„Sütöttem már báránycombot is”

Tömören fogalmaz. Étkezését illetően egyszerűen csak ősembernek nevezi magát Fenyő Iván, a Sam Mendes rendezésében készült Bőrnyakúak egyik katonája, a Szabadság, szerelem válogatott vízipólósa, az S.O.S. szerelem dúsgazdag kőbunkója. Ősembernek, mert a húsról sosem tudna lemondani, a zöldséget pedig csak nyersen szereti. A húst sem kell teljesen átsütni neki. Legyen csak olyan rózsaszínű, mert úgy ízlik neki, és nem a köret a lényeg, hanem hogy minél nagyobb szelet legyen. A sör vagy bor pedig nem kérdés nála. Lehet sör is, bor is, mindkettőt egyformán szereti, bár a borokat jobban ismeri. Kora délutáni beszélgetésünkhöz is azt rendelt. Illatos, zamatos rosét.

Jó barátja s egyben Katona József színházbeli kollégája, Nagy Ervin mesélte nemrég: egy ladikban eveztek a Dunán, mert hogy leutazott hozzájuk vidékre, s mire hazaértek a csónakázásból, Ervin papája már megfőzte a pacalpörköltet, s azzal várta mindkettőjüket.

És isteni volt. Annyira finom, hogy mondtam is Ervinnek, bármikor szól, azonnal megyek.

Egy jó pacalpörköltért akár a világ végére is?

Rajtam ne múljon! Dunaújváros szerencsére nem a világ vége.

Ennyire szereti a hasát?

Imádok enni, de nem mindegy, hogy mi van a tányérban. Az elsődleges szempont az, hogy finom legyen. Minőségi. Onnantól fogva lehet az házi disznósajt, libamáj roston, vagy akár szusi is. Tehát a hús ne hiányozzon belőle.

Vagyis olyankor sem mondja, hogy „bármit, csak gyorsan!”, ha már farkaséhes.

Bármit nem! Mindenhol ki tudom választani, hogy mit eszem. Olyan nincs, hogy finnyázom. Ha már döntöttem, nem érhet csalódás.

Kamaszkorában válogatósabb volt?

Nem. Akkor sem. Csak főzeléket nem ettem. Otthon meg tudták, hogy húsos vagyok. Húst hússal, és nem teljesen átsütve. Inkább maradjon egy kicsit véres. Még a csirkét is roséra sütve kérem. A halat pedig nyersen. Mint a zöldséget.

Akkor egy finom borsófőzelék?

Úristen!

Spenót?

Ááá!

Paradicsomos káposzta?

Látni sem akarom!

Bezzeg egy bécsi szelet!

Azzal valóban le lehet szedni a lábamról.

Főleg, ha olyan kéttenyérnyi.

Naná! És olyan legyen, mint a nagyié! Lágy és omlós. A mi családunkban mindenki remekül főz. Apám is, anyám is. A gasztronómiának nagyon nagy hívei ők is. Én meg született gourmand vagyok. Szeretem az ízeket.

Gyerekkorából hiányzik valami? Egy étel, amelyet azóta sem evett?

Talán nem. Nem emlékszem.

Egy grenadírmarsért átúszná a Dunát?

Dehogy! Abban egy deka hús sincs.

Tehát semmi tészta?

Mákos tészta. Az jöhet.

Gondolom, a mák miatt.

Persze. Anyukám mákos bejglijét is imádom. Abból is dől a mák.

Flódni? A mákos-diós-barackízes süti?

Ha választhatok, akkor inkább a mákos torta.

Amikor a Bőrnyakúakat forgatták Amerikában, a mexikói határ közelében, ott is volt választási lehetőség? Vagy azt ette, amit kapott?

Igen, ott a helyünkbe hozták a kaját.

És milyen volt a sivatagi koszt?

Nem volt nekem azzal gondom egyáltalán. Külön szakácsok főztek nekünk. Ekkora, T- alakú steakeket csináltak!

