Szerelem, átkozott gyötrelem

Bálint püspök a 3. században élt, és keresztény hite miatt II. Claudius császár börtönbe záratta. Azért vált híressé, mert tanácsokkal látta el a szerelmes ifjakat és leányokat, segített a magányos embereken. Utolsó jótettként imával visszaadta a börtönőr vak leányának látását, akinek 270 február 14-én – a kivégzése előtt – egy levelet küldött „A Te Valentinod” aláírással.

Aztán a szerelemünnep másnapján, február 15-én a Római Birodalomban Lupercaliát tartottak. Ezzel az ünneppel tisztelegtek Luprecus, valamint Faunus istenségek előtt, s a Rómát alapító testvérpárra, Romulusra és Remusra emlékeztek. Ez az ókori ünnep is a szerelemhez, a párválasztáshoz kapcsolódott. A Lupercus-papok ugyanis a városban élő fiatalok nevét papírlapokra írták, és egy ékes vázába dobálták, majd párokat sorsoltak ki belőlük. A monda szerint az így kiválasztott fiúk és lányok legalább egy évig együtt maradtak, és szerelembe estek egymással.

Azok a hölgyek, akik már párra találtak, sorban egymás mellé ültek, s várták a papok áldását, melynek során az asszonyokat megérintették egy kecskebőrből készült övvel – amit februának neveztek –, majd a papok megáldották őket, hogy ne okozzon nekik fájdalmat a szülés.

Mivel a Bálint-napi szerelemünnep több pogány elemet is magában foglalt, ám jellegében kötődött a másnapi ceremóniához, Gelasius pápa 500 körül február 15-ről 14-re helyezte át a Lupercaliát. A római szokások az évszázadok múlásával más országokban is igencsak elterjedtek, ezért aztán február 14-ét a szerelmesek napjává nyilvánították. Az 1700-as éveknek elején Valentin-verseskötetek születtek, 1780 körül pedig megjelentek az első kimondottan Bálint-napi üdvözlőkártyák.

A képeslapküldés ma is igazi része a szerelmesek napjának – s ha valaki titokban szeretné meglepni szíve választottját, csupán csak ennyit írjon a kedves szavak alá: „A Te Valentinod / Valentinád”.

Nézzünk most meg érdekességképpen egy-két szerelmi praktikát, és ha kedvünk van hozzá, Bálint napján akár ki is próbálhatjuk, vagy valamikor máskor.

Szerelmi praktikák

A szerelmi élet alakulását már a múlt században sem bízták a véletlenre. Az egykor használt szerelmi varázslások állítólag sosem évülnek el, s talán még napjainkban is segíthetnek a magányos szíveken...

Gyújtsunk meg egy gyufát, várjuk meg amíg elég, majd pedig jól figyeljük, merre hajlik, életünk párja ugyanis majd ebből az irányból érkezik el hozzánk!

Ha pedig olyan almát eszünk, amelynek kilenc magva van, őrizzük meg azokat, mert még segítségünkre lehetnek! (Szerelmünk zsebébe rakva ugyanis olthatatlan vágyat ébresztenek benne irántunk!)

Elnyerhetjük választottunk szívét, ha kilenc kútról vizet hozunk, s ő a szomját azzal csillapítja.

Az álomban megjelenő madarak férjhez menetelt, szerelmi sikereket jeleznek.

Ha süteménybe sütik a lány s a fiú egy-egy hajszálát, majd a szerelmespár együtt megeszi, örökké együtt maradnak, és mindig szeretni fogják egymást.

Ha a szerelmespár összekulcsolt kezét a két anya lemosta, s a maradék vizet a fejükre öntötte, örökre a fiatalokat összekötötte, s nem hatott rájuk semmilyen átok, szemmel verés vagy rontás.

(Forrás: Kiss József Szerelmi babonák) (méri)