Szökevények

A szabadság utáni vágyuk egyre erősödött. Keresték a kiutat, azt az alig pár centis rést, amely a korlátlan lehetőségek felé vezeti őket. S ugye, aki keres, az talál is. Egyik nap az egyik, másik nap a másik is megszökött kis házacskájából. Pedig szép, kényelmes, úgymond, összkomfortos környezetet hagytak maguk után. Megkezdődött a hajsza. Fél sikerrel zárult, ugyanis csak az egyik szökevényt sikerült elkapni. Igyekezett menekülni, több-kevesebb sikerrel, végül fáradtan, lógó nyelvvel, de elkaptuk a kis lázadót, s visszavittük a házikójába. A másiknak hűlt helye maradt. Pedig kerestük napokig. Vagy egy hét elteltével a nyomok a konyhába vezettek. A remény, hogy él és virul, mosolyt csalt az arcomra. De korai volt az öröm. A csalinak használt étel eltűnése jelezte, hogy merre vezetett az útja. Egy reggelen megláttam őt! Most megvagy, gondoltam, de tévedtem. Ügyesebbnek bizonyult nálam. De nem adtam fel. Végső elkeseredésemben, melyet a kudarc okozott, kezembe vettem egy csavarhúzót, s nekiláttam a konyhabútor szétcsavarozásához. Ami mozdítható volt, megmozdítottam, mégsem jártam sikerrel. Egyvalamire azért jó volt a próbálkozásom. Magam mögött tudhattam a nagytakarítás fárasztó műveletét. Feladtam, beletörődtem a kudarcba. Bárcsak hamarabb tettem volna! Mert amikor már nem törtem magam a szökevény sorsa miatt, egy kora reggelen neszt hallottam az éléskamra irányából. Csendben füleltem, majd hirtelen kirántottam az ajtót, s a polc harmadik fokán szembenézett velem ártatlan képpel az unokám karácsonyi ajándéka, egy fehér hörcsög. Nyakon csíptem, s örömtől duzzadó kebellel visszavittem kalitkájába, a társa mellé. Megkönnyebbültem, pedig ami ezután következett, azt sem volt könnyű elviselni. Mint két rossz testvér, verekedésbe kezdtek, s az egereket is megszégyenítő cincogással, visítással háborgatták az éjszaka nyugalmát. Szerencsére a megpróbáltatásaimnak ezzel vége lett. Kisunokám végre hazavitte kedvenceit, s azok most új otthonukban tesznek időnként napokig tartó felfedező körutat.