Szép szőlősorok szép szőlői

Évtizedek óta ismerjük egymást. Így jó régen már pertuban vagyunk. De államdíjas szaktekintélyként is tegezhetlek?

Hát hogyne! Még hogy tegezhetsz-e! Nem szenvedek rangkórságban.

Számomra ez megtiszteltetés, köszönöm! Ha a komáromi mezőgazdasági szakközépiskolában cirka hatvan éve szerzett ismereteidet is számítom, akkor ha valakinek, hát neked kell tudnod, hogy egy egészséges, igazán szép szőlőfürtben csak zamat vagy szellemiség is van-e?

Annak szépségében szikra van. A nemesítési szempontok, a lélek, az écesz, a lelemény, a gondolkodásmód sziporkái mind. És persze rengeteg munka meg törődés.

Tudatosan épülő szakmai karrier volt a tiéd? Valamiképpen mindig a szőlészet érdekelt?

Gyerekkoromban a biológia vonzott. Szülőfalum a Bars-vidéki Újlót, ott a szüleim mellett belenőttem az agrárélet teendőibe. Így kerültem a komáromi szakiskolába. Annak az én időmben még hangulata volt, ahol Mosonmagyaróváron képzett gazdatisztek is tanítottak. Bennük még élt a tradíció, a paraszti hagyományok és a gazdaszellem úzusa. És ezt kitűnően továbbadták a diákoknak. Aki akart, az a többi tantárgy mellett bővebben a kertészettel is foglalkozhatott. Pályám külön szerencséje, hogy az újlóti alapiskolától az egyetemig nagyon jó tanítóim voltak. Diákjaikban észrevették, kinek mihez van vonzalma, hogy mi viszi előre a tanulóikat, és ebben az értelemben külön is foglalkoztak velük. Lednicén pedig – ahol minden hallgatónak már egyéni érdeke volt, hogy elmélyüljön a maga választotta tanulmányokban – Kraus és Švejcar professzor volt a nagyszerű mesterem. Vilém Krausról szívesen megemlékeznék. Csehszlovákiában ő volt az újkori borászat és modern szőlőnemesítés atyja. Tudományos segéderőként odavett maga mellé, és amikor megkaptam a diplomámat, a saját oltásai közül megajándékozott 16 új nemesítéssel. De a tartós barátságával is kitüntetett. Gyakran ellátogatott Fűrre, a tanácsaival még itt is segítette a munkálkodásomat.

Mondtad egyszer, hogy számodra azért adomány a szőlészet-borászat, mert a szőlőnemesítéshez, a szakértelem mellett, alkotói ihlet kell. Ez izgalmas gondolat.

Tényleg így van. Minden más növény nemesítéséhez szintén inspiráció kell, ám a szőlőnek emelkedettebb rangja van. Így több ihletettséget is igényel. A szakmai tudás mellett még több fantáziát, még több elképzelést és főként konkrét célt. Ismerni kell a növényfajtákat őseit, hogy a szülők kiválasztásában mit használjunk a keresztezésben. Aztán szerencsés esetben vagy sikerül elérni a kívánt célt, vagy nem. Mert előfordulhat, hogy az ember csinál ezer magoncot, de egy sem lesz jó belőlük.

Ugyanakkor azt is felhoztad, hogy a jó borász nem iparos, hanem művész. Merthogy?

Merthogy alkot. A nemesítés is alkotói tevékenység. Az embert pedig a tettei minősítik. A szőlész-borász a szakmájában létrehozhat olyan dolgokat, amelyek évtizedeken, sőt századokon át az emberiség javát szolgálhatják. Ehhez természetesen jó és értékes fajtákat kell előállítani. Egy szép fajta, egy igazán szép csemegeszőlő, amely előtt akár meghajolnak az emberek, valóban művészi rangra emeli már magát a nemesítési folyamatokat.

Megpihensz, ha egész szívből veszel lélegzetet a borospincédben, vagy a fűri Öreghegy tetejéről lepillantasz a harmonikus rendben álló szőlősorokra?

