Sába királynője

Ige: „Sába királynője hallotta Salamon hírét, azért eljött, hogy próbára tegye Salamont találós kérdésekkel. Megérkezett Jeruzsálembe Salamonhoz igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, töméntelen aranyat meg drágakövet hoztak. Beszélt vele mindenről, amit kigondolt.

Ige: „Sába királynője hallotta Salamon hírét, azért eljött, hogy próbára tegye Salamont találós kérdésekkel. Megérkezett Jeruzsálembe Salamonhoz igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, töméntelen aranyat meg drágakövet hoztak. Beszélt vele mindenről, amit kigondolt. De Salamon megfelelt minden szavára.” (II. Krónika 9:1–2)

Most nem bibliai rejtélyekről, titokzatos személyekről szeretnék valami újat, valami szenzációsat mondani. Szenzációkkal már úgy tele vagyunk, hogy szinte követni sem tudjuk őket. Lehet, hogy majd egyszer minden kétséget kizáróan megtudjuk azt is, hogy ki volt ez a királynő, vagy hol volt országa. Az viszont, hogy a Biblia két különböző helyén csaknem teljesen megegyező leírást olvashatunk erről a találkozásról, az több, mint véletlen (a másik följegyzés az I. Királyok 10:1–13-ban található). Mi lehetett hát az oka, és mi a tanulsága annak, hogy ez a történet följegyzésre került?

Legelőször is az, hogy a kései utókornak is megmutassa Salamon bölcsességét és gazdagságát. Azt, hogy az Isten Dávidnak tett ígéretét ilyen hatalmasan és nagyvonalúan teljesítette. Hogy fia a békesség királya lesz, hogy fölépíti a templomot, s az Isten tiszteletét apja meghagyása szerint folytatja majd. S hogy ennek híre a Föld addig ismert határáig eljut majd. Hogy mindebből egy olyan nemzedék, amelyik hitében és reménységében megingott, új erőt meríthessen. Nem Salamont idealizálja, nem akarja szebbé tenni, mint amilyen, hanem az ígéreteit és ítéleteit megtartó Istent akarja ez által is szemléltetni, bemutatni.

Jézus maga is utal a titokzatos „dél királynőjének” Salamonnál tett látogatására, és ezáltal számunkra is aktualizálja a történetet (pl. Lukács 11:31). Először is az látszik meg belőle, a közeli és távoli környezet is mennyire figyel arra, hogy az Isten dolgai miként mutatkoznak meg az életünkben. Vajon a mi keresztyénségünk nem csupán egy felöltött álarc-e, egy szépnek mutatott felszín, ami alatt szennyes és haragos a mély? Vajon az a kép, mely a templomban látszik rajtunk, nem foszlik-e szét, ha kilépünk a templomajtón? Vajon a kicsi és a nagy döntéseinkben is nyomon követhető-e a hitünk? Vajon választásaink és válaszaink megfelelnek-e, vajon cselekedeteink egyeznek-e azzal a képpel, amit magunkról szívesen terjesztenénk? A körülöttünk levő világ nagyon érdeklődő, és figyelme mindenre kiterjed. Betekint, mint azt Sába királynője is tette, a konyhába, a nappaliba, az istentiszteletemre, s még a hozzám tartozókat is szemügyre veszi. Kérdései találósak, de találóak is. Bizony néha kényelmetlenek is! Vajon a válasz meggyőző, vagy inkább kiábrándító? Próbáljuk meg a válaszok kulcsát Salamon példáján megtalálni. Ő a királyságot és gazdagsága legnagyobb részét örökségül kapta. Amikor még mindezt Isten azzal tetézte, hogy azt ígérte Salamonnak, amit kér megadja neki, akkor Salamon nem szállt el telhetetlenül azon „sok szentekhez” hasonlítva, kiknek csak maguk felé hajlik a kezük, hanem éppen ellentétesen, kicsiségét és erőtlenségét tudatosította. Látta az Istentől kapott feladatot és lehetőséget, és azt is, hogy a hozzá szükséges erőt és bölcsességet is csak Isten adhatja meg. Kicsiségének ez a felismerése és alázata tette őt alkalmassá arra, hogy a választott nép királya legyen. Amikor minden pillanatban tudatosítom az Isten előtti parányi voltomat, akkor tud az Isten is többet rám bízni, s akkor kezdek a világ előtt is hitelessé válni.

Sába királynője, mikor mindent megnézett már Salamon udvarában, akkor Salamon Istenét áldotta. Jézus, amikor utal erre a történetre, azt mondja: „íme itt nagyobb van Salamonnál”. S vajon akik minket látnak, látják-e Őt, a nagyobbat?! Őt, aki bár gazdag volt, szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége és áldozata révén meggazdagodjunk. Aki az Isten üdvözítő kegyelmét hozta el nekünk, hogy a legnagyobb örökség, az istenfiúság örökösei lehessünk. Ennek megértése és megélése nélkül hiteltelen a mi keresztyénségünk. És ezután válhat valóra a mi többre bízatásunk is, hogy fogadhassuk a ma „Sába királynőit”, és ne maradjunk szégyenben. ĺgy az Ő ígéretei is valósak lesznek az életünkben, hogy velünk van már itt minden napon, és helyet készít nekünk, hogy ahol Ő van, mi is ott legyünk.

A szerző református lelkész

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?