Superb SportLine: sárkánybőrben

Szeretem, ha egy autó végre kilóg a sorból, ha nem olvad be az utakon közlekedő szürke és fekete autórengetegbe. Ez a modell az előkelő kategóriába tartozó limuzinok közül is kilóg a sorból. S nem kellett hozzá sok: fényvisszaverő mellényt húztak rá, amit hivatalosan sárkánybőrnek hívnak, néhány sportos kiegészítőt, izgalmas keréktárcsákat kapott, az oldalára pedig odaragasztották a SportLine feliratot.

Így elolvasva elég átlagos, már sokszor látott húzásról van szó, a Superb esetében viszont ez a recept nagyon is bejött. A modell annyira sajátos és egyedi külsőt kapott, hogy nehéz nem beleszeretni. Természetesen legnagyobb pozitívuma a hatalmas tér, főleg a hátsó üléseken; elvégre kezdetektől fogva ez volt a modell legnagyobb devizája. Jozef Kabaňnak köszönhetően viszont a járgány rendkívül elegáns és előkelő lifbackre változott, olyan autóra, amely a konkurens modellek tulajdonosainak is felkelti az érdeklődését.

Mi az a SportLine?

Ebben a kivitelezésben sportos futóművet kapnak, továbbá fényes fekete hűtőrácsot, fekete díszítő csíkot az ablakkereten, fekete külső visszapillantó tükröket vagy exkluzív könnyűfém keréktárcsákat. Az autó sportos énjét tovább erősíti a belső tér fekete kivitelezése, a sportos ülések. Összegezve egyébként minden olyan Škodás, semmi extrát nem találnak benne, amitől elállt volna a lélegzetem.

A Superb SportLine változatát tán egy olyan felnőtthöz lehetne a legjobban hasonlítani, aki még nem felejtette el, milyen a gondtalan gyermekélet, milyen izgalmas olyan őrültségeket csinálni, amit a felnőttnek nem engedne meg. Menedzseri limuzinról beszélünk, amely nem fog megijedni a padlógáztól sem. A sportos vezetést viszont leginkább egyenes úton szereti, a szerpentineken való száguldozás már nem tartozik a kedvenc tevékenységei közé.

Motor és meghajtás

A motorházban benzines 2,0 TSI erőforrás volt, melynek teljesítménye 162 kW/220 LE, forgatónyomatéka pedig 350 Nm. Mindez elég ahhoz, hogy 0-ról 7 másodperc alatt felgyorsuljunk 100 km/órára. Ezekkel a paraméterekkel, ésszel ugyan, de már lehet bolondozni. Ez a teljesítmény még sok is lesz egy átlagos Superb-tulajdonosnak, aki éles kanyarokba lassan és óvatosan vezet, sztrádán viszont szeret száguldozni és mindenkit leelőzni. A motor egyébként a ráncfelvarrás előtti Octavia RS-ből származik ugyanúgy, mint a volán vagy a sportos pedálok.

Míg a kétliteres 162 kW teljesítményű motort csak elsőkerék-meghajtással és hatfokozatos DSG váltóval rendelhetik meg, addig a 206 kW-os 2,0 TSI 4x4 meghajtással is elérhető, ami jó hír, ugyanis a legerősebb Superbet már teszteltem, s mit mondjak, egy igazi aszfaltszaggató limuzint ismertem meg benne. A SportLine-hoz egyébként az erőforrások széles skálájából válogathatnak. A kínálat az 1,4 TSI 110 kW-nál kezdődik hatfokozatos manuális vagy hétfokozatos DSG váltóval. Hátvédként szolgál az 1,8 TSI 132 kW (180 LE), ugyanazon váltókkal kombinálva. A benzinkínálat csúcsát pedig a négyhengeres 2,0 TSI erőforrások jelentik kétféle kivitelezésben – a gyengébb a tesztelt modellben volt, az erősebb teljesítménye pedig 206 kW (280 LE).

Ami a fogyasztást illeti, sztrádán a 220 lóerős Superbnek elég volt a 7,8 liter 100 kilométeren, városon kívül 6,5 liter volt a fogyasztás, városban pedig kerek nyolc. Átlagban úgy legtöbb egy literrel magasabb fogyasztásról beszélünk, mint a 140 kW/190 LE teljesítményű dízelmotor esetében, s ennek ellenére azt mondom, hogy inkább a benzint választanám, mert élvezetesebb.

Végezetül

A Škodának a SportLine egyszerűen jóra sikeredett. A felszereltségi szintbe a Superb kínálatából a legjobbat válogatták össze, mindezt kicsit megfűszerezték néhány díszítő elemmel, érdekes színnel, s olyan autót dobtak a piacra, amelyet néhány hónap vezetés után sem fognak megunni. Aki ezt a járgányt választja, kevesebbet fog érte fizetni, mint a konkurenciáért, amelyet a Škoda jelölt ki magánnak azzal, hogy ebbe az osztályba sorolta a Superbet. Így aztán megbocsátható, hogy az autóba nem kerültek a legerősebb és legjobb erőforrások. Az, amit a Škoda a Superbbel el akart érni, azt elérte.

A SportLine nálam határozottan plusz pontot kap a kivitelezésért, a dizájnért és az érdekes színért. Mínusz jár a motor hangjáért, amely lehetne valamivel agresszívabb is, illetve a motorkínálatért. Konkrétan azért, hogy ezt a motort kizárólag elsőkerék-meghajtással lehet megrendelni. Persze nem tragédia, ha az embernek erős motorral rendelkező autója van az első kerekek meghajtásával, viszont az 1,8 TSI is erős motor, s olcsóbb is – bár ebben az esetben a manuális és automata váltókkal rendelkező modellek között eltérő a forgatónyomaték.

Hiába, a SportLine-ban tesztelt motorhoz szerintem illene a négykerék-meghajtás, a manuális sebességváltóról nem is beszélve. Másrészt, a modell motorkínálata olyan széleskörű, hogy mindenki megtalálja a szívéhez legközelebb álló, sárkánybőrbe bújt változatot.