A természet eleve pihentet. Aki kedveli a természetet, ráadásul együtt él vele, az ott megnyugszik. Visszautalok akár a csemegeszőlőre, mert az egyik legszebb, legjobb gyümölcs. Az ember kint a természetben türelmetlenül várja, hogy a magoncon megjelenjen az első fürt, ami több mint puszta elégtétel. Ennek ideje általában a harmadik évben jön el; bár vannak lustább magoncok, s azok csak a nyolcadik évben kezdenek teremni. Kivárni szintén művészet. Addig gondozni és ápolni kell. Közben persze sok mindent meg is figyelünk. Kezdve a növekedéstől a fejlődésig. A termőképesség alakulását, a kapaszkodását, az ellenálló képességét. És ha végül szép a szőlő, meg az íze is jó, már ez derűt kelt az emberben.

Úgy mondják, hogy a szőlőt nem lehet becsapni. Noha sok munkát ad.

Állandó gondoskodást, törődést vár. Ebben is közel áll az emberhez. Mondhatnám azt is, hogy beszélgetni kell vele. Régen, amikor még az alacsony művelés dívott, le kellett hajolni a szőlőtőkéhez. A szőlőművelő gazda pedig, a múló esztendők során, lassan fölvette ezt a testtartást. Joggal figyelmeztetett még Jókai Mór arra, hogy a szőlő a hajlott hátat szereti. Mert ha nem odaadással műveljük, nem adjuk meg neki a kellő tápanyagot, nem úgy metsszük, ahogyan konkrétan az a fajta igényli, akkor az örömet jelentő eredmények is elmaradnak. Nemcsak az emberek egymás iránt, hanem a szőlő is alázatot, tiszteletet kíván. És aligha véletlenül, hiszen a kultúrnövények közül az egyik legpatinásabb múltú növénynemzetség.

Hogyan lettél a Morvaországban is egyetemet járt Korpás András kertészmérnökből Bandi, a megbecsült fűri szőlész-borász?

Lednicén inkább Ondro voltam, ritkábban Bandi. Fűrön persze jobbára András vagy Bandi. A Kraus professzor úrtól kapott új nemesítéseket rögtön kiültettük itt a helyi szövetkezetben. Az elmúlt bő negyven év alatt abból a 16 magoncból kiválasztottunk hármat újraültetésre, és ezeket a fajtákat jóformán egy egész generáción át figyeltük. A szövetkezet jóvoltából tekintélyes kapcsolati hálózatot is kiépítettünk. Főként a brünni és a nyitrai szakirányú egyetemekkel, az állami fajtaminősítővel, a szlovákiai nemesítőállomásokkal, a pozsonyi Szőlészeti- Borászati Kutatóintézettel, ahol elsősorban Dorota Pospíšilová segítette a munkánkat.

A mai fűri Chateau Rúbaň borászat zászlóshajója pedig az általad itt kiművelt Svojsen fajta lett.

Szerencsére az itteni szövetkezetben sohasem gördítettek semmiféle akadályt az utamba. Azt követően sem, hogy 1989 után megszűnt a szakágazati kutatóintézet, megszűnt számos nemesítőállomás. Ellenkezőleg, mindig támogatást kaptam. Sokáig javarészt itt, a szövetkezet szőlészetében tudtuk folytatni azt, ami a kísérleteket is beleértve és a hosszú évek igyekezete után megnyugtató eredményeket felmutatva már régebben folyamatban volt. Tulajdonképpen ezt a munkát végzem napjainkig, még ha azóta megváltozott körülmények között is.

Életpályád alakulásának több összetevője van. A borászat, a szőlészet, a nemesítés mellett tudományos és szakcikkeket írsz, ismeretterjesztő előadásokat tartasz; amíg fennállt, addig a szakágazati kutatóintézet tanácsosa voltál. Mikor érezted úgy, hogy már tapasztaltabb szakember vagy? Akinek érdemes figyelni a szavára, akinek tekintélye van.

Hogy mikor? Talán amikor a szövetkezetben az első eredmények jöttek. Ott senki sem volt féltékeny rám. Épp fordítva. Egy  jó posztot létesítettek számomra, így amit szakmailag elképzeltem, azt megvalósíthattam. Mondhatnám, az agronómuskollégák egyszerűen örültek, hogy ők ezáltal megszabadulnak a kertészeti növényektől. A szőlőterület pedig akkoriban 40 valamennyiről csaknem 300 hektárra bővült! Agrotechnikai, növényvédelmi próbákat, fajtakísérleteket végeztünk. Művelésmódokat állítottunk be a tőkeműveléstől egészen a kettősfüggöny-művelésig. Rengeteg dolgot tudtunk bemutatni is, közben megannyi szakmabeli fordult meg nálunk. Fokozatosan így kerültem az ismeretterjesztés vonzáskörébe.

