Sógorság és komaság

A rokoni kapcsolatoknak a magyarság történetében különösen a feudális életformában élő paraszti társadalomban volt igazán jelentős szerepe – de tagadhatatlan, hogy még a mai faluban is fontosnak tartják az emberek a rokoni kapcsolatok ápolását. A régi korokban a rokonság hetedíziglen volt nyilvántartott – és védett –, ez esetenként mintegy 250-300 rokont jelentett. (Esküvőre általában kötelező szokás volt harmadíziglen meghívni a rokonságot.)

A szakirodalomban a rokonság többféle formáját különböztették meg: vérrokonság, házassági rokonság, oldalági rokonság természetesen ma is létezik, valamint azokat is a rokonsághoz tartozónak tartják, akik befogadás útján kerültek a családba. A nem vérrokon befogadását nyilvános aktussal erősítették meg, és a nemzetség tudomására hozták, mert így volt igazán érvényes. Az ún. műrokonság máig elterjedt formája a komaság, elsősorban a keresztkomaság, a választott keresztszülőség, amely legtöbbször kölcsönös meghívásban is kifejezésre jutott és jut. Ennek aztán az újabb korban lehetnek bizonyos anyagi, gazdasági meggondolásai is, de a régi hagyományos komaság őszinte és kipróbált jó barátságon alapult, a komák egymást a legjobb barátnak, valamint szilárd támasznak tartották, és ha segítségre szorultak, akár anyagi, akár pedig erkölcsi vonatkozásban, akkor is egymást hívták. A komák mindenkor megkülönböztetett tiszteletnek örvendtek, családi ünnepeken kiemelt szerepük volt.