Schratt Katalin, a császár barátnője

A Bécshez közeli Badenben született 1853. szeptember 11-én, apja irodaszer-kereskedő volt. Kiskorától színésznő akart lenni, de szülei megpróbálták eltántorítani ettől, és egy kölni bentlakásos iskolába küldték. Ez csak növelte ambícióját, s végül megengedték neki, hogy színészi órákat vegyen Bécsben, a színpadon 17 évesen Badenben debütált.

Még csak 19 éves volt, amikor a berlini Hoftheaterben léphetett fel olyan sikerrel, hogy néhány hónap múlva Bécsbe, a városi színházba hívták. Nem sokkal később Szentpétervárra szerződött, majd a tengerentúlon, New Yorkban játszott. A császárvárosba 1883-ban a Burgtheater tagjaként tért vissza, de 1900-ban a vezetéssel támadt vitái miatt távozott. „A Schratt”, ahogy a közönség hívta, eleinte naiv és humoros szerepeket, később inkább drámai hősnőket alakított sikerrel, jóllehet kritikusai nem tartották igazi egyéniségnek. Színpadra utoljára 1903-ban egy komédiában Mária Teréziaként lépett, de a császár barátnője császárnőként akkora botrányt keltett, hogy végleg felhagyott a színészettel.

Első neves lovagja a híres színész, a kalapdivatot teremtő Alexander Girardi volt. 1879-ben lett ittebei Kiss Miklós, egy könnyelmű magyar úr felesége, akivel eleinte 14 szobás lakásban éltek, de a férj nemcsak saját vagyonát, hanem felesége hozományát is elkártyázta. Házasságukon 1880-ban született gyermekük sem segített, nem sokkal később külön költöztek, de el nem váltak. Schratt élete végéig hivatalosan Frau Kiss maradt és törlesztette férje adósságait.

Harmadik bizalmas barátja maga a császár lett. I. Ferenc József pedáns, katonás ember volt, aki „a Birodalom első hivatalnokaként” korán kelt és sokat dolgozott. Ha nem is habzsolta a nőket, azért voltak szeretői, kivált mert felesége, Erzsébet királyné (Sissi) egy idő után viszolygott az együttlétektől, negyedik gyermekük születése után lényegében külön élt, szinte állandóan külföldön utazgatott, csak protokolláris feladatait látta el otthon. A magányos uralkodó időnként magához rendelt egy-egy színésznőt, aki megtetszett neki, s szó nélkül tette meg, amit kellett, a legenda szerint eközben még a kardját sem csatolta le.

Hosszabb kapcsolata csak kettő volt. Az első 1873-ban kezdődött egy Anna Nahowski nevű férjes polgárasszonnyal, akit diszkréten látogatott a tőle kapott pénzből bérelt lakásban. Az időközben elvált és újra férjhez ment asszonynak öt gyermeke született, közülük kettőről feltételezik, hogy a császártól származik (az egyik, egy lány Alban Berg zeneszerző felesége lett). A viszonynak Ferenc József Schratt Katalin kedvéért vetett véget, de bőkezűen gondoskodott volt szeretőjéről.

A császár a színésznőt először 1873-ban, a Makrancos hölgy címszerepében látta, de ekkor még nem alakult ki személyes kapcsolat köztük. Schratt 1883-ban tért vissza Bécsbe, formálisan ekkor mutatták be az uralkodónak. Viszonyuk 1885-ben kezdődött, amikor a Bécsbe látogató orosz cár szórakoztatására felkért színészek között Schratt is ott volt, sőt az előadás utáni vacsorára is meghívták. A színésznő és a császárné hosszas beszélgetést folytatott, s a férjére már régen nem féltékeny, sőt számára barátnőt kereső Sissi maga hozta össze Ferenc Józsefet a 23 évvel fiatalabb Schratt Katalinnal: az udvari festővel megfestette Katalin portréját, amit férjének ajándékozott.

Erzsébet mindent megtett, hogy fedezze a diszkrét viszonyt, „szalonképessé” tegye a közvélemény szemében a színésznőt, akit egyszer legkisebb gyermeke, Mária Valéria társaságában látogatott meg. Schratt egyfajta kispolgári nyugalmat, egyszerű, jó ételeket, figyelmes hallgatást nyújtott a császárnak, támaszt is jelentett számára Rudolf trónörökös 1889 januári öngyilkossága után. Kapcsolatuk inkább barátság volt, hogy szeretők is lettek-e, azt biztosan nem tudni. A császár megvásárolta a schönbrunni kastélypark melletti Gloriettegasse 9-es szám alatti biedermeier villát kedvesének, s szinte minden reggel hét órakor ott állt a kapu előtt, ahová a parkon át gyalog ment, bent tejeskávéval, mazsolás kuglóffal és Virginiával várták. Schratt télen a Hofburg mellett, a Ringen lakott egy palotában, amelyet ugyancsak ajándékba kapott, augusztusban pedig Bad Ischlben, a császári villától nem messze bérelt házat. A derék bécsiek pedig úgy tettek, mintha nem lenne tudomásuk a viszonyról, hiszen „a császárnak mindent szabad”, és „amiről nem beszélünk, az nincs”.

A császár igen bőkezű volt barátnőjével, ékszereket ajándékozott neki, kifizette kaszinóadósságait, s végrendeletében félmillió koronát hagyott rá. Kapcsolatuk Sissi tragikus halála után meglazult, az 1910-es években már csak elvétve találkoztak. Ferenc József 1916-os halálakor Katalin fehér rózsacsokrot tett a felravatalozott uralkodó összekulcsolt kezeibe, ám a temetésén nem volt jelen – ezt már nem viselte volna el a szigorú etikett. De nem mutatkozott hálátlannak: élete végéig hallgatásba burkolózott, amikor nehéz helyzetbe került, nem emlékiratait adta el, hanem Bad Ischl-i villáját. Schratt Katalin jóval túlélte a császárt, megérte az Anschlusst és Hitler bécsi bevonulását is, 1940. április 17-én, 86 éves korában hunyt el.

A Ferenc József által hozzá írt levelek egy része 1949-ben, az egész gyűjtemény 1970-ben került nyilvánosságra. A levelezés bepillantást ad a különben megközelíthetetlen és zárkózott császár lelkébe, aki itt vallja be vívódásait és tétovázásait, tárja fel gyengéit és erényeit, túl a címzetthez fűződő mély érzelmein.