A környéken nyilván lépten-nyomon megállítanak tanácsért. Hogy mit mikor kell megmetszeni, hogyan védekezzenek például a szőlőorbánc ellen?

Megállítanak és hívnak is. És jönni akarnak helyszíni szemlére. Ehhez párosul még országos szinten a borbírálat, a borkóstolás.

Minden kérdésre tudsz válaszolni?

Igyekszem. És amit nem tudok „kapásból”, arra utánanézéssel, esetleg levezetéssel próbálok rájönni.

Alakult körülötted egy tanulói kör?

Nincsenek titkaim. Amit a szőlészetről tudok, szívesen megosztom másokkal is. A hozzáértést, a tudást. Hiszen fontos, hogy a szakmai tudás öröklődjön, tovább éljen a fiatal nemzedékben.

De akkor neked szintén folyamatosan tanulnod kell még most is.

Igen. Nagy híve vagyok a jó pap holtig tanul elvnek, és a magam részéről gyakorlom is.

A nemesség kötelez – tartja a kicsit cinikus mondás. Tehát egy emelkedett gondolkodású, ráadásul államdíjas férfinak kötelességei vannak! Vállalod, 77 évesen is?

Eddig is rendre ezt tettem. Amíg bírja valaki szusszal, így illik. Sőt kötelesség is. Senkitől, a legegyszerűbb embertől sem szabad elfordulni.

Milyen színvonalon áll nálunk a borismeret-terjesztés?

Maga a borászat az utóbbi 15-20 évben jelentős fejlődésen ment át, ami a szőlőtermesztésről sajnos nem mondható el. Ma már csak úgy nyolcezer hektár szőlőterületről beszélhetünk a valamikori 30 ezer hektár helyett. De a jövőben ez is új lendületet kaphat. Ugyanis a borászok kénytelenek komolyabban foglalkozni szőlészettel is, mert egyre kevesebben termelnek szőlőt pusztán eladásra, ami önmagában veszteséges ágazat. Ezt a helyzetet lesz szükséges áthidalni, mert a felfejlődött hazai borászat szempontjából Szlovákiát egyre jobban ismeri Európa. Sőt, részben a világ is. Számtalan borversenyen díjazzák az itt megtermelt kiváló minőségű borokat. Viszont az értékesítés egyelőre sántít.

A szőlőhegy megszűri, kimutatja az emberek jellemét, a rossz lelkeket?

Talán nem is a rossz lelkeket mutatja meg, hanem inkább az odaadás és a törődés fokát, a kitartás komolyságát. És persze ennek fordítottját, a rossz gazda hanyagságát. A szőlővel szinte a várépítés gondosságával kell éveken át foglalkozni. Fennkölt munka. A kenyér meg a bor nem véletlenül az emberi békesség szimbóluma. És az emberi elme két olyan felfedezése, amit az utókor csupán igazolni tudott. Hiszen az elégedettség jelképei is ezek.

Megfordulnak nálad politikusok is?

Az is előfordul. De akkor sem politizálunk, hanem a szakmáról esik szó. Akad közöttük, akikkel értelmes dolgokról is lehet beszélgetni.

Nem szoktad megmondani nekik, hogy az országban miről mi a véleményed?

Nem politizálok. Ha ők szólnak ilyesmiről, csak meghallgatom.

És ha egymagad lépdelsz a szőlősorok között, min szoktál tűnődni?

Akkor a hogyan továbbon gondolkodom. A nemesítés fortélyain ott a legjobb elmélkedni. Mert ami az új fajtajelölteket, az eliteket illeti, a bőség zavarában vagyunk. Aminek viszont kifejezetten örülök, hogy az én szőlésznemzedékem sokat tett azért, hogy a dél-szlovákiai borvidék Somorjától egészen Királyhelmecig szakmailag továbblépjen. Mára a szőlészet, a borászat tekintetében Dél-Szlovákia országosan meghatározóvá lett. Most az a dolgunk, hogy szembenézzünk az ágazat kihívásaival, de közben megőrizzük annak varázsát.

Itt Fűrön, az Öreghegyre másként borítja nyirkos fátylát a januári köd, mint a mátyusföldi vagy a bodrogközi sík vidékre?

Talán így is észrevenni, hogy van gazdája a hegynek! A ködben is. De erről nem beszélni kell. Hanem kimenni és megnézni.