy a tanya udvarát teljesen körülölelték az egyes épületek. Fából hiány volt, viszont volt bőven agyag és szalma.

A favázas lakóház legrégibb része a 19. századból ered, az egyik istálló szintén favázas, a másikat vályogból emelték, míg a tehénistállót már sárga téglából építették 1917-ben. Az összes épület nádfedeles, van egy fészer is, amelyet asztalosmunkára használtak.

A lakóház mögött volt a kiskert, általában tele volt virággal és némi gyümölccsel.

Megtudhatunk egyet s mást a család sorsáról is: Per és Bengta Åkesson legkisebb fiukkal, Emillel élt a tanyán. Emil éppen befejezte az iskolát, és itt volt az ideje, hogy a gazdaságban segédkezzen, mindent meg kellett tanulnia, hiszen az volt a család terve, hogy Emil átveszi a gazdaság vezetését. De erre már nem került sor, 1925-ben a gazdaságot eladták, és a parasztház hosszú ideig üres állt.

A múlt század hetvenes éveiben Emil segített a tanya átköltöztetésében, és ő írta le, hogyan élt a család a farmon, amelyet ma a Skansenben láthatunk.

Nézzünk be hát Åkessonék otthonába!