Sajnos a segítőkész embertípus is kihalófélben lévő faj

Ha bemegyek egy nagyáruházba, azonnal csoportosítani kezdem az embereket. Három csoportot tartok nyilván. Az elsőbe azokat sorolom, akiket még nem loptak meg, a másikba azokat, akiket ugyan nem loptak meg, de van olyan közeli hozzátartozójuk, barátjuk, munkatársuk, akit már igen.

Ha bemegyek egy nagyáruházba, azonnal csoportosítani kezdem az embereket. Három csoportot tartok nyilván. Az elsőbe azokat sorolom, akiket még nem loptak meg, a másikba azokat, akiket ugyan nem loptak meg, de van olyan közeli hozzátartozójuk, barátjuk, munkatársuk, akit már igen. A harmadik csoportba azok tartoznak, akik legalább egyszer áldozatául estek az áruházi tolvajoknak. Az első csoport nyugodtan cselleng a pultok között, gondtalanul válogat, olykor percekig felügyelet nélkül hagyja a bevásárlókocsit. Nem tudja, hogy csak azért nem lopták el a kocsin szabadon elhelyezett táskát, mert éppen nem volt tolvaj a közelben. Tehát nem is tudatosítja, micsoda szerencséje volt. A másik csoport tagjai időnként ideges pillantást vetnek kézitáskájukra, sőt visszaemlékezve ismerősük tapasztalataira, magukhoz ragadják, átvetik a vállukon, legyen inkább kényelmetlen a vásárlás, de nem óhajtják saját bőrükön megtapasztalni a hallomásból ismert rémesetet. Aztán néhány perc múlva el is feledkeznek, megint ráakasztják a táskát a kocsira, s a pénztárnál sorakozva kapnak észbe, tudatosítva a szerencsét, hogy figyelmetlenségük ellenére senki sem szabadította meg őket a féltett táskától a pénztárcával, hitelkártyával, az összes irattal, kulcsokkal, mobiltelefonnal, szemüveggel, villamosbérlettel, ebédjegyekkel, kozmetikumokkal, gyógyszerekkel és egyebekkel együtt. A harmadik csoport, a pechesek csoportja két marokra fogja a táskáját, s képes akár a könyökével leverni az árut a pultról egyenesen bele a kocsiba, csak ne kelljen elengednie féltett kincsét. Persze, az áruházi tolvajoknak ez rögtön szemet szúr, s mivel nem ismerik az én filozófiámat, ezért ők azt hiszik, hogy aki feltűnően őrzi a táskáját, annak csakis az lehet az oka, hogy rendkívül sok pénz van benne. Ennek aztán az a vége, hogy bármennyire vigyáz is valaki a holmijára, nincs az a tolvaj, aki ne járna túl az eszén. Más szóval: akit meg akarnak lopni, azt meglopják! Akár ülhet is a szatyrán! A tolvaj kivárja a megfelelő pillanatot, s lecsap. Mert ilyen pillanat mindig adódik: leesik valami a földre, összetorlódnak az emberek, a pénztárnál ki kell rakni az árut...

Jómagam is a harmadik csoport bélyegét viselem. Nem sokkal a legújabb pozsonyi Tesco hipermarket megnyitása után kerültem egy tolvaj keze ügyébe, aki úgy is el tudta venni a táskámat, hogy csak öt-hat másodpercre engedtem el, amíg a megszemlélt, de nem megfelelő árut visszaraktam a polcra. Nincs szándékomban ecsetelni a sokkot, amit akkor átéltem, se az utána következő ügyintézés fáradalmait és anyagi vetületét.

Hanem van egy szomorú tapasztalatom mindezeken kívül. Amikor kétségbeesve vártam a kihívott rendőrökre az áruház előtt, eszembe jutott, hogy haza kellene telefonálnom, otthon van-e már valaki a családból. Mert attól féltem, hogy amíg én a rendőrökkel diskurálok, valaki kitakarítja a lakást, hisz a címem ott van a személyimen, a lakáskulcsok meg mellette. De nem volt egy fillérem sem, ezért sorra megszólítottam az embereket, hogy nem adnák-e kölcsön a mobiltelefonjukat. Nem tudom, hányan, de a fél óra alatt, amíg várakoztam, mindenki elutasította a kérésemet. Azaz senkinek nem volt mobiltelefonja! Még azoknak sem, akiknek ott lógott a derékszíjukon! Bocsánat, egy férfinak mégiscsak volt, de éppen lemerült! Úgy sajnálta, hogy nem segíthet! S épphogy mindezt elmondta, felhívta valaki, ő meg szemrebbenés nélkül vidáman cseverészett. Kénytelen voltam hát cselhez folyamodni: amikor egy fiatal nő éppen befejezte a telefonbeszélgetést, odaléptem hozzá, elmondtam neki, milyen kátyúba kerültem (ezt persze azelőtt is mindenkinek elmondtam), ő is végigmért, mint mások, de nem volt szíve (vagy módja) elutasítani, s mondta, hogy diktáljam a számot. Ő maga hívta fel a lakásomat, s csak azután adta kezembe a telefonját, amikor egyik gyermekem bejelentkezett. Egy szempillantás alatt elmondtam, hogy ellopták a táskámat, s ne mozduljon otthonról, amíg haza nem jövök. Igazán hálás voltam az ifjú hölgy segítségéért, de őt nem nagyon érdekelte se a hálám, se a balszerencsém, örült, hogy visszakapta a mobilját, s felszállt az éppen indulni készülő autóbuszra.

Nem egyszer fordult már elő, hogy valakit kisegítettem a telefonommal. Sohasem várok ezért ellenszolgáltatást, örülök, ha segíthetek. S mikor nekem van szükségem mások segítségére, magamra maradok.

Amikor elmondom ezt az ismerőseimnek, védelmükbe veszik az idegeneket, mondván, bizony úgy járhatok majd, mint a táskámmal. Bárki elkérheti a másik mobiltelefonját, aztán esetleg elfut vele. Mindenkinek vannak rossz tapasztalatai, ezért inkább óvatosak az emberek. S hogy ez nem is csoda. Ami pedig engem illet, szerintük éppen az én viselkedésem a meglepő. Hát hogy lehetek olyan könnyelmű, hogy bárkinek kölcsönadom a saját tulajdonomat? Erre én csak csóválom a fejemet, s nem bírom felfogni, hova lesz a világ a spontán segítőkészség nélkül, ami még nem is olyan régen természetes emberi tulajdonságnak számított.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?