Szófogadatlan a gyermek?

A családban, majd később a társadalomban való együttéléshez nélkülözhetetlen, hogy a gyerek megtanuljon alkalmazkodni. Ez az alkalmazkodás egyáltalán nem könnyű dolog, és nem megy egyik napról a másikra. Mióta világ a világ, a gyermeki szófogadás középpontban lévő szülői probléma. A szülők gyors alkalmazkodást várnának el gyermeküktől, hisz ezzel ezerszer könnyebb lenne (saját) életük. Jó volna, ha a gyermek cselekvésének egyszeri korlátozása már eredményt hozna, s többé nem is kellene alkalmazkodásra kényszeríteni őt.

Természetes, hogy a korlátozó követelményeket a gyerek kényelmetlennek tartja, és megkísérel kitérni előlük. Ha például nem akarja megérteni, hogy pakolja el maga után a játékait, a dolgait, mert a rendetlenség nagyon zavarja a szüleit, akkor ne erőnek erejével akarjuk őt kényszeríteni, hanem adjunk neki választási lehetőségeket: „Kérlek, rakd helyre a játékokat, vagy vacsora előtt tégy rendet a szobádban, mert így ágyazni sem lehet.” Ily módon tekintélyelvű parancsolgatás nélkül közölhetjük igényünket, elvárásainkat, ugyanakkor megadjuk neki a lehetőséget, hogy a saját elképzelését is megvalósítsa.

Követelések nélkül nem lehet gyermeket nevelni, de azok legyenek mindig ésszerűek. Legtöbbször az a hiba, hogy a szülői szeszély függvénye, mit követelek meg egyszer, s máskor nem várom el ugyanazt, harmadszor szinte ellentétes elvárásaim vannak. És ami még nagy baj, hogy mindezt magyarázatok nélkül teszem. A gyermeknek meg kell értenie, miért kell megtenni ezt vagy azt. A „csak” soha nem hoz eredményt. Sőt, az ellenállást, az ellenkezést növeli. A célunk pedig az, hogy ismerje fel az együttélési szabályokat, s tartsa be őket. A kezdeti figyelmeztetések, felszólítások, kérések után már maga is képes legyen betartani bizonyos viselkedési normákat. Például azt, hogy mások kárára semmit nem cselekedhet, nem bánthat mást sem fizikailag, sem lelkileg; nem adhat másoknak munkát, amellyel az ő dolgait kell rendbe hozni. Nincs joga ezekhez! De aki ezeket megköveteli, maga is betartja? Megfelelő mintát ad gyermekének?

Hogyan kerülje el tehát, hogy „ezerszer” kelljen elmondania?

Úgy ne követeljen semmit gyermekétől, hogy nem mondja el neki, miért pont így szeretné. Ezáltal megtanulja a gyerek megérteni a szófogadás és a követelés értelmét.

Következetes legyen a követeléseiben. Amit tegnap nem engedett meg, azt ma se engedje, mert elbizonytalanítja gyermekét, ha nem talál értelmet, logikát az Ön viselkedésében.

Először gondolja meg, miért fontos Önnek, hogy gyermeke pont most engedelmeskedjék, és indokolja meg a vele szemben támasztott követelményeit.

Kerülje a hatalmi harcokat, ha gyermeke ellenszegül utasításának. Az nem vezet jóra, ha mérgében elveszti az önuralmát, kiabál vele, vagy megveri. Ezzel elárulja gyengeségét és megfontolatlanságát. Hagyja, hogy gyermeke védje igazát, és tudatosítsa benne, hogy vállalnia kell döntésének következményeit.

A szerző pszichológus, a Derűs Gyermekkor Alapítvány munkatársa