Ötcsillagos lakókocsijában Jamie Foxx, a film főszereplője is ugyanazt kapta, amit ön vagy Jake Gyllenhaal?

Nem, nem volt semmiféle megkülönböztetés. Mindenki ugyanazt kapta, legfeljebb volt, aki soron kívül, vagy a legnagyobb darabot. Jamie Foxxnak pedig bevitték az ebédet a lakókocsijába. Ez egyikünket sem zavart, mi nyugodtan álltunk a sorban. Jézusom! De bevágnék most egy steaket, mint ott! Azt sem fogom elfelejteni, amikor a rekkenő hőségben odahozták a hűtött szusit. Hogy az mennyire jólesett! Ezekre a dolgokra ott nagyon figyeltek. Mindig finomakat kaptunk. Igyekeztek a kedvünkben járni

A Szabadság, szerelem forgatása előtt Csányi Sándorral, Kolovratnik Krisztiánnal és a többi szereplővel két hónapig komoly edzésre járt az uszodába. Azokban a hetekben biztosan többet és mást evett, mint egyébként, hiszen sokkal több energiára volt szüksége.

Tömni azért nem tömtem magam. Inkább sok fehérjét ettem, kevesebb szénhidrátot. Edzettem rendesen. Sok izom, kevés háj – ez volt a cél.

És el is érte?

Igen. Ha én a fejembe veszek valamit, akkor azt végig is csinálom.

A főzéssel hogy áll?

Durva lenne, ha most azt felelném, hogy igen, nekem ez nem okoz gondot, és rendszeresen gyakorolom, mert nem így van. Most költöztem el a kedvesemtől, és az új lakásomban még csak a tojásrántottáig jutottam. De azt azért így is elmondhatom, hogy főzögettem-sütögettem már.

Sütögetett?

Húst. Méghozzá elég komolyakat. Malacot, nyulat, báránycombot, kacsát.

És megsült?

Ropogósra! Egyébként csináltam már szusit is, de az nem hasonlított az igazira. Megvettem hozzá mindent, amit kell, mégsem úgy sikerült, mint ahogy szerettem volna, hiszen ennek is megvan a technikája. Japánban évtizedekig tanulják, egyszer majd nekem is menni fog. Az új lakásba mindenesetre vettem egy jó tűzhelyet, egy hónapon belül már ott is sütögetni fogok.

És addig?

Általában másutt eszem. Étteremben, vendéglőben, anyámnál, vendégségben.

Idegen ízek?

A mexikói konyháért nem vagyok oda. Babos, paradicsomos, nem ízlik. A kínait szeretem, de még inkább a japánt. Az olaszt is inkább csak akkor, ha hússal töltik a tésztát.

Különlegességek terén meddig jutott?

Az osztrigát is megeszem. Két ujjal kicsípem. Békacombot Egerben ettem. Nagyon ízlett. Én bármit megkóstolok, ha tudom, hogy nem lesz tőle bajom. Kíváncsi természet vagyok. A hamuban sült kengurufaroktól sem riadnék meg. Láttam egyszer egy filmben, hogyan kell elkészíteni. Alig várom, hogy megkóstoljam.

Bátor ember.

Ősember! Bárhol, bármit, csak húsból legyen.

A mákos tészta és a mákos bejgli mellett van még olyan édesség, amit nagyon szeret?

A mákos guba.

De túl a mákon.

A marcipán.

A barátnőit hol szokta tesztelni? Az ágyban vagy a konyhában?

Nem a konyhában, az biztos. Az étteremben minden kiderül. Már abból is, hogy mit választ, aztán hogy miképpen eszik. ĺmmel-ámmal vagy nagy étvággyal. Már ebből is tudok következtetni sok mindenre. Az ízlése érdekel. Hogy mit mond az ételről. Már abból is leveszem, mennyit ért hozzá. Aztán lehet, hogy el sem jut az ágyamig. Vagy épp ellenkezőleg: a lehető legrövidebb úton viszem hozzám. Szabó G. László